Spin Doctor

Szóval azt még nem tudom, kijutok-e a Szigetre idén, de elindult (és esküszöm még ma frissül) a Coca-Cola csak a Szigeten kapható, fiatal magyar grafikus tervezte alumínium palackos különkiadását népszerűsíteni hivatott blog, hogy elkerüljem a többszörösen alárendelt, germanizmusoktól hemzsegő körmondatokat. (Legalább szenvedő szerkezet nem lett beleír… francba!)

Van itt minden: sok szöveg, sok szép kép (a fotókért kösz Glázer Attilának), egy vicces videó (köszönet az Estiskolának), hamarost felkerülnek a pályaművek és az alkotók adatai.

Annak a néhány kollégának pedig, aki még nem unja, egy-két héten belül részletesen leírom a programot, az ötlettől az eredményekig.

A Porter Novelli új “thought leadership platformja” (magyarul a szakmai hozzáértést igazolni hivatott ismeretterjesztő-oktató megnyilvánulásainak, kiadványainak összessége) az ” Intelligent Influence” nevet kapta.

Vonatkoztassunk el a marketing-rizsától, és koncentráljunk a két — egyébként tényleg érdekes — konkrét tanulmányra. Az első az amerikai hitalpiaci válság össztársadalmi hatásairól szól:

A második érdekesebb, ugyanis igazi nemzetközi, hogy azt ne mondjam globális, együttműködés keretében született. (Egy picit én is hozzátettem, idéznek, de fotóra már nem futotta.) Ráadásul a téma is izgalmas: a “millenniumi,” más néven Y-generációról szól.

Mindkettő hasznos olvasmány.

A május 15-i Figyelőben címlapsztori volt, a közelmúltban pedig az Indexen hirdették takeoverrel (és egyébként remek kreatívval), hogy az adóelkerülés bezony nem szép dolog. Mi eközben bő egy-másfél hónapig állásinterjúztattunk, így talán időszerű az ügynökségek hr- és pénzügyeivel foglalkozni.

Kezdjük az elején, nem egészen pontos, de érzékletes példával: kinek mennyi 100 Ft bruttó munkabér? Olvasd tovább »

Álláshirdetés alant, tapasztalt péeresek, bombázzátok önéletrajzaitokkal a karrier KUKAC noguchi PONT hu-t!

Magyarország piacvezető kommunikációs tanácsadó ügynöksége, a Noguchi Porter Novelli bővülő csapatába, a több mint féltucatnyi idei új ügyfél kihívás feldolgozására key account directorokat keres.

Elvárások:

• Minimum 3 éves, folyamatos tapasztalat pr-ügynökségnél
• stratégiai látásmód, önálló, precíz munkavégzés
• vezetői tapasztalatok
• jó szóbeli és írásos kommunikáció
• kiváló angol nyelvtudás

Amit kínálunk:

• izgalmas, változatos, kihívásokkal teli munka
• ügyfeleink Magyarország vezető vállalatai
• szakmai átlag fölötti jövedelem és juttatások
• nemzetközi karrierlehetőség

Gyönyörű, zseniális viral/pr ötlet!

Dr Pepper Will Give Everyone^* in America a Free Soda If Axl Rose Releases New Guns N’ Roses Album, Chinese Democracy, In 2008

^* Guitarists Slash and Buckethead Will Not Be Eligible For Free Soda

Tökös marketingesek, le a kalappal. Tiszta, logikus üzenet (l. a 3. bekezdést), hírérték, minden benne van. Mi történhet? A legrosszabb esetben, papíron 300 milliójukba kerül (dollárban!) — persze valójában ennyibe biztosan nem. (A gyártó éves árbevétele egyébként 6 milliárd dollár.) Cserébe, már ha egyáltalán megjelenik, Axl lemezéről mindenkinek a Dr. Pepper jut majd eszébe.

Mondom, zseniális.

Rövid ajánló, mondhatni szakmai kötelesség: június 9-10-én tartják az idei IPRA csúcstalálkozót Londonban. A részvételi díj borsos, de ha valaki szereti az ilyesmit, csak ajánlani tudom.

A témák is érdekesnek tűnnek, bár én idén szeretnék kevesebbet utazni. (Eddig úgy fest, ez nem sikerül.)

Érdekes dolog a lojalitás. Kétirányú utca, csakis egyfajta ár-érték elemzés alapján működhet. Adok-kapok, s nem árt, ha a kettő legalább egyensúlyban van.

Vegyünk egy véletlenszerű terméket. Hűséges maradsz-e egy csokoládéhoz vagy mondjuk gyorsétteremhez, ha konzekvensen ugyanazt a minőséget, ízt, élményt kapod, amit egyrészt megszoktál, másrészt amivel elégedett vagy, netán szereted? Nyilván. Egy ideig az sem probléma, ha emelkedik az ára.

Ár alatt nem feltétlenül és kizárólag materiális ellenértéket, forintot/eurót/dollárt értek. Inkább időt, energiát, homályos és megfoghatatlan, szubjektív dolgokat. Egy személy, szervezet esetében még érzelmeket, és azok ellentételezését is.

Az ember hűséges lehet egy (vagy több) személyhez, szervezethez, ideához, hogy azt ne mondjam, ideálhoz. Feltételezi, hogy az illető nem, vagy előnyére változik, hogy a serpenyő hozzávetőleges egyensúlyban marad. Annyit kapok, amennyit adok. Van egy pont, ameddig megéri, azon túl már hiába.

A változás nem mindig jó, ellenben általában ijesztő. Járt utat járatlanért, ugye.

Mondják: csak azt érdemes csinálni, amitől halálosan rettegsz. Úgy legyen!

(A félreértések elkerülése végett: ez igenis szakmai jellegű bejegyzés, nem válunk, nem költözöm, nem keresek állást. )

Ugyan jobbra a del.icio.us dobozban már ment, de annyira jó, hogy nem tudom megállni: a világtörténelem legjobb feltételes módú sajtóközleményéről olvastam.

“Expect a press release late Wednesday night regarding a new laptop case to ship this Friday if Steve Jobs announces a new laptop at Macworld tomorrow.”

Vagyis: hétfőn bejelentették, hogy ha kedden Steve Jobs új notebookot jelent be (megtette, ezt), akkor szerdán bejelentik a hozzá tartozó táskát, ami péntektől már kapható is lesz. Ha.

Gyönyörű. Vajh miért utálják az újságírók a péereseket?

Via Macworld.

Margie Zable Fisher, a PRSite bloggere érdekes listát közölt Guy Kawasaki blogján. Jól összefoglalta, mitől nem működik a pr, már amikor:

1. Az ügyfél nem érti a folyamatot — vagyis nem magyaráztuk el (elég) világosan, mi kell ahhoz, hogy a Népszabi címlapjára kerüljön.
2. Az ügyfél és a tanácsadó nem egyeztette előre, mit vár el a másiktól, mire sázmíthat (klasszikus hiba).
3. Az ügyfél kihagyta a médiatréninget, nem tudja, hogyan kell(ett volna) bánni a sajtóval.
4. A tanácsadó/ügynökség és az ügyfél nem kompatibilis egymással. Itt sokszor a pr-es a hibás, mert nem mond rögtön az elején nemet.
5. Mivel nem kapott gyors, látványos eredményt, az ügyfél túl korán kirúgja a tanácsadót.
6. A pr-es nem magyarázza el jó előre, milyen megjelenésekre számíthat az ügyfél. (Lásd még: profil kontra piaci körkép.)
7. Az ügyfél nem tudja, hogy nem a megjelenés a fontos, hanem az, mit kezd vele. (Tehát mikor, kinek, milyen kommentárral mutatja meg a cikkgyűjteményt.)
8. Az ügyfél nem elég rugalmas a “mesével” kapcsolatban, nem hagyja, hogy a tanácsadó módosítsa az anyagot, üzenetet.
9. Az ügyfél kiakad, ha a megjelenések nem 110 %-ig pontosak/pozitívak, vagy nem a számára legkedvesebb médiumban jöttek le.
10. Az ügyfél nem hajlandó a sajtó kedvéért módosítani a napirendjén.

Vagyis — legalábbis a lista szerint — általában az ügyfél a hibás… vegy mégsem? Andrew Lark például nem ért egyet ezzel a feltételezéssel, legalábbis ami a képzettebb megbízókat illeti. (Ő csak tudja, hiszen korában többek között a Sun kommunikációs igazgatója volt.) Éppen azt írta össze, mikor és mitől működik:

1. Ha az ügynökség rászánja az időt, és megérti a megbízó iparágát.
2. Ha mindkét fél megfelelő emberekre (tehát nem kezdőkre, juniorokra) bízza a feladatot.
3. Ha pontosan tudják, ki a célközönség és hogyan érhetik el — adott esetben (jaj!) a sajtó megkerülésével.
4. Ha konkrét céllal kezdik a munkát, és folyamatosan mérik az eredményeket.
5. Ha az ügyfél tudja, mi a fontos — és ha az ügynökség is a fontos dolgokra koncentrál, nem arra, hogy a lehető legtöbb óradíjat tudja kiszámlázni…
6. Végül: a pr akkor működik igazán, ha mindkét fél azt keresi, mi az, ami jó a kapcsolatukban.

Avagy pont úgy, mint egy párkapcsolatban, kettőn áll a vásár. Ráadásul egymással is kell(ene) kommunikálni, nem csak a célcsoporttal. A cipész pedig készíten a gyermekeinek is lábbelit!

• Jaffe Juice: What’s on a marketer’s mind?
  A marketingesek legfontosabb kihívásai 2007-re: integrált marketingkommunikáció, elszámoltathatóság és (termék)innováció.
  (Címkék: marketing integráció accountability innováció)
• Annals of Spin: Selling Wal-Mart: Reporting & Essays: The New Yorker
  Lepleknek lerántása, expozé, ésatöbbi: a Wal-Mart és az Edelman kulisszái mögött.
  (Címkék: PR Edelman Wal-Mart The_New_Yorker)