Figyelem: ez nem szakmai jellegű bejegyzés, már ha azt nem vesszük esettanulmánynak, hogyan vettek rá engem, a világ egyik legkevésbé sportos alkatát ügyes amerikai marketingesek egy izgalmas kütyüvel, hogy rendszeresen sportolni kezdjek.

Frissítve: 2006. szeptember 18.

Nikeplus.comBár az Index megelőzött (az eBay-en beszerzett kütyüm épp aznap érkezett meg, hogy megjelent a cikk), talán még időben írom ezt a kis tesztet a Nike és az Apple közös fejlesztéséről, az októbertől idehaza is kapható Nike+iPod Sport Kitről. Épp két hete használom, de máris imádom.

(tovább…)

Mint 2001. óta minden évben, a BusinessWeek magazin és az Interbrand az idén is összeállította a világ száz legértékesebb márkájának listáját. Bár a lista elvileg csak a BusinessWeek magazin jövő heti, augusztus 1-i számában jelenik meg, már elérhető az Interneten. Ahogy az elmúlt években folyamatosan, 2006-ban is a Coca-Cola végzett az első helyen. (Full disclosure: a Coca-Cola Magyarország a Noguchi ügyfele.) Dobogós még a Microsoft és az IBM, a negyedik helyen a GE, az ötödiken az Intel végzett.

Az idei lista már a hatodik. A tavalyi évhez képest nem változott a hat legértékesebb márka rangsora, a lista élén idén is a Coca-Cola áll. Az Interbrand szakértői az üdítőital-gyártó márkájának értékét mintegy 67 milliárd dollárra becsülték. Az év legnagyobb nyertesei a Google, a Starbucks, az Ebay, a Motorola és a Hyundai voltak. A legtöbbet a Gap, a Ford, a Kodak, a Heinz és az Intel márkája veszített értékéből.

Az Interbrand szakértői a márkák értékelése során számos különböző szempontot vesznek figyelembe. A listára felkerülni sem egyszerű: csak azoknak a márkáknak lehet esélyük,  amelyek árbevételük legalább egyharmadát a nemzetközi piacokon realizálják. Fontos, hogy széles körben ismertek legyenek, illetve hogy ““ a márkaérték pontos felméréséhez ““ nyilvánosságra hozzák pénzügyi és marketing adataikat. A szigorú zsűri ilyen okokból diszkvalifikált például a Visa, a Wal-Mart, a Mars vagy a CNN márkáját.

A BusinessWeek  azért az Interbrand a nyolcvanas években kidolgozott, és azóta folyamatosan frissített, pontosított metodikáját alkalmazza, mert az a tőkepiaci elemzők módszereihez nagyon hasonló, objektív kritériumok alapján értékeli a márkákat. Az elemzők kiszámítják a márka várható eredményességének mai reálértékét, s ez a szám kerül végül a listába.

A teljes lista (és bőséges elemzés meg némi multimédia) elérhető a BusinessWeek magazin illetve az Interbrand honlapján.

Itthon is divatba jött a word of mouth-ról, szájreklámról, suttogó propagandáról áradozni ““ vagy éppen aggódnia miatta. Legutóbb a Figyelőben jelent meg egy írás Hermann Irén tollából, ami szerintem tökéletesen összezavarja az olvasót, lévén elsősorban nem a WoM-ról, hanem a stealth marketingről szól. Vagyis arról, amikor felbérelt, fizetett statiszták ajnároznak egy-egy terméket, és a szó legszorosabb értelmében átverik a fogyasztót. Nem kérdés, hogy ez etikátlan, és hatalmasat lehet bukni rajta.

Csakhogy ez nem word of mouth.

Mert mi a WoM? Nem újdonság, hogy a fogyasztók termékekről, szolgáltatásokról beszélgetnek egymással, ajánlják, ami bevált, és szólnak, ha valami nem. (Érdekes háttérinfó itt.) A Procter & Gamble néhány éve hihetetlenül izgalmas WoM programokat indított a szájreklám strukturálására, irányítására, tervezhetővé és mérhetővé tételére. (Irén erről csak annyit ír: “žEgy civil szervezet azért emelte fel a hangját, mert tudomása szerint a Procter & Gamble közel 250 ezer amerikai tinédzsert alkalmaz arra, hogy vigyék termékei jó hírét családjuk, barátaik körében.”)

(tovább…)

Már rég meg akartam írni: megjelent a PR Week 2006. évi Marketing Management Survey, tele érdekes (és izgalmas!) szakmai adatokkal. Meglepő, hogy a válaszadók jelentős része — kicsit (?) ellentétben a hazai gyakorlattal — egyre inkább használ PR-t, és a reklám szerepe már nem csak a szakirodalomban, de a valós marketing mixben is folyamatosan csökken.

A PR Week és az MS&L összesen 266 marketingvezetőt (CMO-k, marketingért felelős alelnökök illetve marketingigazgatók) kérdezett egy rakás témában, köztük az integrált marketingkommunikációról és az új média használatáról. A teljes riport megvásárolható 150 dollárért, összefoglaló itt, az ugrás után.

(tovább…)

A második ajánlott podcast a dél-afrikai származású Joseph Jaffe elsősorban az “új marketinggel” (nem csak online!) és reklámmal foglalkozó Across the Soundja (iTunes link). Jaffe valaha reklámos volt, végülis ma is az, csak nem nagy ügynökségnél dolgozik. Írt egy érdekes könyvet “Life After the 30-Second Spot” címen, néhány részlet erről itt.

Valaha Steve Rubel-lel indították, aztán amióta Steve néhány hónapja idő hiányában kiszállt, Joseph minden héten új vendéget hív, akivel megvitatják a friss híreket, trendeket, és persze a hét győzteseit, veszteseit. Ez utóbbi egyébként az podcast egyik legjobb rovatja, a másik, amikor a hét vendégének 60 másodpercben kell bemutatkozni és meggyőzni a hallgatókat (és Jaffe-t), hogy érdemes visszahívni.

A legjobb adás egyébként a múlt heti volt: összeállt a For Immediate Release (lásd alább) stábjával, és a nagyon élvezetes beszélgetés mellett a két podcast állandó rovatain is osztoztak. Érdemes legalább azt az egyet meghallgatni.

Közben továbbra is várnám a magyar podcastok jelölését. Nem igaz, hogy nincsenek?!

Mivel kicsivel kettő előtt a Budapest Rádióban Takács Alíz és Molnár Anikó kérdez a blogokról, reklám- és marketingértékükről, elérkezettnek láttam az időt, hogy összeállítsak egy kis elméleti alapvetést a témában.

(Jó, szóval végig akartam gondolni, mit is mondjak, illetve lehetőséget akartam adni minden érintettnek, hogy hozzászóljon, urambocsá befolyásoljon. Tessék.)

Persze a témát mostanában már sokan, sokfelé feldolgozták. Legutóbb a Business Week és az Economist, a hazai vezéregyéniségek közül doranskytól kezdve, pollneren át sztahanovig szinte mindenki elmondta-leírta a véleményét. Alább az enyém.

Alapvetően egy cég a blogokat négyféleképpen használhatja. A legegyszerűbb—és rövid távon a legfontosabb—a monitoring, vagyis a kommunikációs, üzleti szempontból releváns blogok azonosítása és figyelése. Úgy tűnik, ezt már több nagyvállalat is elkezdte, bár azért figyelő szemüket elsősorban nagyrészt a jól bejáratott és/vagy hagyományos média blogjaira (például és legfőképp a Homárra) vetik. (És most ne vitázzunk azon, a Homár blog-e vagy sem. A kulcsszó: percepció.)

(tovább…)

A Rocketboom, egy napi rendszerességgel jelentkező háromperces, ingyenes video podcast nemrégiben bejelenetette, hogy árverésre bocsátja legeslegelső hirdetési csomagját. Az aukció most 15000 dolláron áll, bár még lehet licitálni. A MediaPoston megjelent update érdekes olvasmány.

The bidding, which started at $500, had reached $14,999.99, by Sunday. The eBay ad promises one million impressions minimum. The two top bidders, “Dave-Texas” and “FivePercentCard_com,” don’t appear to be brand marketers. Baron said he originally anticipated that the ads would sell for somewhere between $8,000 and $40,000, based on an estimate Internet expert Jeff Jarvis gave the company. BlogAds founder Henry Copeland, whose firm bid on the ad space but dropped out when the bidding topped $12,000, said the inventory’s value might be worth as much as $50,000. “Being the first advertiser on a cult show like this, with the ads actually being produced with Amanda, assuming that is the case, is worth a lot more than $15,000,” he said, referring to Rocketboom star Amanda Congdon. “An anal-retentive media buyer will get focused on the difficulty of verifying the viewership numbers, how many of the downloads are actually watched—and miss the novelty value and cult status of the show.”

Via BuzzMachine

Update: negyvenezer dollárt (kb. nyolcmillió forint), ennyit szánt rá egy obskurus cég, az ATM-eket gyártó és üzemeltető TRM. Állítólag már a következő heti is elkelt, a podszférában (létező kifejezés ez?) aktívan mozgolódó EarthLink Internet-szolgáltató vette meg. (Via Blogspotting)