Getting Things Doneveszig remekül összefoglalta David Allen produktivitás-guru Getting Things Done című kötetét/módszerét/kultuszát. A dolog tényleg működik—már ha az ember odafigyel, és betart néhány egszerű(nek tűnő) szabályt. (E-mailezéshez GTD jótanácsok a kultusz másik “hősétől,” Merlin Mann-tól itt.)

(Ráadásul a bejegyzésben szaboatot és engem is megemlít, mint az eszközválasztását befolyásolókat. Igen, a Moleskine noteszek valami egészen különleges tárgyak, a legendáriumtól függetlenül sem lehet nem szeretni őket.)

Az utóbbi egy hónapban (mióta elköltöztem a TypePad-ről) folyamatos problémám volt a Technoratival: képtelen voltam meggyőzni a rendszert, hogy ez a blog az enyém. Tudtam, hogy az én hülyeségem: naivan nem olvastam el a használati utasítást, lazán töröltem az előző regisztrációt, gondolván, majd újra végigmegyek rajta, hiszen némiképp változott a dolog.

Hát nem.

A nagyobbik probléma, hogy amikor—immár az instrukcióknak megfelelően—írtam az ügyfélszolgálatnak, az automatán kívül (“kösz, megkaptuk, majd jelentkezünk”) egy szót sem válaszolt senki. Türelmesen vártam, rákérdeztem, mi van: semmi. Harmadszorra sem. Már épp kezdtem volna feladni…

Aztán január végén csatlakozott a Technorati csapatához Janice Myint, a cég egyetlen főállású ügyfélszolgálatosa. Ma délután írtam neki, és láss csodát: két órán belül jelentkezett, sőt, meg is oldotta a problémát. Ráadásul úgy tűnik, nem csak az enyémet. Ilyen a jó ügyfélszolgálat.

So Janice, if you read this: thanks again! This is customer service, and good PR.

flickr fotó Konkurencia?, Szántó Balázs fotója.

A Duna Plaza tövében találtam, már az igazi one-stop-shop sem bírja a versenyt, az utolsó napokban úgy tűnik, már kötőjelre sem futotta…

A felirat: PR tanácsadás, Rendezvény szervezés, Grafikai tervezés, Kiadvány szerkesztés, Web designe (sic), Nyomdai kivitelezés

És persze: KIADÓ

Peter Caputa remekül összefoglalta, mivel (is) foglalkoztam az elmúlt két hétben.

Régen december közepe-végétől január végéig általában viszonylag nyugis időszak várt ránk—idén nem. Legyen elég annyi: teljesen crazy hónap volt a január. Ezért a súlyos lemaradás, amit igyekszem bepótolni.

Kezdetnek néhány apróság:

  • Az üzleti tanácsadócégek (ángliusul professional services, l. Amazon) guruja, David Maister ingyenes podcasttal igyekszik terjeszteni az igét: a tanácsadó is vállalat, amit illik—és kifizetődő—professzionálisan vezetni.
  • Szupermárkák találkozása: Bono, az American Express, a Converse, a Gap és Giorgio Armani szociálisan érzékeny megabrandet alapított Red néven, a bevétel/nyereség egy részét az afrikai AIDS-válság elleni harcra költik. Az igazi hír: a Financial Times címlapon hozta, a magyar (nyomtatott) sajtó meg sehol. Hja, nem sportszponzoráció. Talán ezért kevés kis hazánkban a cause related marketingkampány…
  • Zseniális podcastok, humor kategória: The Al Franken Show (vigyázat, liberális amerikai humorista!), French Maid TV, The Ricky Gervais Show (Karl hihetetlen), Tiki Bar TV.
  • A video podcastok (vodcastok?) tekintetében a tanulság: sex sells.

Nem adtam fel, csak elképesztő mennyiségű munkát hozott a Mikulás… Remélem, legalább a hétvégén lesz időm, szégyellem magam, hogy nem írtam vagy egy hete.

Addig is ajánlom a pénteki meglepetés szülinapi partin készült képeket (némelyik elég kiábrándító, de hát meglepődtem, meg el is szoktam a bulizástól, na), illetve a Les Blog 2.0 közvetítést. (Bár azt már úgyis olvastad. Ugye?!)

Szóhoz sem jutottam, tényleg. Nagyon köszönöm, pollner!

Igyekszem méltó lenni a megtiszteltetéshez, és nem belesni a tíz hét főbűn egyikébe: “Thou shalt post regularly.”

Közeledik a Karácsony, itt az idő ajándékötleteket gyűjteni! Az öncélú linkgenerálás érdekében szubjektív javaslataim a hazai blogtér vezető képviselői (legalábbis akiket rendszeresen olvasok) számára, ABC-sorrendben:

Még pár, csak úgy:

Aki ismerte őket, bocs. Aki kimaradt, még több bocs, és respekt.

*Gyk: itt.

…de újra él (többé-kevésbé) az ős-archívum (2002-2004). Nem feltűnő, csak a kategóriaoldalakon, no meg az archívum menüpont alatt, itt. —>

Sok mindennek nevezhetném, de az “egyszerű menet” nem lenne találó megfogalmazás. Hadd fogalmazzak hát úgy: elég körülményes folyamat volt. Ráadásul sajnos kb. fél év nincs is meg (így jár, aki nem készít rendszeres backupot, és közben behal a tárhelyszolgáltatója…)

Szóval a folyamat:

  1. Nagy nehezen előkaparni egy működő pMachine Pro backupot.
  2. Izzítani a MySQL-t, import.
  3. Karakterek rosszul jelennek meg (hogy fulladna meg, aki a százhetvennyolcféle kódolást kitalálta! Miért kellett évtizedeket várni az Unicode-ra?)
  4. Játék a betűkkel (SubEthaEdit).
  5. Második Harmadik Negyedik Ötödik próbálkozás: siker!
  6. Izzítani az ExpressionEngine-t, import.
  7. Nagy nehezen előásni hozzá egy Movable Type-barát exportsablont, export, teszt, export, teszt, rinse, repeat.
  8. Importálni a TypePad-be
  9. …és kész!

Remélem, megérte…

Már megint kritizálják a 24/7 munkát (ill. egyeseknél szórakozást)… Egy (rakás) új kutatás alapján aki nem alszik (rendesen), az nem csak sok kávét iszik (khm…) vagy elalszik a délutáni mítingeken, de jól túlsúlyos (khm…), cukorbeteg, rákos és/vagy szívbeteg is lesz.

Link: Scientists Finding Out What Losing Sleep Does to a Body.

Nem meglepő, de ijesztő. Na de mit tehetnék ellene?

Banksy Hits New York’s Most Famous Museums

Hatalmas: egy brit graffittiművész/art terrorist magánkiállítást rendezett New York négy leghíresebb múzeumában (Met, MoMA, Brooklyn Musem, Természettudományi). Most komolyan, egy-két kiállítás, ún. műalkotás láttán kinek nem jutott még eszébe, hogy “ilyet én is tudok…”?

Íme a művek:

Tavaly a Louvre és a Tate voltak a célpontjai…

“My sister inspired me to do it. She was throwing away loads of my pictures one day and I asked her why. She said ‘It’s not like they’re going to be hanging in the Louvre.”