Ma egy olyan nagyvállalatnál jártunk prezentálni, amelyik általában igen erős érzelmeket ébreszt az bloggerekben. (Nem, nem árulom el, melyiknél.) A javaslataink között szerepelt céges (iparági vagy termékközpontú) blogok indítása, illetve a blogok médiumként, a bloggerek újságíróként kezelése.

Két—jogos—kérdésük volt:

  1. Ki írja, ki válaszol a hozzászólásokra, mások bejegyzéseire?
  2. Mi a garancia, hogy az egész blog nem üt vissza, hogy nem csak egy újabb felület lesz az ellenzőik számára?

Az elsőre viszonylag egyszerűnek tűnik a válasz: a termékmenedzserek, termékszakértők. Igen ám, de mi van, ha egyrészt nincs rá idejük vagy legalábbis azt mondják—, másrészt nem tudnak (jól) írni? Hiszen nem az a munkájuk…

A második sokkal nehezebb. Hiszen ha nem engedélyezzük a hozzászólást, hol a dialógus, amiért az egészet elkezdtük? Ha meg engedélyezzük, ki és hogyan szűri ki a nyilvánvaló offtopic flame-eket, illetve mit szól az olvasó ahhoz, hogy a vállalat “cenzúrázza” a hozzászólásokat?

Nem tudom a választ, pedig szívem szerint azt mondanám, hogy igenis megéri beszállni az online párbeszédbe. Ha előre ki(be-)jelentjük, hogy a hozzászólásokat moderáljuk (nem cenzúrázzuk!), és csak a témába vágó, értelmes vélemények jelenhetnek meg, az író-olvasók megértik és elfogadják.

Persze akkor meg ott az elviselhetetlen mennyiségű adminisztráció.

Mit gondoltok? Mit javasolnátok?

Először is: megkésve bár, de boldog új évet!

A TypePad problémái miatt (ezzel már sokan foglalkoztak) kénytelen voltam szolgáltatót váltani, és ha már új szolgáltató, hát új blogmotor is.

A karácsonyi downtime szezon jó alkalomnak tűnt, és a processz viszonylag egyszerűnek látszott. (Már csak emiatt is gyanakodnom kellett volna!) Még akadnak problémák, a váltás minden, csak nem fájdalommentes. Dave Winer-nek nagyon igaza van.

Megvolt a Business Class beszélgetése: Pintér Róbert (ITTK) moderálásával Bőgel György (CEU B-school és IT lábjegyzet), doransky, Novák Péter (kirowski, érdekes volt a hagyományos, hirdetői médiaszemléletet szembeállítani a bloggerekkel) és pollner próbálták elmagyarázni a (meglehetősen passzív) közönségnek, mik a blogok, hogyan és mire használhatók. Össz-vissz két kérdés volt (plusz én kétszer beledumáltam, a résztvevőktől még egyszer bocs…), igaz mindkettő jó:

  • Miben különböznek a blogok egy rendszeresen, naponta frissített honlaptól?
    Konszenzus: személyes hangvételűek, valaki (és nem “a cég”) írja őket, vannak bizonyos formai jegyeik, de igaziból vékony a határ.
  • Mit tehetünk, ha támadnak a bloggerek? Hogyan reagáljunk?
    Konszenzus: őszintén, nyitottan, válaszoljunk még azelőtt, hogy az “igazi” sajtó felkapná a témát. Doransky, Péter és pollner is említett néhány negatív (és pozitív) példát, meg a csapos (én) is közbeszólt (a sztenderdek: Cillit Bang, Sony BMG).

Péter egyébként felkérte a résztvevőket: ugyan tisztázzuk már, mi a különbség egy blog és egy fórum között. Azt hiszem, pollner hasonlata volt a legjobb (a fórum egy kocsma, ahol mindenki beszél mindenről, a blog pedig egy asztaltársaság, ahol valaki felvet egy témát, s a többiek is kifejtik a véleményüket). Talán a legérdekesebb Bőgel Gyuri egyik hozzászólása volt az (amerikai, természetesen) orvosi blogokról: igazi kollaboratív, tudásmegosztó, nyitott, oktatóblogok, ahol szakmai tippeket-trükköket közölnek orvosok, ápolók. (Itthon mikor lesz ilyen? Vagy legalább másmilyen?)

Én kicsit a praktikumot hiányoltam (igaz, általában a legtöbb konferenciából, előadásból hiányolom), a kifejezetten céges blogokról—kivéve persze a Lutz, Schwartz, Scoble példákat—valahogy kevés szó esett. (Talán mert az egész jelenség még a legtöbb kommunikációs szakembernek is magas. Novák Péter azért említett pár magyar marketingblog-példát, illetve hogy a hype miatt az ügyfelek érdeklődnek, mi ez az egész.) Ugyan nagyon élveztem az áttekintést, kommunikációs és szociológiaelméleti hátteret, de nem tudom, a többiek (a nem “blogszakmabeliek”) mennyire értették, mennyire tartották hasznosnak…

A kerekasztal—és utána a beszélgetések—visszatérő témái: most akkor mi is az, hogy blog, és megérti-e ezt az átlagember, bloghype, médiatúlkínálat, tudásmegosztás és információvisszatartás, blogger-elitizmus, és persze doranskyval kedvenc közös témánk, a “miről írjak, milyen mélyen?”

Ott volt még Petényi Márk (mark.hu) és veszig (things) is, bár utóbbi sajnos nem maradt pogácsázni… Sebaj, majd legközelebb!