A múlt héten a Porter Novelli regionális konferenciáján voltam (már készül egy ehhez kapcsolódó bejegyzés), úgyhogy még mindig próbálom utolérni magamat. Ráadásul (szerencsére) rengeteg a munka, s persze az adminisztráció is. Főként ezért ilyen elhagyatott a blog.
De: ha már, akkor tegyünk egy próbát! Alább egy kis szavazás a Quimble (divatos cucc) használatával, érdeklődve várom a véleményedet. Elvileg saját választ is felvehetsz, ha a három közül egyikkel sem értesz egyet…
Még a hétfői Web 2.0 Symposium utózöngéjeként tegnap ses és én Bihari Ãgnes vendégei voltunk a Bródy Sándor utcában, mint webkettőügyi szakkommentátorok. Az élvezetes — bár a témából eredően kissé csapongó — félórás beszélgetés rövid, de velős, kivonatát ma délután négykor hallhatod a Kossuthon, a Tizenhat óra adásában.
Élőben közvetítünk a Web 2.0 Symposiumról a hivatalos konferenciablogon, fotók itt. (Hol máshol lennének?)
Balról Kelt és Blumi, jobbról szabóZ, Doransky és Konrád, körülöttünk minket (is) olvasnak az ingyenwifin, ami most az ebéd ellenére nagyon belassult.
Próbajelleggel íme az első podcastom, evör.
A tegnapi Budapest Rádiós interjú (Alíz írásos engedélyével!:)) mellett egy kicsit arról is hablatyolok, milyen jogi (és pénzügyi) akadályai vannak, hogy nevében hozzáillő előadó vagy címében találó dal legyen az intro.
Részletek alább.
Az Enhanced AAC (vagyis hipercsicsa iTunes/iPod-barát) verzió letölthető innen.
Mivel kicsivel kettő előtt a Budapest Rádióban Takács Alíz és Molnár Anikó kérdez a blogokról, reklám- és marketingértékükről, elérkezettnek láttam az időt, hogy összeállítsak egy kis elméleti alapvetést a témában.
(Jó, szóval végig akartam gondolni, mit is mondjak, illetve lehetőséget akartam adni minden érintettnek, hogy hozzászóljon, urambocsá befolyásoljon. Tessék.)
Persze a témát mostanában már sokan, sokfelé feldolgozták. Legutóbb a Business Week és az Economist, a hazai vezéregyéniségek közül doranskytól kezdve, pollneren át sztahanovig szinte mindenki elmondta-leírta a véleményét. Alább az enyém.
Alapvetően egy cég a blogokat négyféleképpen használhatja. A legegyszerűbb—és rövid távon a legfontosabb—a monitoring, vagyis a kommunikációs, üzleti szempontból releváns blogok azonosítása és figyelése. Úgy tűnik, ezt már több nagyvállalat is elkezdte, bár azért figyelő szemüket elsősorban nagyrészt a jól bejáratott és/vagy hagyományos média blogjaira (például és legfőképp a Homárra) vetik. (És most ne vitázzunk azon, a Homár blog-e vagy sem. A kulcsszó: percepció.)
Életem egyik legsúlyosabb égése: tegnap sikerült brutálisan leamortizálnom Apu kocsiját… Bő félméteres karc végig a jobb hátsó ajtón. A fényezés vélhetőleg egy hét és egy (másfél?) vagyon lesz.
Egy jótanács: soha, soha ne próbálj egy majd’ hatméteres autóval jobbra kis ívben beállni a kapun!