Spin Doctor

Gyönyörű, zseniális viral/pr ötlet!

Dr Pepper Will Give Everyone^* in America a Free Soda If Axl Rose Releases New Guns N’ Roses Album, Chinese Democracy, In 2008

^* Guitarists Slash and Buckethead Will Not Be Eligible For Free Soda

Tökös marketingesek, le a kalappal. Tiszta, logikus üzenet (l. a 3. bekezdést), hírérték, minden benne van. Mi történhet? A legrosszabb esetben, papíron 300 milliójukba kerül (dollárban!) — persze valójában ennyibe biztosan nem. (A gyártó éves árbevétele egyébként 6 milliárd dollár.) Cserébe, már ha egyáltalán megjelenik, Axl lemezéről mindenkinek a Dr. Pepper jut majd eszébe.

Mondom, zseniális.

Érdekes dolog a lojalitás. Kétirányú utca, csakis egyfajta ár-érték elemzés alapján működhet. Adok-kapok, s nem árt, ha a kettő legalább egyensúlyban van.

Vegyünk egy véletlenszerű terméket. Hűséges maradsz-e egy csokoládéhoz vagy mondjuk gyorsétteremhez, ha konzekvensen ugyanazt a minőséget, ízt, élményt kapod, amit egyrészt megszoktál, másrészt amivel elégedett vagy, netán szereted? Nyilván. Egy ideig az sem probléma, ha emelkedik az ára.

Ár alatt nem feltétlenül és kizárólag materiális ellenértéket, forintot/eurót/dollárt értek. Inkább időt, energiát, homályos és megfoghatatlan, szubjektív dolgokat. Egy személy, szervezet esetében még érzelmeket, és azok ellentételezését is.

Az ember hűséges lehet egy (vagy több) személyhez, szervezethez, ideához, hogy azt ne mondjam, ideálhoz. Feltételezi, hogy az illető nem, vagy előnyére változik, hogy a serpenyő hozzávetőleges egyensúlyban marad. Annyit kapok, amennyit adok. Van egy pont, ameddig megéri, azon túl már hiába.

A változás nem mindig jó, ellenben általában ijesztő. Járt utat járatlanért, ugye.

Mondják: csak azt érdemes csinálni, amitől halálosan rettegsz. Úgy legyen!

(A félreértések elkerülése végett: ez igenis szakmai jellegű bejegyzés, nem válunk, nem költözöm, nem keresek állást. )

• Jaffe Juice: What’s on a marketer’s mind?
  A marketingesek legfontosabb kihívásai 2007-re: integrált marketingkommunikáció, elszámoltathatóság és (termék)innováció.
  (Címkék: marketing integráció accountability innováció)
• Annals of Spin: Selling Wal-Mart: Reporting & Essays: The New Yorker
  Lepleknek lerántása, expozé, ésatöbbi: a Wal-Mart és az Edelman kulisszái mögött.
  (Címkék: PR Edelman Wal-Mart The_New_Yorker)

Leah Culver le volt égve, de szeretett volna egy új MacBook Pro-t. (Ki nem?) Felajánlotta hát, hogy 150 dollárért egy négyzethüvelyk (valamivel kevesebb, mint 6,5 cm²) reklámfelületet biztosít a majdani számítógépen. Webkettes munkásként (az Instructables alkalmazottja) ugyanis hozzáfér közvetlen szomszédjuk, a Squid Labs lézergravírozó gépéhez, s gyakran járja San Francisco, illetve az öböl környékén lévő technológiai fellegváark irodáit, kávézóit.

Megkapta a notebook-ot, s most elkészült a gravírozás is — Web 2.0 ki-kicsoda néhány négyzetcentin. Ez a publicitás 150 dollárnál sokkal többet ér.

Pláne az Apple-nek, aki még ennyit sem fizetett érte.

A héten érkezett egy csomagunk a brit Amazontól, s volt benne egy kis képeslap a Save the Children alapítványtól. (Már a Karácsonyra készülnek.) Az egyik oldalon egy szőrös jak rajza volt, a másikon nagyon jól megírt szöveg arról, hogy vannak gyerekek, akiknek minden vágyuk, hogy egy jakot, tüsszentő elefántot vagy egy hónapra elegendő mennyiségű “valami ducit” kapjanak.

A szervezet ugyanis egészen újszerű módon gyűjt adományokat. Nyitottak egy online boltot, ahol harmadik világbeli gyerekeknek vásárolhatsz létfontosságú dolgokat. Például egy jakot, amelyik tejet ad, a szőréből ruha készülhet, s végül, ha már kiöregedett, jó ebéd lesz belőle. Vagy csiliporkészletet, amitől az elefántok tüsszenteni kezdenek — majd odébb állnak. Így nem tapossák le az amúgy is szegényes termést. Vagy egy hónapra elegendő mogyoróvajkészletet, ami csupa fehérje és szénhidrát, tápláló étel gyerekeknek.

Bármit veszel, pontosan tudod, hova kerül: az order tracking menüpont alatt nyomon követheted a vásárlást/adományt.

Szívszorító, milyen összegekről van szó: a mogyoróvaj egy hónapra 22 font, vagyis kb. nyolcezer forint. Tíz szúnyogháló 27 font, vetőmag 10, negyven darab (!) csirke vagy egy kismalac 25, hat kecske egy apa nélküli, csonka családba 55 fontba kerül. 13 font egy asztal, ami mellett négy kisgyerek tanulhat, 17 egy iskolai egyenruha, ami nélkül sok helyen be sem engedik őket az iskolába, így nem tanulhatnak. 53 fontért, vagyis nagyjából húszezerért felszerelhetsz egy falusi iskolát: tankönyvekkel, tollal-papírral.

Lehet adományokat gyűjteni és adományozni egy százalékkal, postai csekkel, telefonos zaklatással. Aztán lehet így is. Zseniális non-profit marketing.

Kár, hogy Magyarországon nincs ilyen jótékonysági szervezet — lenne elég dolguk.

(Megjegyzés: véletlenül sem a Suba János, Tilla és Dr. Somody Imre nevével fémjelzett SuperGroup vállalkozásról/művészkollektíváról beszélünk.)

Ma hivatalosan is megszületik a legújabb supergroup: az új marketing elterjesztésére létrejött Crayon stílusosan a Second Life virtuális világában tartja bemutatkozóját. Az alapítók ismert nevek, mostanáig független tanácsadóként működtek: Joe Jaffe, Neville Hobson, Shel Holtz és C.C. Chapman, vagyis a marketing blogo- és podoszféra tetejéről a krém.

Maga a név pedig az ötletgazda Jaffe egyik találó analógiájából származtatható: ugyan csak néhány alapszín létezik, a Crayola árul kilencvenhatféle zsírkrétát tartalmazó készletet is. Lehet feketével és fehérrel (reklám + sajtóközlemények + BTL) is alkotni, de mennyivel szebb, amikor a teljes palettát használjuk, még ha az egyes színek csak egy-egy apró foltban jelennek meg.

Ez a mini multinacionális vállalkozás (jelen pillanatban az USA keleti és nyugati partján, illetve Nagy-Britanniában működnek) az alapítók szerint az első olyan cég, amelyik kifejezetten a Second Life-ban indul, s a mítingjeiket, prezentációikat is ott tervezik megtartani. Ráadásul, valódi közösségi szellemben, bárki jelentkezhet zsírkrétának, csak egy e-mailt kell küldeni az uraknak. Joe szerint ha munkát adnak, fizetnek is. Ügyfelekről egyelőre nem nyilatkoztak, csak annyit, hogy már jelentkeztek páran. Szóval ma este (12:00 PST, 9:00 Linden standard time) buli és sziget-avatás virtuálisan. Őszintén sok sikert kívánok a Crayon-hoz!

Még a Reklámkonferencia kapcsán kezdtem gondolkodni erről. A gerillareklám szekcióban adtam elő Papp-Váry Árpáddal és Kaizer Gáborral, sajnos utolsó programpontként és — valószínűleg jelentős részben a technikai problémák miatt — egyre csökkenő közönség előtt.

Történt ugyanis, hogy a HPS képviselői előadtak egy érdekes esettanulmányt, amiben számos (szerintem) etikátlan elem is előfordult, majd az Ark Group prezentációjában is elhangzott egy utalás az egyik legismertebb stealth marketing (tehát nem gerilla!) kampányra, mint “jó példára.” Emlékezetes, hogy néhány éve a Sony Ericsson hostesseket küldött New York több frekventált pontjára, ahol magukat turistának kiadva arra kérték a járókelőket, fotózzák le őket a gyártó mobiltelefonjával, majd előadták, milyen remek a termék, és mindenkibnek ilyet kéne venni. Azt viszont nem említették, hogy fizetett promoterek, és nem elégedett vevők.

Az előadó szerint ez word of mouth (WOM) kampány volt.

Szerintem (és még jó néhány szakember szerint) meg a fogyasztó megtévesztése, sőt, hazugság.

Olvasd tovább »

Épp a BrandFestivalon vagyok Visegrádon, jövő héten pedig az egri Reklámkonferencián. Ez utóbbi egyébként, talán a hazai, szakmai szövetség által gründolt reklám-marketing konferenciák között először, hivatalos beharangozó és konferenciablogot is indított. Én figyelem, figyeld te is.

Figyelem: ez nem szakmai jellegű bejegyzés, már ha azt nem vesszük esettanulmánynak, hogyan vettek rá engem, a világ egyik legkevésbé sportos alkatát ügyes amerikai marketingesek egy izgalmas kütyüvel, hogy rendszeresen sportolni kezdjek.

Frissítve: 2006. szeptember 18.

Bár az Index megelőzött (az eBay-en beszerzett kütyüm épp aznap érkezett meg, hogy megjelent a cikk), talán még időben írom ezt a kis tesztet a Nike és az Apple közös fejlesztéséről, az októbertől idehaza is kapható Nike+iPod Sport Kitről. Épp két hete használom, de máris imádom.

Olvasd tovább »

Mint 2001. óta minden évben, a BusinessWeek magazin és az Interbrand az idén is összeállította a világ száz legértékesebb márkájának listáját. Bár a lista elvileg csak a BusinessWeek magazin jövő heti, augusztus 1-i számában jelenik meg, már elérhető az Interneten. Ahogy az elmúlt években folyamatosan, 2006-ban is a Coca-Cola végzett az első helyen. (Full disclosure: a Coca-Cola Magyarország a Noguchi ügyfele.) Dobogós még a Microsoft és az IBM, a negyedik helyen a GE, az ötödiken az Intel végzett.

Az idei lista már a hatodik. A tavalyi évhez képest nem változott a hat legértékesebb márka rangsora, a lista élén idén is a Coca-Cola áll. Az Interbrand szakértői az üdítőital-gyártó márkájának értékét mintegy 67 milliárd dollárra becsülték. Az év legnagyobb nyertesei a Google, a Starbucks, az Ebay, a Motorola és a Hyundai voltak. A legtöbbet a Gap, a Ford, a Kodak, a Heinz és az Intel márkája veszített értékéből.

Az Interbrand szakértői a márkák értékelése során számos különböző szempontot vesznek figyelembe. A listára felkerülni sem egyszerű: csak azoknak a márkáknak lehet esélyük,  amelyek árbevételük legalább egyharmadát a nemzetközi piacokon realizálják. Fontos, hogy széles körben ismertek legyenek, illetve hogy – a márkaérték pontos felméréséhez – nyilvánosságra hozzák pénzügyi és marketing adataikat. A szigorú zsűri ilyen okokból diszkvalifikált például a Visa, a Wal-Mart, a Mars vagy a CNN márkáját.

A BusinessWeek  azért az Interbrand a nyolcvanas években kidolgozott, és azóta folyamatosan frissített, pontosított metodikáját alkalmazza, mert az a tőkepiaci elemzők módszereihez nagyon hasonló, objektív kritériumok alapján értékeli a márkákat. Az elemzők kiszámítják a márka várható eredményességének mai reálértékét, s ez a szám kerül végül a listába.

A teljes lista (és bőséges elemzés meg némi multimédia) elérhető a BusinessWeek magazin illetve az Interbrand honlapján.