Steve Jobs és a közelmúlt legjobb issue management programja

1997-es Wired címlap: PrayA tegnap reggeli tweet után nem igazán volt időm hosszabban is kifejteni a dolgot. Lehet, hogy Steve Jobs lemondása váratlannak tűnik, de valójában egy legalább két, de inkább öt éve zajló, hihetetlenül finom, tervezett, tökéletesen végrehajtott issue management program következő (és még mindig nem vég-) állomása.

A tények ismertek: 2004-ben egészségügyi okokból szabadságra ment, mivel ritka hasnyálmirigyrákkal műtötték. Kisebbfajta botrányt okozott, hogy a cég csak az operáció után tájékoztatta a közvéleményt (vagyis a részvényeseket) betegségéről. A lábadozás alatt, egy hónapig Tim Cook operatív igazgató helyettesítette, az azévi (utolsó) párizsi Apple expo-n pedig Phil Schiller termékmarketing-igazgató tartott nyitóelőadást, ő mutatta be az amúgy igen fontos terméket, az iMac G5-öt is. Talán már ekkor elkezdtek az utódlásról gondolkodni.

Annyi bizonyos, 2008 nagyon fontos év volt, minden bizonnyal ekkor dolgozták ki a Jobs romló egészségi állapota miatt egyre sürgetőbb, bár egészen hajnalig minimalizált, sőt, időnként letagadott utódlási tervet.

A stratégiaalkotás éve

Miután a Bloomberg tévesen kiadta a nekrológját (a fiókban, illetve adatbázisban várakozó gyászhírek-pályaképek egyszer talán külön is megérnének egy posztot), a látványosan lefogyott Steve hagyományos szeptemberi iPod-bemutatóját az ismert Twain-idézettel nyitotta: “halálhírem erősen túlzottnak bizonyult”. Persze a háttérben gőzerővel dolgoztak az üzleti, így kommunikációs probléma megoldásán.

Ebben az évben történt, hogy az Apple Joel Podolny-t, a Yale Egyetem üzleti karának dékánját bízta meg az Apple University, a vállalat képzési programjának kidolgozása volt – néhány évvel később ő lett a globális hr-igazgató is. Mint utóbb kiderült, az Apple University a klasszikus üzleti iskolákhoz hasonló struktúrában, esettanulmányokon keresztül, volt egyetemi oktatók és a vállalat vezetői részvételével arra tanítja a leendő menedzsereket, hogyan működik a cég, hogyan kell döntéseket hozni, milyen vállalati kultúrát képzelnek el. (Profánul fogalmazva arra képzik ki a vezetőket, hogyan gondolkozzanak úgy, mint Steve.) Szintén 2008-ban jelentek meg az első (az összeesküvés-elméletek kedvelői számára: esetleg Katie Cotton vállalati kommunikációs vezető által inspirált) írások arról, hogy egyszer majd Tim Cook lehet Jobs utóda.

Több lehetőség a szakembereknek

2009 legelején Jobs újabb nyílt levelet tett közzé, aggasztó kinézetét egy hormonproblémának tulajdonította – mint utóbb kiderült, akkor már májátültetésre készült. Az (utolsó) Macworld Expo keynote-előadást már Phil Schiller tartotta. Egy héttel később Steve hivatalosan is hat hónapos betegszabadságra ment.

Innentől a tavaszi iOS sajtótájékoztatón Scott Forstall, az iOS mérnöki csapat vezetője vitte a prímet (a 2008-as eseményen mutatkozott be a sajtónak), az éves fejlesztői konferencia megnyitóit pedig nagyrészt ő és a szakterületek vezetői, Bob Mansfield (hardverfejlesztés) és Bertrand Serlet, majd utódja, Craig Federighi tartották.

A tavalyi “antennagate” “válságra” reagáló sajtóeseményen félórás expozéja után nem egyedül, hanem Tim Cook és Bob Mansfield kíséretében válaszolt az újságírók kérdéseire.

Tim Cook a főnök

Steve idén januárban bejelentette, ismét betegszabadságra megy – ezúttal nem is határozta meg, milyen hosszú időre. Helyettesének ismét Tim Cook-ot nevezte meg – ő jelentette be az amerikai fogyasztók (és elemzők) által régóta áhított, a Verizon hálózatán működő iPhone-t is. Márciusban – bizonyos szempontból nem kis meglepetésre, de nem kicsit narcisztikus alkatát ismerve abszolút érthető módon – mégis Jobs mutatta be az iPad 2-t. A tudósítások jelentős része azzal foglalkozott, jobban néz ki – az viszont nagyrészt az ingerküszöb alatt maradt, hogy a bevezető, nagy bejelentés és a másfél órás rendezvény zárása kivételével beosztottjai beszéltek.

Akikkel legalább 2009 óta jóval gyakrabban találkozhattunk – nem csak a sajtóeseményeken, de a sajtóközleményekben, cikkekben, interjúkban is. Utólag a kevésbé figyelmeseknek is egyértelmű: tudatosan tolták őket az előtérbe. Arra készültek, egyszer eljön ez, a tegnapi nap, amikor Steve szögre akasztja a vezérigazgatói kalapját. Az idei Fortune 500 lista mellett megjelent, korábban már hivatkozott írás nyilván nem véletlenül mutatta be a menedzsment tagjait: a valószínűleg 2008-ban kidolgozott kommunikációs stratégia egyik fontos állomása volt.

Példás válságmegelőzés

Mert bizony az elmúlt évek során egy hihetetlenül alapos, hosszú távú kommunikációs, issue management stratégia megvalósítását követhettük figyelemmel. Öt éve csak a bennfentesek tudták, ki az a Tim Cook, Scott Forstall vagy (pláne) Bob Mansfield. Ma már az elemzők többsége ismeri őket, és ami a legfontosabb, bízik bennük. Nem véletlen, hogy a részvényárfolyam csupán nagyjából 5 százalékot “zuhant” – vessük csak ezt össze a múlt heti, egészen zavaros HP-bejelentéssel (-25% is volt).

Steve lemondása azért sem volt egészen váratlan, mert nemrégiben novemberre hozták előre az eredetileg jövő tavaszra várt hivatalos, közreműködésével készült életrajzi kötete megjelenését. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy hetei-hónapjai vannak hátra. Arról viszont gondoskodott, hogy a vállalatot megrendítő válságot megelőzze, s műve, az Apple túlélje őt magát.

Facebook hozzászólások:

2 Responses to Steve Jobs és a közelmúlt legjobb issue management programja

  1. Balázs, zseniális írás! Végre egy mértéktartó, reális és érdekes írás a témában!

    • Köszi, örülök, hogy tetszett. Páran már írták (jó, írtátok :)) az évek során, hogy ritkásak a posztok, úgyhogy az ilyen különleges alkalmakkor igyekszem értékelhetőt fogalmazni

Leave a Comment

Your email address will not be published.