Fair Play, avagy mennyi az annyi

A május 15-i Figyelőben címlapsztori volt, a közelmúltban pedig az Indexen hirdették takeoverrel (és egyébként remek kreatívval), hogy az adóelkerülés bezony nem szép dolog. Mi eközben bő egy-másfél hónapig állásinterjúztattunk, így talán időszerű az ügynökségek hr- és pénzügyeivel foglalkozni.

Kezdjük az elején, nem egészen pontos, de érzékletes példával: kinek mennyi 100 Ft bruttó munkabér?

  • Bruttó munkabér: 100 Ft
  • Nettó munkabér: 49-52 Ft
  • Munkavállaló teljes költsége (összes közterhekkel): kb. 150 Ft

Vagyis a munkavállaló (nettó) bérelképzelése a munkaadónak ma Magyarországon mintegy háromszorosába kerül.

A jelentkezőktől hallottam már számtalan különféle, “máshol már bevált” konstrukciót: egyáltalán nincs munkaviszony, és a pénz zsebből-zsebbe vándorol; a minimálbéres (vagy aközeli) “bejelentett” munkaviszony mellet a nagyobb rész megint csak zsebből-zsebbe, ésatöbbi.

Ezekkel itt felesleges is foglalkozni: nyilván mindkét fél nyugodtan szeretne aludni, s egy magára valamit is adó cégnél (pr-ügynökségnél) csakis tiszta munkaviszony jöhet szóba.

Ez persze az állást ajánló vállalkozás számára komoly versenyhátrányt is jelenthet, bizony előfordul, hogy egy — egyébként minden (más) szempontból megfelelő, néha egyenesen kiváló — jelentkezőt az ügynökség nem engedhet meg magának. Mert az üzletág ismeretében egész egyszerűen sokallja az — egyébként általában nettóban megfogalmazott — anyagi elvárásokat. (Nem ritka, hogy a jelentkező megsértődik, amiért — megint nettóban — “csak” x forintot ajánlottak neki, pedig “az ő munkája többet ér.” Na ja, de pontosan mennyivel hoz be többet az ügynökségnek?)

Üzleti modell(ek)

A pr-ügynökséget a megbízói fizetik (duh), jól vagy rosszul. Mint minden tanácsadó, az ügynökség is az alkalmazottai szaktudását, egy — ha minden jól megy — elszámoltatható, mérhető szolgáltatást, nagyon leegyszerűsítve a munkavállalók idejét árulja.

Nagy általánosságban háromféle árazási, elszámolási modell létezik:

  • Óradíj: az ügynökség a feladatra fordított időt számlázza ki a tanácsadók beosztásától, tapasztalatától, szakértelmétől függő óradíjjal. Hátránya, hogy az ügyfél bármikor vitathatja, egy tevékenység miért pont annyi órát igényelt, illetve miért nem egy alacsonyabb beosztású (így óradíjú) munkatárs végezte. Ráadásul nem is tervezhető.
  • Fix havi díj (retainer): az ügynökség egy meghatározott szolgáltatáscsomagért előre meghatározott, fix összeget számláz. Előnye, hogy az összeg mindkét fél számára tervezhető. Hátránya, hogy az ügynökség a fix bevételért valószínűleg nem fog nemet mondani egy-egy (ne kerteljünk: egy csomó) plusz, “ingyenes” feladatra, az ügyfél viszont ezt hamarosan el is várja.
  • Értékalapú ár vagy sikerdíj: fejlett piacokon ez sokkal jobban működik, mint Magyarországon. Az elmélet nagyon egyszerű: egy konkrét problémát (termékbevezetés, válsághelyzet, milliós-milliárdos pluszköltséget okozó jogszabály megváltoztatása) kell megoldani, előre meghatározott összegért. Van hátránya is, például az ügynökség visel minden kockázatot, legalábbis a többségét, ráadásul a megbízó szinte biztos, hogy utólag vitatja az összeget. (Csak egy példa: volt olyan válságkommunikációs projektem, amikor az ügyfél előre bármenyit aláírt volna, majd, miután az ügyből nem lett botrány — ugye ez volt a feladat —, megkérdezte, mi került a kommunikációs programon ennyibe? Próbáltam megmagyarázni, végül kifizették.) Viszont ez lenne az ideális: a probléma jelentőségétől, a szolgáltatás üzleti értékétől függő elszámolás. Kár, hogy ritka.

Az árazási stratégiától függetlenül kézenfekvő, hogy az árbevétel (díjbevétel) magasabb kell legyen, mint a költségek — beleértve a béreket. De mennyivel?

Ár és költség

Általánosan elfogadott, hogy az iparágban egészségesnek tekintett (NB. tulajdonosi elvárás) 30% körüli eredményrátához az szükséges: minden egyes munkavállaló az alkalmazása teljes költsége (bruttó bér, béren kívüli juttatások, közterhek) háromszorosát termelje ki.

Vagyis a fenti példában emlegetett egyszeri munkavállaló ideális esetben legalább 450 egység (jó, legyen forint) díjbevételt termeljen.

Szándékos a kiemelés: egy ügynökség árbevételében alapvetően két tétel szerepel, a) az ügynökségi díjak és b) a közvetített szolgáltatások ára, meg persze a feladat végrehajtásához szükséges, előzetesen egyeztetett dologi kiadások, vagyis a továbbított költségek.

Apró adalék: a BBJ éves listája régebben éppen ezért nem az árbevétel, hanem az iparűzési adóalap alapján rangsorolta a pr-ügynökségeket. Ez utóbbi ugyanis nem tartalmazza a továbbított költségeket.

Szóval a munkavállaló teljes költségének háromszoros megtérülése a kívánatos. Figyelem, itt csak a bér, a juttatások és a közterhek összege az alap, a többi költséget (irodabérlet rá eső része, technikai eszközök, stb.) hivatott fedezni az elvárt díjbevétel második harmada. A maradék (lenne) a tisztes profit.

Jelen gazdasági helyzet nem kedvez az ügynökségeknek: a megbízó többet akar kevesebbért, vagy éppen úgy spórol, hogy lemond a szolgáltatásról. Ergo a díjbevételek — legalábbis részben — stagnálnak vagy csökkennek (persze vannak kivételek). A munkavállaló viszont elvárja, hogy a keresete növekedjen, legalább az infláció mértékével. És persze a tulajdonos sem akar rosszul járni.

Mit tehet ilyenkor az egyszeri ügynökség? Új megbízókat, új bevételeket keres, ami azt jelenti, mindenkinek többet kell dolgoznia. Megtehetné azt is, hogy lecseréli a “rossz” (nem, vagy nem eléggé rentábilis) ügyfeleit — vagy éppen munkatársait. Az utóbbi sokszor, bár nem mindig, kontraproduktív, az előbbi pedig ugrás a sötétbe. Hiszen a kis pénz is pénz, és a béreket ki kell fizetni valamiből.

Papagáj-konklúzió

Jó lenne, ha a végre csökkennének, vagyis dehogy, csökkentenék az élőmunka terheit. Mert aki ma Magyarországon becsületes, az szív. Ezért gondolják sokan — igaz, már évtizedek óta —, hogy aki becsületes, az hülye.

Akárhogy szépítjük, tény marad.1

1: Ha minden igaz, ez volt a bevezetőben hivatkozott online kampány fősora. Aki máshogy emlékszik, kommentálja be — előre is köszi.

Facebook hozzászólások:

3 hozzászólás to Fair Play, avagy mennyi az annyi

  1. Köszönjük, hasznos és érdekes post.

  2. A post nagyon tetszik és nagyon aktuális a kérdés. A fősor nem az volt, hogy : “nem ciki befizetni” ? Amúgy egy nagyon gyenge reklám volt. Szerintem az emberek nem cikiségből nem adóznak “rendesen”.

Trackbacks/Pingbacks

  1. Turulcsirip - Balazs

Leave a Comment

Your email address will not be published.