Persze ez így nem pontos, hiszen nem csak a közleményben használtuk a kifejezést.

Nagy vitát váltott ki az, hogy a BizBlogot és témáit a Web 2.0 névvel illettük. Nem is csak a kommentekben: megtisztelő, hogy eszpee a sesblogon egy bejegyzésben említett bennünket Om Malikkal, aki azért egész más (úgy hat nagyságrenddel nagyobb) pályán játszik nálunk. (Külön élmény volt látni, hogy ha a kezdést talán nem mindenben, azért a sajtókapcsolatokat elég jól csináltuk. :))

Mert itt van a (péeres) kutya elásva: tudatosan használtuk a Web 2.0 elnevezést, nem (csak) azért, mert divatos hívószó, hanem azért is, mert elég nehéz röviden összefoglalni, mit is jelent (legalábbis szerintem) ez az egész blogos, podcastos, újmédiás cirkusz. Szóval a Web 2.0 egy mankó, átmeneti fogalom, amíg akad egy találóbb elnevezés. (Van, aki szerint tökéletes lenne egyszerűen az: a Web.)

De hogy a PR-nél maradjak, az üzenet, a megfogalmazás és az időzítés úgy tűnik, most elég jó összhangban volt. Beszélnek, beszélünk rólunk, a céljainkról, terveinkről, és ez jó. Nem csak az egómnak—hátha lesz belőle valami.

Közben olvasom, hogy a Web 2.0 fő guruja, Tim O’Reilly azzal nyugtatja a Berkeley végzőseit: mindaz, amit péntek este a BizBlogon leírtam (és amit ő két éve hirdet, vagy fordítva), hiú ábránd. Úgyis kialakulnak az új monopóliumok, csak az a kérdés, mihez kezdenek a hatalmukkal.

Vagyis vihar a biliben, minden marad a régiben. Vagy nem. Azért addig még rendez pár konferenciát.

Én meg próbálom bebizonyítani, hogy nincs visszaút. Hogy a revolúciót átaludtuk, mert evolúció volt.

Jól eltűntem, de legalább okkal. Néhány érdekes új (és régi) ügyfélnél szokatlanul (?) felpörgött a munka, nekem jócskán is kijutott belőle. Nagyon érdekes, ámde bizalmas (és időigényes) feladatok ezek, részletek majd egyszer…

Viszont épp az új ügyfeleink egyike vetett fel egy érdekes problémát: hogyan monitoroljuk a magyar blogokat, van-e kiforrott, bizonyított technológia?

Röviden: a) a legtöbben nem nagyon, b) sajnos (tudtommal) nincs.

Persze ez azért nem egy konstruktív válasz, úgyhogy kutatni kezdtem. Egyszerű, tökéletes automatizált módszert nem találtam, de azért van remény.

A közelmúltban egyébként Doransky is foglalkozott a témával, igaz, kicsit más szemszögből. Arról pedig, miért érdemes, sőt, kell figyelni a blogoszférát, ajánlom a Washington Post írását (via Shel Holtz).

(tovább…)

Visszaesőként megint a szokásos téma, ismétlem magamat (önplágium?), most épp egy kiváló MSM szakmai magazin számára. (Új elem a politikai blogolás, amivel eddig szándékosan igyekeztem nem foglalkozni.)

Myat Kornéltól kaptam az alábbi kérdéseket—és persze legjobb tudásom szerint meg is válaszoltam őket. Most meg közzéteszem.

(Félre: Biztos vagyok benne, hogy Kornél írásában értelme is lesz mindannak, amit összehordtam. Itt nem feltétlenül, de nyilván nem is fér bele minden a cikkbe, pedig. Lásd még: a nyilatkozó szándéka kontra az újságíró, szerkesztő szakmai megközelítése.)

Update (16:10): ugyan ezt még tegnap este írtam, azért jó PR-eshez illőn engedélyt kértem Kornéltól a közlésre (végülis az ő kérdései). Kb. 36 órája blogtalanul vagyok (sok a munka, kénytelen voltam prioritizálni, az előbb bekapcsolt hírolvasóm 497 új hír jelzett, mielőtt lefagyott…), csak most láttam, hogy Konrád és Nebojsa már felrakták a saját válaszaikat.

Magyarországon a cégvezetőkre nem jellemző, a Steve Jobs-hoz, Bill Gates-hez, hasonló karizmatikusság, főként a nyilvánosságtól elzártan, a háttérben tevékenykednek. A Marketing&Media következő számában egy összeállítást készítünk a cégvezetői, politikusi blogolás marketing és PR lehetőségeiről, buktatóiról. Kérjük a témában járatos szakemberként válaszoljon az alább feltett kérdéseinkre.

(tovább…)

Persze nem az a típus, amiről a sajtóban olvasunk, hanem amelyiket az amerikai kormányzat fű alatt bűncselekménnyé minősítette.

Amikor céges blogokról beszélgetünk, az egyik első kérdés az, mit tehetünk az ellenzők, ellenfelek, ellenségek, versenytársak és egyéb elllenérdekelt felek negatív hozzászólásaival?

Andy Hagans, a Performancing blogger-kollektíva (és az azonos nevű Firefox kiegészítő fejlesztői) tagja arról ír, hogyan kezeljük a gyűlölködőket.

Szóval mit tegyünk az ilyen hozzászólásokkal? Töröljük? Válaszoljuk meg? Vitatkozzunk velük?

Meglepő válasz: az attól függ. 🙂 Első lépésként mindenesetre azt javasolnám, tegyünk közzé egy világos hozzászólási és moderációs politikát, majd tartsunk, tartassunk be. Amennyiben minden hozzászólót előre tájékoztatunk (mondjuk az űrlap felett egy kis dobozban), hogy a véleményét természetesen elmondhatja, az szent és sérthetetlen, attól még anyázni, alaptalanul vádaskodni, vulgáris mondatokat írni tilos, senki nem lepődik meg, ha/amikor törlünk egy hozzászólást.

Ha mégis, csak idézni kell a szabályokat.

If you arrived here from Constantin’s blog, greetings—and an explanation is in order.

Unless you’re one of the (many) Hungarian expats, you will doubtless stare uncomprehendingly at most of the content on this page. This is normal, do not adjust your set. My goal with this blog is very specific: I want to collect and comment on news, opinions and other writing on and—dare I say it—educate Hungarian professionals, be they on the agency or client side, about PR and our new tools.

Alas, my hands are tied: there are hundreds (thousands?) of English-language PR blogs, but—as far as I know—only this one in Hungarian. That’s kind of my USP, so I’ll have to stick to it.

Again, thanks to Constantin for the mention!

Nem tudom, enyhe túlzás—és a folyamat végtelen, felszínes, már-már bulváros leegyszerűsítése—, hogy pont az elnöki blog vezetett volna a Sun újrafelvirágozásához (felkeléséhez?)… Mindenestre az biztos, hogy mindshare-ben sokat segített. Mindig mondom, hogy ma még sokszor nem is az igazi cél, a fogyasztóval való párbeszéd miatt kell blogolni, hanem mert a média vevő rá.

“In an interview for the Bacon’s Navigator, Sally Falkow writes that Jonathan Schwartz, President and COO of Sun Microsystems said that blogging had played a major role in the revitalization of Sun’s reputation. Sun has gone from the 99th to the 6th most popular server company, largely because it has embraced authenticity and transparency in its communication initiatives, according to the piece.”

Link: Micro Persuasion

A hét eleje óta Paul Holmes, a mértékadó Holmes Report alapító-szerkesztője is blogol. Már talált is egy csomó érdekes témát, például:

• a tegnapi bányakatasztrófát követő kommunikációs (és média-) szerencsétlenkedésről (a cég órákig nem értesítette az elhunyt bányászok—éppen a megmentésüket ünneplő—családtagjait, hogy mégsem élték túl a balesetet…)
• a traktorgyáros, aki nemet mondott a Wal-Martnak (a Fast Company [enyhén melodramatikus] cikke alapján).

“…he looked into a future of supplying lawn mowers and snow blowers to Wal-Mart and saw a whirlpool of lower prices, collapsing profitability, offshore manufacturing, and the gradual but irresistible corrosion of the very qualities for which Snapper was known. Jim Wier looked into the future and saw a death spiral.”
…
“So Wier said no to Wal-Mart. He admits he sometimes second-guesses that decision: “I could go to my grave, and my tombstone could say, ‘Here lies the dumbest CEO ever to live. He chose not to sell to Wal-Mart.’”