Még a hétfői Web 2.0 Symposium utózöngéjeként tegnap ses és én Bihari Ãgnes vendégei voltunk a Bródy Sándor utcában, mint webkettőügyi szakkommentátorok. Az élvezetes — bár a témából eredően kissé csapongó — félórás beszélgetés rövid, de velős, kivonatát ma délután négykor hallhatod a Kossuthon, a Tizenhat óra adásában.
Élőben közvetítünk a Web 2.0 Symposiumról a hivatalos konferenciablogon, fotók itt. (Hol máshol lennének?)
Balról Kelt és Blumi, jobbról szabóZ, Doransky és Konrád, körülöttünk minket (is) olvasnak az ingyenwifin, ami most az ebéd ellenére nagyon belassult.
-
Csak a poén kedvéért: a Google szerint “Torres has staying power,” a többiek meg nem.
-
Már nem az első írás arról, mennyivel hatékonyabbá teszik az új eszközök a csoportmunkát, a dokumentumok közös szerkesztését
-
eszpee remek írása a legfrissebb indexes bulvárcikkről
-
Úgy tűnik, a Google Trends a blogokat *nem* figyeli.
-
A Dunlop video podcasttal (drifting és autóversenyek) népszerűsíti sportos gumijait
Hogy végre legyen egy kis PR-es téma is: íme egy gyorselemzés arról, mit rontottam el tegnap (illetve előtte). Mert a legelemibb, klasszikus hibákat követtem el, amikre több tucat médiatréningen hívtam fel az ügyfelek figyelmét. Hátha tanulsz belőle, nekem mindenesetre terápia.
Az első és legfontosabb, hogy készületlen voltam. Igen, rohanás, sok munka, kevés idő, fáradtság, időjárás, minden. És? Mind nem számított volna, ha rendesen utánakérdezek, mennyi időm lesz (az hittem, két-három perc), miről beszéljünk, mire készüljek.
Aztán: két dologtól rettegtem, hogy nem jut eszemben mindenkinek a neve, és hogy megint magyarázkodni kell, mi a különbség a fórumok és a blogok között. (Ez utóbbi azt hiszem, végül aránylag sikerült.) Vittem-e magammal listát? Persze, hogy nem.
Épp most jöttem el a radiocafétól — félórás beszélgetés, szinte folyamatos égés. (Majdnem BBC-s volt.) Persze, hogy adásban nem jutottak eszembe frappáns, értelmes modatok. Szégyen, de még nevek sem. Az érintettektől elnézést.
Mindegy, a lényeg, hogy a technoMÃNIA műsorban voltam, a BizBlog képviseletében (ha a többieknek van egy kis eszük, utoljára). Öröm az ürömben, hogy a műsor podcastként is elérhető—l. a prominens linket a honlapon—, így még évekig röhöghetsz rajtam. 🙂
Ez most kicsit más, és talán többeket hoz lázba, mint az eddigiek: a hét podcastja a Manager Tools (iTunes link).
Michael Auzenne és Mark Horstman valamelyest értenek a menedzsment tudományához: együtt jártak a West Point-ra, együtt szolgáltak (tisztként) a hadseregben, aztán később is dolgoztak együtt néhány nagyobbacska (értsd: Fortune 500) vállalatnál vezetőként. Michael néhány éve visszavonult, és ma már “csak” néhány éttermet vezet. Mark viszont egy, a hatékony menedzsmentet oktató, tanácsadó-vállalkozást vezet, olyan ügyfelekkel, mint az AT&T, az Intel, a Cornell Egyetem vagy a Microsoft.
Szóval miről szól a podcast? Röviden arról, hogyan lehetsz hatékonyabb vezető.
Szándékosan nem “menedzsert” írtam: a heti adásokban rengeteg olyan azonnal felhasználható, gyakorlati tanács, tipp és ötlet hangzik el, amiket szinte bárki, bárhol felhasználhat, ha bármiféle csapattal, közösséggel van dolga. Motiváció, személyes kommunikáció, hatékony mítingek, legutóbb időtervezés (“time management,” haha), alapozó kurzus a fejvadászok kezeléséhez—néhol kicsit túl amerikai, de azért mind-mind igazi kincs. Bónuszként a Manager Tools blogon letölthető rengeteg kiegészítő anyag, kérdőív, dokumentumminta.
Ráadásul ha hozzávesszük, egy tanácsadó vagy tréner mennyit kérne érte…
Persze ez így nem pontos, hiszen nem csak a közleményben használtuk a kifejezést.
Nagy vitát váltott ki az, hogy a BizBlogot és témáit a Web 2.0 névvel illettük. Nem is csak a kommentekben: megtisztelő, hogy eszpee a sesblogon egy bejegyzésben említett bennünket Om Malikkal, aki azért egész más (úgy hat nagyságrenddel nagyobb) pályán játszik nálunk. (Külön élmény volt látni, hogy ha a kezdést talán nem mindenben, azért a sajtókapcsolatokat elég jól csináltuk. :))
Mert itt van a (péeres) kutya elásva: tudatosan használtuk a Web 2.0 elnevezést, nem (csak) azért, mert divatos hívószó, hanem azért is, mert elég nehéz röviden összefoglalni, mit is jelent (legalábbis szerintem) ez az egész blogos, podcastos, újmédiás cirkusz. Szóval a Web 2.0 egy mankó, átmeneti fogalom, amíg akad egy találóbb elnevezés. (Van, aki szerint tökéletes lenne egyszerűen az: a Web.)
De hogy a PR-nél maradjak, az üzenet, a megfogalmazás és az időzítés úgy tűnik, most elég jó összhangban volt. Beszélnek, beszélünk rólunk, a céljainkról, terveinkről, és ez jó. Nem csak az egómnak—hátha lesz belőle valami.
Közben olvasom, hogy a Web 2.0 fő guruja, Tim O’Reilly azzal nyugtatja a Berkeley végzőseit: mindaz, amit péntek este a BizBlogon leírtam (és amit ő két éve hirdet, vagy fordítva), hiú ábránd. Úgyis kialakulnak az új monopóliumok, csak az a kérdés, mihez kezdenek a hatalmukkal.
Vagyis vihar a biliben, minden marad a régiben. Vagy nem. Azért addig még rendez pár konferenciát.
Én meg próbálom bebizonyítani, hogy nincs visszaút. Hogy a revolúciót átaludtuk, mert evolúció volt.
Pollner már megírta: hivatalosan is elindult a BizBlog Fórum, egy blogisztikai (blogológiai?) “észosztó” kezdeményezés. November óta fődögélt, most feltálaljuk minden, az üzleti blogok és a blogüzlet iránt érdeklődő szakmabeli és laikus számára. Barczi Blumi Imre (blog.hu, sztahanov.hu), Berényi Konrád (Onlinemarketing.hu, Online marketing blog), Dr. Bőgel György tanár úr (CEU, IT Lábjegyzet), Dobó Doransky Mátyás (Blogter, Doransky), Novák Péter (Kirowski), Pécsi Pollner Ferenc (Dotkommentár, HVG Médiablog), Schneider Henrik (BME, Hungarian Accent, Vészi veszig Gábor (things.done.hu) és jómagam igyekszünk megmagyarázni az üzeti élet képviselőinek, mi és mire jó a blog, RSS, podcast, vidcast, Web 2.0, del.icio.us, flickr, Technorati, és a többi
Illusztris névsor, még ha magam mondom is.
A második ajánlott podcast a dél-afrikai származású Joseph Jaffe elsősorban az “új marketinggel” (nem csak online!) és reklámmal foglalkozó Across the Soundja (iTunes link). Jaffe valaha reklámos volt, végülis ma is az, csak nem nagy ügynökségnél dolgozik. Írt egy érdekes könyvet “Life After the 30-Second Spot” címen, néhány részlet erről itt.
Valaha Steve Rubel-lel indították, aztán amióta Steve néhány hónapja idő hiányában kiszállt, Joseph minden héten új vendéget hív, akivel megvitatják a friss híreket, trendeket, és persze a hét győzteseit, veszteseit. Ez utóbbi egyébként az podcast egyik legjobb rovatja, a másik, amikor a hét vendégének 60 másodpercben kell bemutatkozni és meggyőzni a hallgatókat (és Jaffe-t), hogy érdemes visszahívni.
A legjobb adás egyébként a múlt heti volt: összeállt a For Immediate Release (lásd alább) stábjával, és a nagyon élvezetes beszélgetés mellett a két podcast állandó rovatain is osztoztak. Érdemes legalább azt az egyet meghallgatni.
Közben továbbra is várnám a magyar podcastok jelölését. Nem igaz, hogy nincsenek?!
Talán az egész “Web 2.0” (akármi is legyen az) legabszurdabb jelensége a “Snakes on a Plane” című film, illetve a körülötte kialakult kultusz.
A történet röviden: a rend hős őre (Samuel L. “Mace Windu” Jackson) egy szemtanút szállít, akit a csúnya gonoszok bérgyilkossal akarnak eltetetni láb alól. E szakértő a legjobb módszernek azt találja, hogy mérges kígyókat enged szabadon egy transzkontinentális repülőjáraton. (Igen. Mindenki más is hangosan röhögött.)
A közröhejből hamarosan camp kultusz lett, amit lassan a készítők is felismertek. Amikor a komolyabbnak tűnő “121-es járat”-ra változtatták volna a címet, Jackson azzal fenyegetőzött, kilép—hiszen épp a cím miatt vállalta el a szerepet. Lol. A “rajongók” visszajelzései alapján tavasszal több jelenetet újraforgattak, s nemrégiben pályázatot hirdettek a TagWorld közösségi oldalon: a zenészek dalaikkal nevezhetnek, a felhasználók pedig szavazhatnak, melyik legyen a film betétdala. Itt egyébként a remekbe szabott előzetes reklámfilm is megtekinthető.
Most a Media Orchard azt írja, a nagy légitársaságok egy napilapban voltak kénytelenek válaszolni arra a körkérdésre, szállítanak-e kígyókat?!
A tanulság, már ha fogalmazhatok így. jó ideje mondom mindenkinek, aki (vesztére) meghallgat: lehet, hogy nem mindenki olvas ma blogokat, de a sajtó igen, s az érdekes vagy jól eladható témák előbb-utóbb a hagyományos médiába is bekerülnek.
Tényleg, vajon Malév-járatra vihetnék fel kígyót?
Pollner kezdeményezését továbbgondolva, adaptálva (“A jó művész másol, a kiváló lop” és a többi), ünnepélyesen heti rendszerességű rovatot indítok. Szeretnék minden kedden (legalább) egy podcastot a figyelmetekbe ajánlani. Témájukat tekintve általában üzleti és marketingkommunikációs jellegűek lesznek, de azért nem kizárólag.
Szóval az első nyertesünk a “For Immediate Release: The Hobson and Holtz Report” (iTunes link), a kaliforniai illetőségű Shel Holtz és az Amszterdamban élő Neville Hobson podcastja. Mindketten kommunikációs tanácsadók, több szakmai szervezet alapítói vagy tagjai, számos kötet és publikáció szerzői, most éppen közösen írnak podcasting-kézikönyvet.
Mi több, Shel “Public Relations on the Net” című kötete volt valaha a szakdolgozatom [téma: válságkommunikáció az Interneten] elsődleges nyomtatott forrása. Neville pedig az Onalytica elemzőcég kutatása alapján az üzleti blogok első számú, legbefolyásosabb egyéni szaktekintélye (a nagy médiumokat nem számítva, ugye)—de legalábbis a legtöbbet hivatkozott.
Hihetetlen, de több mint egy éve heti két egyórás adást tesznek közzé “a vállalati kommunikáció és a technológia metszéspontjából,” és minden egyes podcastjukat érdemes letölteni, meghallgatni. Akit érdekel a PR, a vállalati kommunikáció, különösen az online változata, annak kötelező, de legalábbis erősen ajánlott.
Eközben itthon
Azért megemlíteném kis hazánk egyik legjobbját, az Almalap “Macazin” heti podcastját (iTunes link) is. Ferenczy Gábor nagy lelkesedéssel, odaadással, és tényleg hétről-hétre (még) jobban vezeti a magyar Macintosh-barát közönség kedvenc online műsorát—pont, mint a lapot.
És Gábor: nem kell szebb hangú hírolvasó, így jó, ahogy van!
Ajánlj te is
Összeszámoltam: épp negyven podcastra iratkoztam fel, ebből—írd és mondd—egy darab magyar. Úgyhogy nagy örömmel fogadom a javaslataitokat, még ha külföldiek is. De azért jobb lenne, ha minden hétre jutna némi hazai is, úgyhogy e-mailre, kommentre fel!
-
Most, hogy a dohányzást kinyírták, hivatalosan is az elhízás az új mumus.
-
Blogfigyelés és -mérés: Anthony szerint előbb a képzés, utána a technológia. És tényleg.
Pollner a podcastingról ír, s megemlíti a Forrester Research elemzője, Charlene Li a közelmúltban szélsebesen körbejárt, (szándékosan?) provokatív véleményét, miszerint “senki nem hallgatja a podcastokat.”
A kérdésben mértékadó Leo Laporte és barátai (köztük a kattant, de most viszonylag értelmesen viselkedő John C. Dvorak, illetve az isteni Scoble) az eheti TWiT-ben jól kiosztják Li-t és úgy egyáltalán a kétkedőket.
Ja, és közben (a valamiért egyre idegesítőbb) Eric Schwartzman a két nagy öreggel, Harold Burson-nel (szülinapi blog itt) és Al Golin-nal beszélget.
-
Konrádern0 tanmeséje a modern kígyóolaj(vietnámibalzsam?)-árusokról