Rövid ajánló, mondhatni szakmai kötelesség: június 9-10-én tartják az idei IPRA csúcstalálkozót Londonban. A részvételi díj borsos, de ha valaki szereti az ilyesmit, csak ajánlani tudom.

A témák is érdekesnek tűnnek, bár én idén szeretnék kevesebbet utazni. (Eddig úgy fest, ez nem sikerül.)

Margie Zable Fisher, a PRSite bloggere érdekes listát közölt Guy Kawasaki blogján. Jól összefoglalta, mitől nem működik a pr, már amikor:

1. Az ügyfél nem érti a folyamatot — vagyis nem magyaráztuk el (elég) világosan, mi kell ahhoz, hogy a Népszabi címlapjára kerüljön.
2. Az ügyfél és a tanácsadó nem egyeztette előre, mit vár el a másiktól, mire sázmíthat (klasszikus hiba).
3. Az ügyfél kihagyta a médiatréninget, nem tudja, hogyan kell(ett volna) bánni a sajtóval.
4. A tanácsadó/ügynökség és az ügyfél nem kompatibilis egymással. Itt sokszor a pr-es a hibás, mert nem mond rögtön az elején nemet.
5. Mivel nem kapott gyors, látványos eredményt, az ügyfél túl korán kirúgja a tanácsadót.
6. A pr-es nem magyarázza el jó előre, milyen megjelenésekre számíthat az ügyfél. (Lásd még: profil kontra piaci körkép.)
7. Az ügyfél nem tudja, hogy nem a megjelenés a fontos, hanem az, mit kezd vele. (Tehát mikor, kinek, milyen kommentárral mutatja meg a cikkgyűjteményt.)
8. Az ügyfél nem elég rugalmas a “mesével” kapcsolatban, nem hagyja, hogy a tanácsadó módosítsa az anyagot, üzenetet.
9. Az ügyfél kiakad, ha a megjelenések nem 110 %-ig pontosak/pozitívak, vagy nem a számára legkedvesebb médiumban jöttek le.
10. Az ügyfél nem hajlandó a sajtó kedvéért módosítani a napirendjén.

Vagyis — legalábbis a lista szerint — általában az ügyfél a hibás… vegy mégsem? Andrew Lark például nem ért egyet ezzel a feltételezéssel, legalábbis ami a képzettebb megbízókat illeti. (Ő csak tudja, hiszen korában többek között a Sun kommunikációs igazgatója volt.) Éppen azt írta össze, mikor és mitől működik:

1. Ha az ügynökség rászánja az időt, és megérti a megbízó iparágát.
2. Ha mindkét fél megfelelő emberekre (tehát nem kezdőkre, juniorokra) bízza a feladatot.
3. Ha pontosan tudják, ki a célközönség és hogyan érhetik el — adott esetben (jaj!) a sajtó megkerülésével.
4. Ha konkrét céllal kezdik a munkát, és folyamatosan mérik az eredményeket.
5. Ha az ügyfél tudja, mi a fontos — és ha az ügynökség is a fontos dolgokra koncentrál, nem arra, hogy a lehető legtöbb óradíjat tudja kiszámlázni…
6. Végül: a pr akkor működik igazán, ha mindkét fél azt keresi, mi az, ami jó a kapcsolatukban.

Avagy pont úgy, mint egy párkapcsolatban, kettőn áll a vásár. Ráadásul egymással is kell(ene) kommunikálni, nem csak a célcsoporttal. A cipész pedig készíten a gyermekeinek is lábbelit!

Olyannyira, hogy lassan beleszakadok… Ezért is a hosszú csend (és még nincs vége).

Szóval örömmel látnék néhány önéletrajzot.

Ha barátod, ismerősöd, családtagod, netán te magad

• három-négy éve péeres vagy (akár ügynökségi, akár megbízói oldalon),
• úgy beszélsz angolul, hogy ihaj,
• szeretsz és tudsz önállóan dolgozni, ügyfélmunkát és csapatot irányítani,
• ügyfélnek és magadnak is hosszú távra tervezel,

küldj egy e-mailt légy szíves! (bszanto kukac gmail)

Kalandorok kíméljenek!