…itt nem lesznek ám! Csak sekélyes önsajnálat, meg siránkozás. Ma volt az ötéves érettségi találkozóm. Bevallom, tartottam tõle: meg voltam gyõzõdve róla (és bizonyos szempontból igazam is lett), hogy az enyém az utóbbi évtizedek legelcs*szettebb generációja, és senkibõl nem lett semmi… Szerencsére nagyrészt tévedtem. Mindenki csinál valamit, és (a magam felületes megfigyelései alapján) mindenki viszonylag boldognak látszott. Ugyanakkor a bemutatkozásokból, az elcsípett beszélgetés-foszlányokból úgy tûnt, ugyanolyan elveszettek, mint a legtöbb velünk egyidõs (tisztelet a kivételnek). Nem tudják, nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal. Mostanra érett be a magyar Gen-X.

Egy tenderanyag, egy sajtóanyag a holnap reggeli sajtótájékoztatóra… és már indulok is hazafelé. Mindjárt.

Oly sok küzdelmes hónap után végre sikerált: Szántó Balázs Péter immáron egy középfokú üzleti francia nyelvvizsga boldog tulajdonosa! Hipp-hipp, stb.!