Vizuális "“ és remélhetőleg tartalmi "“ megújulás folyamatban.

Screenshot of the old designNem is tudom, mennyi idő (két év?) után először vizuálisan, majd ““ ha minden jól megy ““ tartalmilag is megújulunk. Addig is elnézést a szállópor-koncentrációért.

Mea culpa, messze nem írok eleget és elég gyakran — Pollner teljes joggal értetlenkedett (bár a lehető legpozitívabb, a lelkiismeretfurdalást csak növelő szavakkal), miért kerültem be én is az ominózus tucatba.

Persze kifogással tele a padlás.

Sokat gondolkoztam, miért — időt még többé-kevésbé tudnék szorítani, bár azért az nagyban függ a napi/heti terheléstől. Arra, jutottam, az egészségesnél súlyosabb perfekcionizmus lehet a valódi ok. Túl sokat görcsölök egy-egy bejegyzésen, hogy legyen értelme, üzenete, íve, értéke. Hogy — amennyire képességeim lehetővé teszik — maradandó legyen.

A péeres élete talán különösen nehéz: ritkán tudunk rámutatni valami kézzelfoghatóra, s azt mondani: ezt én alkottam. Ha jól végezzük a munkánkat, vagy nem látszik semmi, amit nem akartunk, hogy megjelenjen, vagy látszik, de más neve alatt. Persze láttam már újságcikket, amit tulajdonképpen én írtam (ctrl-c, ctrl-v, ugye), de ez nem az a kategória, amire büszke lehetnék.

Tökéleteset alkotni nehéz, gyomorszorító, rettentő dolog. Én meg, úgy fest, nem vagyok elég bátor, vagy kitartó, vagy elszánt. Legfeljebb ritkán. Az a baj, én vagyok a mérce, s a mérce csal.

Helyettem kis virág

Ellenben ha az ember néhány perc tökéletességre vágyik, elég megnézni a Weezer legújabb, “Pork and Beans” című klipjét — és persze a hozzá tartozó linkeket.

Cover of Weezer's Red AlbumA banda úgy gondolta, tiszteleg a YouTube nagyjai előtt. Annyi humor, kedvesség, emberség van ebben a videóban — még az olyan világszerte körberöhögött, megalázott tizenötpercesek, mint a tehetségtelen fekete nindzsa vagy Chris Crocker is kaptak egy lehetőséget, hogy… Nem, nem hogy visszavágjanak, inkább hogy kiköszörüljék a csorbát, némi öniróniával visszanyerhessék az önbecsülésüket.

Már ha egyáltalán elvesztették, tekintve, hogy a refrén, és a dal, utolsó sora így szól: “I don’t give a hoot about what you think.”

Filozófiai elmélkedés a lojalitásról

Érdekes dolog a lojalitás. Kétirányú utca, csakis egyfajta ár-érték elemzés alapján működhet. Adok-kapok, s nem árt, ha a kettő legalább egyensúlyban van.

Vegyünk egy véletlenszerű terméket. Hűséges maradsz-e egy csokoládéhoz vagy mondjuk gyorsétteremhez, ha konzekvensen ugyanazt a minőséget, ízt, élményt kapod, amit egyrészt megszoktál, másrészt amivel elégedett vagy, netán szereted? Nyilván. Egy ideig az sem probléma, ha emelkedik az ára.

Ár alatt nem feltétlenül és kizárólag materiális ellenértéket, forintot/eurót/dollárt értek. Inkább időt, energiát, homályos és megfoghatatlan, szubjektív dolgokat. Egy személy, szervezet esetében még érzelmeket, és azok ellentételezését is.

Az ember hűséges lehet egy (vagy több) személyhez, szervezethez, ideához, hogy azt ne mondjam, ideálhoz. Feltételezi, hogy az illető nem, vagy előnyére változik, hogy a serpenyő hozzávetőleges egyensúlyban marad. Annyit kapok, amennyit adok. Van egy pont, ameddig megéri, azon túl már hiába.

A változás nem mindig jó, ellenben általában ijesztő. Járt utat járatlanért, ugye.

Mondják: csak azt érdemes csinálni, amitől halálosan rettegsz. Úgy legyen!

(A félreértések elkerülése végett: ez igenis szakmai jellegű bejegyzés, nem válunk, nem költözöm, nem keresek állást. 😉 )

Már-már hagyományosan megújultunk vizualice, meg kéne valahogy összegeznem az óévet is.

2007 mozgalmas év volt. Ez már abból is látszik, hogy nagyon keveset írtam — legalábbis ide.

Tanítottam, megnősültem, aztán június végétől egy országos, sőt, nemzetközi üggyel voltam elfoglalva. Ez utóbbiról már csak személyes érintettségem miatt sem akartam írni, pedig érdekes lett volna.

Azért közben (változó intenzitással) csiripeltem is.

Mondanám, hogy idén majd, meg újévi fogadalom, de nem. De igyekszem, és hamarosan meglátjuk, megy-e?

Szóval boldog új évet, és ha van olyan téma, amivel szeretnéd, hogy foglalkozzak, javasold kommentben vagy e-mailben!

A keresett Balázs nem található, úgy fest, szolgálati útra ment.

Mondják, néha felbukkan a PR Guruk  (vagy pr-guruk) között, ma például a “pr-cikk” műfaja ellen rantelt.

Mihamarabbi jobbulást kívánunk neki.

Személyiségteszt a szilveszteri partira: melyik szuperhős vagy?

Személyiségteszt a szilveszteri partira: melyik szuperhős vagy? You are Spider-Man

Spider-Man
90%
Catwoman
80%
Green Lantern
75%
Hulk
65%
Superman
55%
Iron Man
50%
Robin
50%
The Flash
40%
Batman
35%
Supergirl
30%
Wonder Woman
20%
You are intelligent, witty, a bit geeky and have great power and responsibility.

Click here to take the “Which Superhero am I?” quiz…

Épp a héten gondoltam, hogy elindítom itthon is az “Öt dolog, amit nem tudsz rólam” mémet — de szerencsére Vera az Arcus Interactive / Mirai IMA blogján megelőzött.

Viszont kíváncsi volt az én öt “titkomra” is, ezért bekerültem megszólítottak közé. Nagyon köszönöm, íme:

  1. Lektűrök: ifjabb koromban számos lektűrt és bestsellert (vagy legalábbis annak szánt könyvet) fordítottam, köztük az Ifjú Indiana Jones kalandjai sorozat két kötetét és John Gray “A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek” című házassági tanácsadóját. Ez utóbbi kapcsán még Albert Györgyinél is voltam a rádióban, és leszerepeltem.
  2. Família: hetedikes-nyolcadikos koromban statisztáltam a Família Kft. egyik epizódjában. Édesapám írta, én az elején látszom egy pillanatig, kimagaslom a Spáh-ikrek és “barátaik” közül. Körülbelül ekkortájt lehetett, hogy
  3. Bonanza Banzai: nagy rajongóként meginterjúvoltam Kovács Ákost és Hauber Zsoltot, még újságban is megjelent. (A rajongás azóta elmúlt.) Viszont néhány éve tolmácsoltam Carly Fiorinának egy Népszabadságos interjúhoz, és majdnem a Depeche Mode-nak is. (Korábban anyu is újságíró volt, Színes RTV zenerovat).
  4. Testvérek: viszonylag kevesen tudják, hogy két öcsém és két (iker) húgom is van. Nem titok, csak nem tudtad. 🙂
  5. Vigyázat, csalok: tán ez árul el legtöbbet a személyiségemről ;). Legyen szó számítógép- vagy konzoljátékról, hajlamos vagyok csalni. Az előrehaladás és a sztori érdekel, nem akarok minden feladatnak harmincszor nekifutni. (persze társasjátékban böcsületes vagyok.)

A stafétát DeZo-nak, Keltnek, Konradnak, Pollnernek és Tóth Benedeknek passzolom.

Tegnap életemben először (saját hibámból) balesetet okoztam: belekoccantam egy rendőrautóba. Nem tudom, miért, hogyan sikerült — ügyfélhez indultam, mélygarázsból hajtottam ki, körülnéztem, de nem láttam semmit, aztán mégis. Késő bánat.

Nem is ez az érdekes, hanem amit tanultam belőle, illetve amit Te tanulhatsz. A helyszínelés, a megfelelő papírok kitöltése után összeszedtem magam, visszaültem a kocsiba, és elmentem az ügyfélhez. Nem hívtam taxit, nem kértem meg mást, hogy vigyen oda. Majd kapok egy levelet, amiben megírják, mivel tartozom.

Számomra a tanulság: amellett, hogy — ha eddig nem tűnt volna fel — valószínűleg nagyon fáradt vagyok, egyrészt (még) óvatosabbnak kell lennem, másrészt van, ami elkerülhetetlen.

De attól még az élet megy tovább.

Ugyanez igaz egy kommunikációs kampányra is: egy negatív blogbejegyzés, hozzászólás vagy akár újságcikk még nem a világ vége. Nem kell rögtön feladni csak azért, mert közbejön egy váratlan esemény, mert egyvalakinek nem tetszik, amit csinálsz. Nem kell az első akadálynál feladni, vagy elhalasztani.

Kutyaharapást szőrivel.

Vagy, ahogy a végig nagyon kedves rendőrtiszt mondta: csak az nem hibázik, aki nem vezet. Legközelebb talán ő megy bele valakibe — de attól még nem lesz gyalogos.

Figyelem: ez nem szakmai jellegű bejegyzés, már ha azt nem vesszük esettanulmánynak, hogyan vettek rá engem, a világ egyik legkevésbé sportos alkatát ügyes amerikai marketingesek egy izgalmas kütyüvel, hogy rendszeresen sportolni kezdjek.

Frissítve: 2006. szeptember 18.

Nikeplus.comBár az Index megelőzött (az eBay-en beszerzett kütyüm épp aznap érkezett meg, hogy megjelent a cikk), talán még időben írom ezt a kis tesztet a Nike és az Apple közös fejlesztéséről, az októbertől idehaza is kapható Nike+iPod Sport Kitről. Épp két hete használom, de máris imádom.

(tovább…)

Konrád remek mémet indított, íme az én voksaim az idei GoldenBlogon:

  • Fotóblogok: Photoblog.hu. Sokat vacilláltam, nagyon tetszett a Három a magyar és a Randomstreet koncepciója is, de végül Ervin mellett tettem le a garast. Eklektikusabb, de valahogy mégis személyesebb. Pedig:
  • Személyes: mivel általában nem olvasom őket, és ki vagyok én, hogy megmondam, melyik énblog a legjobb, passzoltam.
  • Közéleti: Cavinton, talán megszokásból.
  • Gasztroblog: nem az én világom, passz.
  • Képregény: dettó, bár lehet, hogy mostantól jobban odafigyelek rájuk.
  • Megmondós: már csak a zseniális újjászületés miatt is a Kispad.
  • Szórakozás: végül a Comment:com, de szoros volt, a Sorozatjunkie és a Filmbuzi is dobogós
  • Tech-tudomány: Worldshots, csak. Rabbitnek és Benedeknek respekt.
  • A hely szelleme: ez is szoros volt, végül a Délkelet-Ázsiára szavaztam.
  • Praktikák: az első pillanattól tudtam, hogy Konrád. (Egy ismerősöm az online média területén szeretne elhelyezkedni, és valamiért engem javasoltak, mint “szakértőt”, akivel érdemes konzultálnia. Gyakorlatilag minden második mondatomat úgy fejeztem be: “…de ezt nézd meg/ellenőrizd le az onlinemarketing.blog.hu-n!”)
  • Legjobb újblog: Firkász, mert tetszett.

Hát ennyi, ez az én teljesen szubjektív, és nyilván végtelenül elfogult listám. Megnézném a tiéd is!

Elindult hát a GoldenBlog-szavazás, s bár őszintén megtiszteltetésnek érzem, hogy felkerültem a shortlistre (a Praktikák kategóriába), az esélytelenek nyugalmával várom a végeredményt. 😀 Verseny- vagy vetélytársaim többek között Konrad, Wolf Gábor és, komolyan mondom, a Tékozló Homár.

Szóval sok az ismerős név — talán túlságosan is! Konrád és Hannibal Lektűr már megírta, ami nekem is elsőre szemet szúrt: a (jó értelemben véve) lelkes amatőrök és a category killer profik között kell dönteni. Sajnos (vagy nem sajnos) úgy tűnik, a közönségszavazáson az Index-blogbirodalommal szemben nem igazán rúgunk labdába. Persze nem csak a köz dönt, a zsűri csinálhat még királyokat.

Érdekes adalék, hogy a jelölés egyelőre nem hozott hatalmas forgalmat — legalábbis nálam. Tegnap összesen tizenöten jöttek a GoldenBlogról (igaz, ez az átlag napi látogatottságom harmada), ma eleddig hárman. Továbbra is figyelem, hány olvasót hoz a versengés, és beszámolok.