Blogok az üzletben…

Pollner már megírta: hivatalosan is elindult a BizBlog Fórum, egy blogisztikai (blogológiai?) “észosztó” kezdeményezés. November óta fődögélt, most feltálaljuk minden, az üzleti blogok és a blogüzlet iránt érdeklődő szakmabeli és laikus számára. Barczi Blumi Imre (blog.hu, sztahanov.hu), Berényi Konrád (Onlinemarketing.hu, Online marketing blog), Dr. Bőgel György tanár úr (CEU, IT Lábjegyzet), Dobó Doransky Mátyás (Blogter, Doransky), Novák Péter (Kirowski), Pécsi Pollner Ferenc (Dotkommentár, HVG Médiablog), Schneider Henrik (BME, Hungarian Accent, Vészi veszig Gábor (things.done.hu) és jómagam igyekszünk megmagyarázni az üzeti élet képviselőinek, mi és mire jó a blog, RSS, podcast, vidcast, Web 2.0, del.icio.us, flickr, Technorati, és a többi

Illusztris névsor, még ha magam mondom is.

Facebook hozzászólások:

6 hozzászólás to Blogok az üzletben…

  1. Előre kérek nagytisztelettel bocsánatot, de. A fenti bejegyzésben a bűvszavakat olvasva kicsit nagyon. Huh.

    Kérem alázattal, ne tessenek “az üzleti élet képviselőinek megmagyarázni”, hogy mire jó web2.0, a blog, meg az RSS.

    Véleményem szerint leginkább egyetlen dolog miatt: mert nem nagyon jó semmire. Igy megint belevisszük őket (“az üzleti élet képviselőit”) egy olyan utcába, aminek a vége a DotkomKress2.0 lesz.

    Nem akarom nagyon ismételni magam, itt már leírtam: http://onlinemarketing.blog.hu/2006/04/19/mijuk_nincs_a_blogoknak http://onlinemarketing.blog.hu/2006/04/19/mijuk_nincs_a_blogoknak#c12342


    “Jó tudni, hogy a történet főszereplője ‘adta’ (javasolta) Hofinak a művésznevét, mikor Szegeden volt kezdő színész. Mármint a Hofi, nem a nagydarab Szendrő József, akiről az alábbi kis történet szól.

    Új, fiatal vendégrendező meghívja a főpróbára a direktort, Szendrőt. Lemegy a darab, majd nyájasan kérdi az igazgatót: - Direktor úr, milyen volt? - Fos. - És ha, ö, ha majd még összeáll? - Akkor még lehet szar.

    Eddig a történet.

    Azt akarom ezzel mondani, hogy még akadémiai vitának sem nevezném az ilyen definíciós dolgokat, hogy most akkor mi a blog, mint a commentbox, meg mittudomén. Vannak rá kész szavaink: jó - rossz. Van benne valami új, vagy egy nyolcadik remix.

    Egy egyedi sztori, ha jól ki van találva, az adja magát, annak kialakul a formája, és nem kész formába öntjük. Lesz, keletkezik, formálódik, alakul. Egy projekt egyszer jó.

    Én azért állok szélen a blog-kérdésben, mert buzzwordnek tartom, mint a web2.0-t és modernkori társaikat.”

  2. Ami a bizonyítványomat illeti: az a baj, hogy a túlhasznált buzzwordök miatt épp a lényeg sikkad el, és a .com Crash 1.0-át átélő szakmabeliként—egy bizonyos mértékig—jogos a szkepszis. (Annak idején tanácsadóként ott voltam a viaNovo utolsó hónapjaiban, úgyhogy én is tudom.)

    Igaziból nem is azt akarjuk elmagyarázni, mi az RSS, pláne az AJAX. Nem az eszköz lenne a lényeg, hanem hogy mire használjuk. (A kézenfekvő sztori-kontrapunkt: a Black & Decker nem fúrót ad el, hanem lyukat.)

    De hát a népnek úgy tűnik, sajnos itt is a könnynen fogyasztható bulvár kell, a lapok a buzzwordökről írnak, online és off. Ártani nem árt, ha az ember érti, miről olvas. A fontos, és az, amiért az egészet elindítottuk, épp az, hogy elválasszuk az értelmest az értelmetlentől, az eszközt a céltól. Azt szeretnénk megmutatni, hogy igenis jó, erre, arra, amarra, így vagy úgy. A konkrétumokat.

    Mindenesetre az biztos, hogy szerencsétlenül, illetve—nagyjából ismerve az olvasóközönségem—túl bennfentes fogalmaztam. Ez jogos, és bocs.

    Ami pedig a blogokat (vagy nevezzük inkább úgy: online párbeszédet) illeti, vitatkozhatnánk azon, van-e, lesz-e, kell-e? De beszédesebb az, hogy én írtam, te pedig elolvastad és válaszoltál, s most én igyekszem válaszolni a Te felvetéseidre. 🙂

  3. Balázs, köszönöm a korrekt választ.

    “Elválasztani az eszközt a céltól”, igen, ez valóban fontos.

    Amikor szakmabeliek ilyesfajta (web2, blog, …) varázsszavakkal operálnak, éppen ezt érzem, mármint hogy célként mintha az eszközt látnák, a gombhoz varrnák a kabátot.

    Jön Ügyfél. Neki nem blogot és webkettőt kell ajánlani, hanem ROI-t, return on investment-et. Ahány Ügyfél annyi vezetési stílus, annyi szervezeti felépítés, annyi különböző emberanyag, személyzet. Dolgoznunk márpedig abból kell, mármint a hozott anyagból.

    A veszélyt pedig abban látom, hogy automatikus bullshit-válaszokat adunk egyedi kérdésekre, felvetésekre, problémákra, mintha a bölcsek kövét birtokolnánk: “Webkettes blog kell maguknak. Az Önök prémium célcsoportjának elérésében ez a stratégiai kommunikációs csatorna elengedhetetlen.”

    Nem hiszek tehát az ilyen általános megközelítésekben, hiszem hogy egyedi választ kell adni egyedi kihívásokra, nem vélt műfaji korlátok közé szorítani az egyes (tartalom)szolgáltatásokat.

  4. Zoli, teljesen egyetértünk! Nem minden vezető, vállalat, termék vagy szolgáltatás “bogosítható.” Ez—az én szakmámnál maradva—igaz a sajtóközleményre, hírlevélre, pláne sajtótájékoztatóra is.

    Számtalan rossz példát láttuk, de jó pár jót is: ez megint csak a kommunikációs és/vagy marketing-tanácsadók (és az ügyfél döntéshozója) felelősségét veti fel.

  5. Balázs,

    A bizblog társszerzőinek a reakcióit, kommunikációs képességeit, ‘alkalmasságát’ látva nem biztos, hogy neked ott van kellene megjelenned. Végigolvastam a bevezetőhöz kapcsolódó postokat, kommenteket és meglehetősen szomorú lettem.

    Ilyen nagy arcokkal, lekezelő stílussal szerintem szinte lehetetlen hatásos és kommunikatív tájékoztatást, oktatást adni ami sajnos rád nézve sem hízelgő.

    Sorry - bízzunk benne, hogy ez változik, de én nem bízom benne túlságosan.

  6. Tényleg nagyon eldurvult a flamewar. Mentségü(n)kre szóljon, hogy nagyon sok munka van benne, még ha—egyelőre—nem is látszik. Rádásul sajnos az előbb már én is elvesztettem a béketűrésem…

    Nagyon remélem, hogy ezek csak kezdeti nehézségek, és részben betudom a—hagyományos médiára kihegyezett—“kilenc vezető blogger” címkének, amit magunkra ragasztottunk.

Leave a Comment

Your email address will not be published.