Figyelem: ez nem szakmai jellegű bejegyzés, már ha azt nem vesszük esettanulmánynak, hogyan vettek rá engem, a világ egyik legkevésbé sportos alkatát ügyes amerikai marketingesek egy izgalmas kütyüvel, hogy rendszeresen sportolni kezdjek.

Frissítve: 2006. szeptember 18.

Bár az Index megelőzött (az eBay-en beszerzett kütyüm épp aznap érkezett meg, hogy megjelent a cikk), talán még időben írom ezt a kis tesztet a Nike és az Apple közös fejlesztéséről, az októbertől idehaza is kapható Nike+iPod Sport Kitről. Épp két hete használom, de máris imádom.

Aki nem ismerné: a rendszer egy — elvileg — a cipőben elhelyezendő lépésszámlálóból, egy az iPod nanora csatlakoztatandó vevőegységből és egy, a lépésszámláló fogadására felkészített (vagyis a betét alatt megfelelő méretű lukkal rendelkező) Nike cipőből áll. Vagy nem: a kreatív felhasználók különböző megoldásokat dolgoztak ki meglévő lábbelijük átalakítására. Van, aki simán vágott egy lukat a cipőbe, van, aki (egyébként Nike márkájú, és a kiváló Spuri futóboltban is kapható) a cipőfűzőre erősíthető futópénztárcában helyezte el a kütyüt, illetve van olyan cég, aki (szintén cipőfűzőre szerelhető) céleszközt kínál a lépésszámláló biztonságos tárolására.

De kezdjük az elején: az egész kütyü bejelentése után elhatároztam, hogy ez nekem kell. Nem vagyok egy sportos alkat, ezen már többször próbáltam változtatni, de általában hamar beleuntam. Ez viszont egész másnak ígérkezett: afféle játék, amiben magamat kell legyőznöm, ráadásul az elengedhetetlen geek factor is benne van. Az adatokat ugyanis feltöltheted a Nike honlapjára (vagy inkább Web 2.0-s alkalmazásába), ahol nem csak csinos grafikonokon követheted a fejlődésedet, de más Nike+ futókkal is versenyezhetsz.

A honlapon nem csak a teljesítményedet figyelheted ízléses, animált ábrákon, de meghatározhatsz célokat is — én például szeretnék 30 kilométert futni egy hónap alatt, illetve elégetni kétezer kalóriát — amiért egyébként virtuális díjakat is osztanak. Persze van kvázi social network funkcionalitás is: országonként követheted, összesen mennyit futott az összes felhasználó, illetve megnézheted, hogy állsz a ranglistán, mondjuk idő és legyőzött táv alapján. A legjobb, amit eddig sajnos még nem tudtam kipróbálni, hogy versenyre hívhatod a barátaidat (vagy bárki mást), és online követheted, ki hol tart. Tudatosan kezdtem a felkészülést: a Google segítségével eljutottam a CoolRunning.com-ra, ahol (a régimódi, kézzel töltendő edzésnapló mellett) találtam egy szimpatikus edzéstervet (”A foteltől az 5K-ig” címen). Meg persze egy iPod nano-t (még az akrilborításút). Azonnal vettem cipőt is — mint később kiderült, a felkészületlen vásárló a lábtípusának (lúdtalp) nem feltétlenül hasznos, ráadásul tájfutásra tervezett lábbelit választott… Augusztusban, a nyaralás során egy áruház sportosztályán belefutottam a fentebb hivatkozott futópénztárcába (leértékelve!), úgyhogy már csak a kütyü hiányzott.

Az ilyesmire remek forrás az eBay.

Szóval megjött, és felszereltem. Azóta meg sem álltam. Bő egy hónapja, heti háromszor, most már megállás nélkül 25-30 percet, három kilométer körül futok. Én! Persze a barkácsmegoldás nem volt a legesztétikusabb (végülis Apple-felhasználó volnék), úgyhogy csak beruháztam egy hivatalos Nike+ cipőre. A Spuriban vettem, az üzletet csak ajánlani tudom, az eladóhölgyek kedvesen, hozzáértően szolgáltak ki, nagyon jó tanácsokat adtak, lévén maguk is távfutók. Az üzletvezető pedig a magyar maraton-csúcstartó.

Itt bukik ki egyébként az egész futás hibája: amellett, hogy nagyszerű érzés, meg egészséges, rettenetes pénznyelő, ha nem vigyázol. iPod, Nike+ Sport Kit, cipő — ez az alap. Aztán ott vannak a (tényleg nagyon jó) “technikai anyagból” készült ruhadarabok, amikkel nem izzad az ember, mint a ló, vagy legalábbis nem áztatja át a ruhát, mivel az gyorsítja a párolgást. Póló(k), nadrág(ok), még futózokni(k) is… Szóval egy vagyon.

Ha egy tanácsot adhatok: a jó cipő mellett a legfontosabb a megfelelő, technikai anyagból készült zokni. Nem szorít, nem töri fel a lábad, szellőzik, kényelmes, vagyis ég és föld a különbség.

Akit más, nálam fittebb kritikusok véleménye is érdekel, Cabel Sasser programozó összefoglalója nem csak érdekesebb, de szórakoztatóbb is, mint az Indexé. Ráadásul Cabel részletesen beszámol a baráti verseny funkcióról.

A cipők (egy része) már az üzletekben, a Nike+ adapter és lépésszámláló októbertől kapható a Váci utcai, az Árkád és a Westend Nike márkaboltokban, illetve a Spuri futóboltban.

Addendum: Persze a lényeg mindig kimarad… Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a kütyü a legfontosabb infókat megjeleníti az iPod nano kijelzőjén, és bizonyos időközönként, illetve adott távolság lefutása után egy kedves női (vagy férfi, ízlés dolga) hang tájékoztat, hol tartasz, mennyi van még hátra. No de azt, hogy egyéni idő- vagy távolságrekordok után a most épp maratonra készülő Lance Armstrong vagy a női maraton világrekorder Paula Radcliffe gratulál? Fantasztikus motivációs trükk!

Nem szóltam még az egész rendszer — mert itt kérem egy hihetetlenül komplex, mégis pofonegyszerűen kezelhető rendszerről van szó — utolsó eleméről: az iTunes Store-ból letölthető edzőmixekről. Némi trükkel az üzlet idehaza is rendelkezésünkre áll, így a legfőbb akadály elhárul azelől, hogy a Nike profi edzőivel trenírozz, mondjuk az állóképességed javítására vagy a gyorsaságért. Önállóbb futók pedig jó negyven percig elmerülhetnek a Crystal Method exkluzív mixében, amit az urak egy komplett edzéshez (bemelegítés, táv, levezetés) állítottak össze. Lassan jó lenne, ha megjelenne néhány új válogatás vagy edzés — ezek ugyanis június végén kerültek fel.

Aki pedig további inspirációra, vagy legalább egy szórakoztató, profi marketing-vidcastra vágyik, feltétlenül nézze végig a Run to 300 epizódjait. Megéri.