Csak az nem hibázik…

Tegnap életemben először (saját hibámból) balesetet okoztam: belekoccantam egy rendőrautóba. Nem tudom, miért, hogyan sikerült — ügyfélhez indultam, mélygarázsból hajtottam ki, körülnéztem, de nem láttam semmit, aztán mégis. Késő bánat.

Nem is ez az érdekes, hanem amit tanultam belőle, illetve amit Te tanulhatsz. A helyszínelés, a megfelelő papírok kitöltése után összeszedtem magam, visszaültem a kocsiba, és elmentem az ügyfélhez. Nem hívtam taxit, nem kértem meg mást, hogy vigyen oda. Majd kapok egy levelet, amiben megírják, mivel tartozom.

Számomra a tanulság: amellett, hogy — ha eddig nem tűnt volna fel — valószínűleg nagyon fáradt vagyok, egyrészt (még) óvatosabbnak kell lennem, másrészt van, ami elkerülhetetlen.

De attól még az élet megy tovább.

Ugyanez igaz egy kommunikációs kampányra is: egy negatív blogbejegyzés, hozzászólás vagy akár újságcikk még nem a világ vége. Nem kell rögtön feladni csak azért, mert közbejön egy váratlan esemény, mert egyvalakinek nem tetszik, amit csinálsz. Nem kell az első akadálynál feladni, vagy elhalasztani.

Kutyaharapást szőrivel.

Vagy, ahogy a végig nagyon kedves rendőrtiszt mondta: csak az nem hibázik, aki nem vezet. Legközelebb talán ő megy bele valakibe — de attól még nem lesz gyalogos.

Facebook hozzászólások:

4 hozzászólás to Csak az nem hibázik…

  1. Legalabb nem kellett rendort hivni… 🙂

  2. Baszki, ez mekkora szívás… van erre egy story-m, majd szóban elmesélem, de ez is dobogós! Pihenj többet…

  3. A vicc az, hogy kellett rendőrt hívni, mivel a balesetben résztvevő nem járhat el…

    Egyébként hárman is jöttek: a váltásparancsnok, meg hivatalból a helyszínelők ketten. (Gil Grissom nem. :))

    Pihennék én, de még feléd/veled is van egy tartozásom… 😉

  4. No igen… de az már jövőhét. Apropó, ha feljönnél Skypera ma este, tudnék kérdezni valamit, ami segíthetne nekem… 🙂

Leave a Comment

Your email address will not be published.