Feltámadó analóg eszközök, avagy a hazai vulgármarketing új csúcsa

Fax-SPAM, 2010, MagyarországKi mondta, hogy a vulgármarketinges csak online támadhat? Félig közszolgálati jelleggel hadd osszam meg ezt a remekbe szabott ajánlatot, tegnap érkezett faxon. Bizonyára számos kis- és közepes vállalkozás, talán még komoly nagyvállalat (bankok! biztosítók! adó- és pénzügyi tanácsadók!) számára kínál egészen új, törvényes(!), hatékony és igazán ízléses eszközt a folyamatosan marketingüzenetekkel bombázott, fokozottan reklámkerülő célcsoportok elérésére! (Not.)

Külön felhívnám a figyelmet az ötös hármas számú előnyre, miszerint konkrétan a törvény bötűje nem tiltja. Tehát bizonyára rendben van. Meddőszórás? A reménybeli vevő idejének elfecsérlése? Egyszeri tranzakció hosszú távú kapcsolat helyett? Piha! A negyedéves számokat hozhatjuk vele.

Ha jobban belegondolok, ez utóbbi szempont miatt nem lepődnék meg, ha egy-egy hazai nagyvállalat tényleg beleugrana.

Új online szolgáltatás érkezik

Megvan a hétvégi projektem: online pr szolgáltatást fogok fejleszteni, just to prove a point. 72 órát szánok rá, kedden megmutatom.

A Velvet-cikk margójára

Apró kiegészítés a mai Velvetes íráshoz.

Amikor dr-rel beszélgettünk, főleg Esztergályos, illetve Bódi Sylvi (így-e írja?) és más, utóbbihoz hasonlóan leginkább a bulvársajtóból és önnön celebségéről ismert instant híresség volt a téma. Így kimaradt egy fontos szempont, amiért egy márka celebbel kommunikál: a hitelesség.

Ugyan az idézetben utaltam rá (“kapcsolódási pontot vél felfedezni a hirdetett áruval”), a híresség nem csak azonnal felismerhető arc. Kézenfekvő, hogy ideális esetben a célcsoport számára releváns szimbólum, a fogyasztó — és/vagy vágyai — megtestesítője. Példakép.

Van, akiről ez elmondható, mert kialakult személyiséget, világnézetet, témát, csoportot, percepciót, valamit képvisel. A többiek csak a kölcsönzött érdeklődés miatt szerepelnek.

E-mail marketing, magyarul

Hátha valakit érdekel, hasznos lehet: mától magyarul is elérhető a Campaign Monitor e-mail marketing szolgáltatás “küldd tovább” és adatfrissítés funkciója. Minden más eddig is lokalizálható volt.

Küldtem javításokat a konkurens MailChimp fordításához is, elvileg a — hó végéig élesedő — következő verzióban frissítik, és nem kell többé a “kattintson a hálószemre” kifejezést olvasni… (Állítólag — a látszat ellenére — eredetileg sem a Google Translate-tel készült a magyar verzió, fordítóiroda és anyanyelvi tolmács dolgozott rajta.)

A Campaign Monitor e-mil marketing szolgáltatásA két szolgáltatás sokban hasonlít, bár azért akad számos apróság. A legnagyobb különbség talán az árazás: a MailChimp ajánl fix havidíjat (500 cím akárhány címlistán, korlátlan küldéssel havi 10 dollár), a Campaign Monitor csak darabáras konstrukciót (alapesetben egy e-mail 5 dollár, plusz címzettenként 1 cent, nagy tételben kedvezmények). Mindkettő nagyon jó analitikát tartalmaz, igaz, a MailChimpnél a teljesen részletes, előfizető-szintű statisztikákhoz egyszeri 30 dollárt kell fizetni a “telepítésért.” (Azért az idézőjel, mert gyakorlatilag kb. 1 bitet kell átállítaniuk.)

A MailChimp e-mail marketing szolgáltatásA másik fontos különbség: a Campaign Monitor “saját márkásítható” (“white label”), továbbértékesíthető (nagyker áron, szabadon álvasztható kisker haszonkulccsal, vagy fizethetsz te is). Felhasználói fiókodból akárhány ügyfél kampányait kezelheted, az ügyfél hozzáférhet a saját felületéhez, ahonnan küldhet kampányt vagy elemezheti a már kiküldötteket. Cserébe a MailChimphez van hivatalos WordPress plugin/widget is, és itt jegyezném meg, hogy a jobb hasábban alul feliratkozhatsz az e-mailes blogértesítőre.

Összességében, ha a költség nem (nagyon) számít, ritkábban küldesz hírlevelet, vagy éppen továbbértékesítenéd a szolgáltatást, inkább a Campaign Monitort használnám és javasolnám. Valahogy jobban kézre áll.

Fogyasztók kontra marketing: újra a régi lesz a Tropicana

A régi csomagolásÚgy fest, a szakma és a fogyasztók felháborodása nem marad eredmény nélkül: a Tropicana hamarosan újra a régi csomagolásban kerül a polcokra — már Amerikában, ahol ez egyáltalán téma volt.

The PepsiCo Americas Beverages division of PepsiCo is bowing to public demand and scrapping the changes made to a flagship product, Tropicana Pure Premium orange juice. Redesigned packaging that was introduced in early January is being discontinued, executives plan to announce on Monday, and the previous version will be brought back in the next month.

Volt és lesz is még ilyen. Amúgy szerintem is a régi a jobb: az új modern, minimalista — de elég jellegtelen, kategóriaidegen.

Egyébként pedig nem kell aggódni: az egész történet éppen azt bizonyítja, mennyire kötődnek a fogyasztók a márkához, aminek a körítés, a csomagolás is fontos része.

Full disclosure: a Coca-Cola Magyarország, azaz a konkurencia a Noguchi ügyfele, bár ebben a kategóriában mi nem (nem mi) dolgozunk.

Via Gruber

Bréking: ingyen Dr. Pepper G’n’R albumért

Gyönyörű, zseniális viral/pr ötlet!

Dr Pepper Will Give Everyone* in America a Free Soda If Axl Rose Releases New Guns N’ Roses Album, Chinese Democracy, In 2008

* Guitarists Slash and Buckethead Will Not Be Eligible For Free Soda

Tökös marketingesek, le a kalappal. Tiszta, logikus üzenet (l. a 3. bekezdést), hírérték, minden benne van. Mi történhet? A legrosszabb esetben, papíron 300 milliójukba kerül (dollárban!) — persze valójában ennyibe biztosan nem. (A gyártó éves árbevétele egyébként 6 milliárd dollár.) Cserébe, már ha egyáltalán megjelenik, Axl lemezéről mindenkinek a Dr. Pepper jut majd eszébe.

Mondom, zseniális.

A hűség természetéről

Érdekes dolog a lojalitás. Kétirányú utca, csakis egyfajta ár-érték elemzés alapján működhet. Adok-kapok, s nem árt, ha a kettő legalább egyensúlyban van.

Vegyünk egy véletlenszerű terméket. Hűséges maradsz-e egy csokoládéhoz vagy mondjuk gyorsétteremhez, ha konzekvensen ugyanazt a minőséget, ízt, élményt kapod, amit egyrészt megszoktál, másrészt amivel elégedett vagy, netán szereted? Nyilván. Egy ideig az sem probléma, ha emelkedik az ára.

Ár alatt nem feltétlenül és kizárólag materiális ellenértéket, forintot/eurót/dollárt értek. Inkább időt, energiát, homályos és megfoghatatlan, szubjektív dolgokat. Egy személy, szervezet esetében még érzelmeket, és azok ellentételezését is.

Az ember hűséges lehet egy (vagy több) személyhez, szervezethez, ideához, hogy azt ne mondjam, ideálhoz. Feltételezi, hogy az illető nem, vagy előnyére változik, hogy a serpenyő hozzávetőleges egyensúlyban marad. Annyit kapok, amennyit adok. Van egy pont, ameddig megéri, azon túl már hiába.

A változás nem mindig jó, ellenben általában ijesztő. Járt utat járatlanért, ugye.

Mondják: csak azt érdemes csinálni, amitől halálosan rettegsz. Úgy legyen!

(A félreértések elkerülése végett: ez igenis szakmai jellegű bejegyzés, nem válunk, nem költözöm, nem keresek állást. 😉 )

Egy elégedett ügyfél vallomása

Azt mondják, az elégedetlen ügyfél tíz ismerősével osztja meg tapasztalatait, az elégedett viszont csak háromnak mondja el a pozitív élményét. Hadd próbáljam meg ellensúlyozni ezt a szokást!

Bártházi András egyszerre rengeteg labdát tart a levegőben: egy remek webkettes blogot, a Miner blogkeresőt, a zin.hu metablogjait, a Wish Internet Consultingot, ráadásul a Netvibes fejlesztője is. Tegnap - egy másik cég rugalmatlansága miatt - hirtelenjében szükségem volt egy tárhely-szolgáltatóra, úgyhogy kértem Andrástól is egy ajánlatot.

Lényeg a lényeg: estére megvolt, működött, mint az álom. Ráadásul András közben Párizsban van, mégis a megbeszélések és a koncentrált programozási rohamok között is talált rá időt, hogy minden kívánságomat (érted, Wish) pillanatok alatt teljesítse.

Tíz év alatt nagyon ritkán láttam ilyen ügyfélszolgálatot, és ezt nem csak az online szektorra értem. Andrásnak még egyszer nagyon köszönöm, Neked pedig feltétlenül ajánlom!

Közösségi számítástechnika

Leah Culver új MacBook Pro-ja Leah Culver le volt égve, de szeretett volna egy új MacBook Pro-t. (Ki nem?) Felajánlotta hát, hogy 150 dollárért egy négyzethüvelyk (valamivel kevesebb, mint 6,5 cm2) reklámfelületet biztosít a majdani számítógépen. Webkettes munkásként (az Instructables alkalmazottja) ugyanis hozzáfér közvetlen szomszédjuk, a Squid Labs lézergravírozó gépéhez, s gyakran járja San Francisco, illetve az öböl környékén lévő technológiai fellegváark irodáit, kávézóit.

Megkapta a notebook-ot, s most elkészült a gravírozás is — Web 2.0 ki-kicsoda néhány négyzetcentin. Ez a publicitás 150 dollárnál sokkal többet ér.

Pláne az Apple-nek, aki még ennyit sem fizetett érte. 🙂

Így is lehet adakozni

A szőrös jakA héten érkezett egy csomagunk a brit Amazontól, s volt benne egy kis képeslap a Save the Children alapítványtól. (Már a Karácsonyra készülnek.) Az egyik oldalon egy szőrös jak rajza volt, a másikon nagyon jól megírt szöveg arról, hogy vannak gyerekek, akiknek minden vágyuk, hogy egy jakot, tüsszentő elefántot vagy egy hónapra elegendő mennyiségű “valami ducit” kapjanak.

A szervezet ugyanis egészen újszerű módon gyűjt adományokat. Nyitottak egy online boltot, ahol harmadik világbeli gyerekeknek vásárolhatsz létfontosságú dolgokat. Például egy jakot, amelyik tejet ad, a szőréből ruha készülhet, s végül, ha már kiöregedett, jó ebéd lesz belőle. Vagy csiliporkészletet, amitől az elefántok tüsszenteni kezdenek — majd odébb állnak. Így nem tapossák le az amúgy is szegényes termést. Vagy egy hónapra elegendő mogyoróvajkészletet, ami csupa fehérje és szénhidrát, tápláló étel gyerekeknek.

Bármit veszel, pontosan tudod, hova kerül: az order tracking menüpont alatt nyomon követheted a vásárlást/adományt.

Szívszorító, milyen összegekről van szó: a mogyoróvaj egy hónapra 22 font, vagyis kb. nyolcezer forint. Tíz szúnyogháló 27 font, vetőmag 10, negyven darab (!) csirke vagy egy kismalac 25, hat kecske egy apa nélküli, csonka családba 55 fontba kerül. 13 font egy asztal, ami mellett négy kisgyerek tanulhat, 17 egy iskolai egyenruha, ami nélkül sok helyen be sem engedik őket az iskolába, így nem tanulhatnak. 53 fontért, vagyis nagyjából húszezerért felszerelhetsz egy falusi iskolát: tankönyvekkel, tollal-papírral.

Lehet adományokat gyűjteni és adományozni egy százalékkal, postai csekkel, telefonos zaklatással. Aztán lehet így is. Zseniális non-profit marketing.

Kár, hogy Magyarországon nincs ilyen jótékonysági szervezet — lenne elég dolguk.

Supergroup

(Megjegyzés: véletlenül sem a Suba János, Tilla és Dr. Somody Imre nevével fémjelzett SuperGroup vállalkozásról/művészkollektíváról beszélünk.)

Ma hivatalosan is megszületik a legújabb supergroup: az új marketing elterjesztésére létrejött Crayon stílusosan a Second Life virtuális világában tartja bemutatkozóját. Az alapítók ismert nevek, mostanáig független tanácsadóként működtek: Joe Jaffe, Neville Hobson, Shel Holtz és C.C. Chapman, vagyis a marketing blogo- és podoszféra tetejéről a krém.

Maga a név pedig az ötletgazda Jaffe egyik találó analógiájából származtatható: ugyan csak néhány alapszín létezik, a Crayola árul kilencvenhatféle zsírkrétát tartalmazó készletet is. Lehet feketével és fehérrel (reklám + sajtóközlemények + BTL) is alkotni, de mennyivel szebb, amikor a teljes palettát használjuk, még ha az egyes színek csak egy-egy apró foltban jelennek meg.

Ez a mini multinacionális vállalkozás (jelen pillanatban az USA keleti és nyugati partján, illetve Nagy-Britanniában működnek) az alapítók szerint az első olyan cég, amelyik kifejezetten a Second Life-ban indul, s a mítingjeiket, prezentációikat is ott tervezik megtartani. Ráadásul, valódi közösségi szellemben, bárki jelentkezhet zsírkrétának, csak egy e-mailt kell küldeni az uraknak. Joe szerint ha munkát adnak, fizetnek is. Ügyfelekről egyelőre nem nyilatkoztak, csak annyit, hogy már jelentkeztek páran. Szóval ma este (12:00 PST, 9:00 Linden standard time) buli és sziget-avatás virtuálisan. Őszintén sok sikert kívánok a Crayon-hoz!

Marketing és etika

Még a Reklámkonferencia kapcsán kezdtem gondolkodni erről. A gerillareklám szekcióban adtam elő Papp-Váry Árpáddal és Kaizer Gáborral, sajnos utolsó programpontként és — valószínűleg jelentős részben a technikai problémák miatt — egyre csökkenő közönség előtt.

Történt ugyanis, hogy a HPS képviselői előadtak egy érdekes esettanulmányt, amiben számos (szerintem) etikátlan elem is előfordult, majd az Ark Group prezentációjában is elhangzott egy utalás az egyik legismertebb stealth marketing (tehát nem gerilla!) kampányra, mint “jó példára.” Emlékezetes, hogy néhány éve a Sony Ericsson hostesseket küldött New York több frekventált pontjára, ahol magukat turistának kiadva arra kérték a járókelőket, fotózzák le őket a gyártó mobiltelefonjával, majd előadták, milyen remek a termék, és mindenkibnek ilyet kéne venni. Azt viszont nem említették, hogy fizetett promoterek, és nem elégedett vevők.

Az előadó szerint ez word of mouth (WOM) kampány volt.

Szerintem (és még jó néhány szakember szerint) meg a fogyasztó megtévesztése, sőt, hazugság.

Continue Reading →