A Facebook a céges oldalak ellen?!

Facebook Feed Settings ablakDojcsák Dani jelentette a kissé anakronisztikus pr-es levlistára, hogy a Facebook a hirdetések felé tolja a céges oldalakat, mert a testre szabott nyitólapon (aka Top News) kiszűri azokat a forrásokat, amelyekre a felhasználó nem reagál. Vagyis ha lájkoltam egy oldalt, olvasom a bejegyzéseiket, de nem kommentelem vagy lájkolom azokat, eltűn(het)tek/nek az alapértelmezett személyes hírfolyamomból. Mi lesz most a céges Facebook oldalakkal? Continue Reading →

A “médiaalkotmány” és a közösségi média

AZso fotója a ParlamentrőlA “médiaalkotmány” múlt héten benyújtott tervezetének több pontja is megkönnyítheti a vállalati kommunikációs szakemberek munkáját — itt elsősorban a válaszadási jogra és a közzétételhez való hozzájárulás visszavonására gondolok. Persze a szöveg számtalan lehetőséget ad a (teljesen rossz értelemben vett) spin gyakorlására, lásd még tényszerű közlések cáfolata, vagy éppen a “terhelő vallomások,” vagyis on the record elszólások, szerencsétlen fogalmazások visszavonása, letiltása. A legizgalmasabb kérdés mégis az: a válaszadási jog kiterjed-e a blogokra, a közösségi médiára? Continue Reading →

Így készült a Share

Kis magyar közösségimédia-közlemény (aka SMR, lásd még itt, itt és persze itt) szolgáltatást készíteni nem nagy dolog — és bár távolról sem vagyok programozó, mivel pont volt egy hosszú hétvégém, bütyköltem egyet. 🙂 Íme a Share, a Noguchi Porter Novelli ingyenes, szabadon hozzáférhető, önkiszolgáló szolgáltatása. A forráskódot pár nap reszelés múlva ingyen letölthetővé teszem, virágozzék ezer virág. Continue Reading →

Új online szolgáltatás érkezik

Megvan a hétvégi projektem: online pr szolgáltatást fogok fejleszteni, just to prove a point. 72 órát szánok rá, kedden megmutatom.

(Online) sajtófigyelés/olvasás az iPaddel

NetNewsWire cikklista az iPadenElég sok (ha jól számolom, 277) RSS-feedet figyelek, természetesen — a blogok és más közösségi források mellett — van közte jó néhány “hivatalos” médium, illetve pár barkácsolt monitoring feed is (pl. egy Yahoo Pipes-Hírkereső megoldás, ami soha nem működött igazán jól). Ez napi néhány száz cikket jelent, aminek egy jelentős része nem túl érdekes, egy része azonnal fontos, és van, ami érdekel, de később olvasnám el. Continue Reading →

Fogyasztók kontra marketing: újra a régi lesz a Tropicana

A régi csomagolásÚgy fest, a szakma és a fogyasztók felháborodása nem marad eredmény nélkül: a Tropicana hamarosan újra a régi csomagolásban kerül a polcokra — már Amerikában, ahol ez egyáltalán téma volt.

The PepsiCo Americas Beverages division of PepsiCo is bowing to public demand and scrapping the changes made to a flagship product, Tropicana Pure Premium orange juice. Redesigned packaging that was introduced in early January is being discontinued, executives plan to announce on Monday, and the previous version will be brought back in the next month.

Volt és lesz is még ilyen. Amúgy szerintem is a régi a jobb: az új modern, minimalista — de elég jellegtelen, kategóriaidegen.

Egyébként pedig nem kell aggódni: az egész történet éppen azt bizonyítja, mennyire kötődnek a fogyasztók a márkához, aminek a körítés, a csomagolás is fontos része.

Full disclosure: a Coca-Cola Magyarország, azaz a konkurencia a Noguchi ügyfele, bár ebben a kategóriában mi nem (nem mi) dolgozunk.

Via Gruber

Twitter-mérők

Íme három (ingyenes) eszköz Twitterelő statisztika-bolondoknak, bár lehet, csak nekem újak.

Mr. Tweet screenshot Az első, a Mr. Tweet az alapvető statisztikai adatok (napi tweetek száma, párbeszédmutató ““ azaz @-válaszok aránya ““, a linkek illetve a követők/barátok aránya) mellett segít a számodra egyelőre ismeretlen, befolyásos felhasználók felkutatásában. Ajánlhatsz másokat, mások pedig téged. Emellett összegyűjti azokat a követőidet, akiket te nem követsz, hátha mégis érdekesek. Ráadásul a szolgáltatás a fő kvantitatív mutatókat helyre táblázatban is közzéteszi.

Feliratkozni rém egyszerű: csak kövesd MrTweetet a Twitteren.

TweetStats screenshot A második szintén hasznos kvantitatív adatokat gyűjt: a TweetStats segítségével csinos grafikonokon követheted, hogy havi, napi, óránkénti bontásban mikor csiripeltél, hányszor és kinek (kukac)válaszoltál, melyik kliensből. Feliratkozni nem kell (követni sem), csak írd be a felhasználóneved a nyitólapon, és máris tiéd a sok szép ábra.

Tweetburner screenshot A harmadik talán a legizgalmasabb: a Tweetburner vélhetőleg a FeedBurner és a kismillió URL-rövidítő keresztezéséből született. Nem csak rövidít, de követheted, honnan, mikor, hányan kattintottak a közzétett linkedre. A fiókok összekötése után a bookmerklettel (vagy manuálisan) felvett címet igény szerint publikálja is a Twitteren vagy a FriendFeeden. Íme egy ma reggeli példa. Gyors regisztráció után ez is azonnal, ingyen használható. A TweetDeck kliens alapból támogatja, kiválaszthatod a linkrövidítők listájából.

Ismersz hasonló szolgáltatást, amiről tudnom kéne? Ne tartsd magadban! 🙂

Vezérek és bloggerek

A héten két rendszeres jelentés is kijött: a PR Week éves CEO Survey-je (via Shel) és a Technorati State of the Blogosphere riportja. Ráadásul mindkettőből úgy tűnik, kicsit csökkent a blogok és a blogolás iránti lelkesedés, a növekedés aránya, viszont maga az eszköz beépült a mindennapokba.

Én maradok a vezéreknél — Dave Sifry-ék anyagát (és a hazai helyzetet) úgyis elemezte már a nálam értőbb kolléga.

Érdekes, hogy a vezérigazgatók nem sorolták a legfontosabb stratégiai, hosszú távú kihívások közé az “új” médiát, mégis “rendkívül fontos” feladatnak tartják a digitális/online stratégia kidolgozását. Az egyik meglepő adat, hogy míg a kisebb vállalatok vezetői közül csak 3% blogol, addig a nagyobb cégek vezérigazgatóinak a harmada. Ráadásul többségük kifejezetten belső, kifejezetten az alkalmazottaknak szóló blogot ír — a válaszadók úgy gondolják, belső kommunikációra hatékonyabb eszköz, mint külsőre.

Egyra nagyobb hangsúlyt kap a kutatás, mint a növekedés alapja. Persze mindenki megemlítette, hogy a vállalati felelősség (született CSR) is milyen fontos, de nem elsősorban azért, mert jótékonykodni akarnak:

CSR is also gaining a higher profile, says Chief Executive’s Donlon, and it’s naïve to think that companies merely look at it from the perspective of “doing good.” “The underlying economics are really driving decision-making,” he says. “What they’re really doing is driving efficiencies. The point is how far in one direction does one push this.” Too far, and the cost outweighs the benefits.

A legfontosabb kihívás a jó alkalmazottak megtalálása, motiválása és megtartása — már csak azért is, mert a CEO Survey szerint az első számú vezetők egyre inkább a dolgozók véleményére (is) építenek.

Egy alkalmazott megítélése is változni látszik: a péeresé. Egyre több vezérigazgató várja el a PR-menedzsertől (vagy ügynökségtől), hogy a rengeteg adatból, jelentésből és inputból rövid, mégis átfogó képet nyújtó anyagokat állítson elő, így (végre!) valódi stratégiai tanácsadóvá váljon.

Persze azért még most is akad, aki úgy gondolja: péeres csak akkor kell, ha beüt a ménkű, és takarítani kell.

A WalMart és az Edelman esete a (kamu) blogokkal

Harmadszor is hibázott a social media-hoz leginkább értőnek tartott PR-ügynökség, az Edelman — pedig náluk, nekik blogol (illetve most úgy tűnik, inkább hallgat) a vezérigazgató, Richard Edelman mellett Steve Rubel és Phil Gomes is. Na jó, Richard Edelman végül lereagálta a legutóbbi fiaskót — bár a “bocsánatkérés” eléggé nesze semmi, fogd meg jól…

Történt ugyanis, hogy a Wal-Martnak dolgozó egyik kolléga, amikor egyébként előremutató módon sajtó- és háttéranyagokat küldött a mega-üzletlánccal szimpatizáló bloggereknek, — talán önhibáján kívül — nem tette egész egyértelművé, hogy nem a Wal-Mart, hanem egy PR-ügynökség munkatársa. Ez még rendben van, bár a New York Times valamiért nehezményezte, hogy a bloggerek ezek után nem nyilatkoztak arról, egyes bejegyzéseik sajtóközlemény alapján készültek. (Sőt, volt olyan is, aki simán bemásolta a közleményt, oszt jónapot.)

Aztán a Consumerist blog, amelyik amúgy nem tartozik a Wal-Mart tisztelői közé, közzétette egy (elvileg “bizalmas”) beszélgetés összefoglalóját (gyöngyszem: “What can we do to get you to stop writing about our companies?”), majd az azt követő levélváltást Mike Krempasky-val, aki mellesleg szintén az Edelman-nál dolgozik, szintén a Wal-Martnak.

A harmadik, eddigi legsúlyosabb hiba a múlt héten pattant ki a BusinessWeek jóvoltából. Csak röviden: egy fiatal házaspár, Jim és Laura lakóautóval útnak indult Las vegas-ból Georgia felé, s mindenütt a helyi Wal-Mart parkolójában szálltakmeg. Utuk során végig blogjukon tudósytottak a különböző városokból, meginterjúvolták a helyieket. Csakhogy, mint kiderült, Jim szabadúszó újságíró és a Washington Post fotóriportere… Az egész utat pedig a “Working Families for Wal-Mart” nevű álszervezet (ez az ún. astroturfing, a grassroots avagy alulról jövő kezdeményezés mesterséges változata) fizette.

A szervezetet egyébként az Edelman alapította — az az Edelman, amelyiknek egyik vezetője, egyben Steve Rubel közvetlen főnöke az (elsősorban az etikus word of mouth marketing elterjesztésére létrejött) WoMMA kincstárosa.

Érdekes volt követni, ahogy az egész PR/marketing blogoszféra rávetette magát a témára: Joe Jaffe, John Wagner, Todd Defren, Shel Holtz, Neville Hobson és Constantin Basturea mind megírták a véleményüket. Nagyrészt ugyanarra jutottak, mint én: az egész fiaskó elsősorban nem a Wal-Martot, hanem az Edelmant minősíti. Sőt, talán az egész szakmát.

Mert mit tudhat a PR a nyílt és őszinte kommunikációról, ha a legtöbb bloggert alkalmazó ügynökség ekkora bakot lő?

Blogkeresés, magyarul

Nálam gyorsabban megírták már páran, hogy a Wish elindította a második magyar blogkeresőt, a miner.hu-t. Egyrészt úgy tűnik, nem csak hasznos, de pontos is lesz — amint bővül a bloglista. Másrészt ez volt az első igazi pitch (vagyis proaktív témafelvetés), amit kaptam.

(Titokban volt egy másik is, amit BizBlog-alapítóként kaptam. Régóta tervezem, hogy azt megfelelő formában feldolgozom, egyelőre még nem sikerült.)

Bártházi András igazi good pitch-et küldött a GMail-emre, ezért is tartottam fontosnak, hogy megírjam. (Meg persze azért is, mert még nem találtam tökéletes blogkeresőt, csak elfogadhatót.) Jól célzott, érdekes, releváns, rövid, személyes e-mailt küldött, amit ezúton is köszönök!

GoldenBlog: az én szavazataim

Konrád remek mémet indított, íme az én voksaim az idei GoldenBlogon:

  • Fotóblogok: Photoblog.hu. Sokat vacilláltam, nagyon tetszett a Három a magyar és a Randomstreet koncepciója is, de végül Ervin mellett tettem le a garast. Eklektikusabb, de valahogy mégis személyesebb. Pedig:
  • Személyes: mivel általában nem olvasom őket, és ki vagyok én, hogy megmondam, melyik énblog a legjobb, passzoltam.
  • Közéleti: Cavinton, talán megszokásból.
  • Gasztroblog: nem az én világom, passz.
  • Képregény: dettó, bár lehet, hogy mostantól jobban odafigyelek rájuk.
  • Megmondós: már csak a zseniális újjászületés miatt is a Kispad.
  • Szórakozás: végül a Comment:com, de szoros volt, a Sorozatjunkie és a Filmbuzi is dobogós
  • Tech-tudomány: Worldshots, csak. Rabbitnek és Benedeknek respekt.
  • A hely szelleme: ez is szoros volt, végül a Délkelet-Ázsiára szavaztam.
  • Praktikák: az első pillanattól tudtam, hogy Konrád. (Egy ismerősöm az online média területén szeretne elhelyezkedni, és valamiért engem javasoltak, mint “szakértőt”, akivel érdemes konzultálnia. Gyakorlatilag minden második mondatomat úgy fejeztem be: “…de ezt nézd meg/ellenőrizd le az onlinemarketing.blog.hu-n!”)
  • Legjobb újblog: Firkász, mert tetszett.

Hát ennyi, ez az én teljesen szubjektív, és nyilván végtelenül elfogult listám. Megnézném a tiéd is!