Timkó Balázs olvasóm (huh, de fellengzős! :)) érdekes kérdést tett fel e-mailen:

[…]Bölcsész (kommunikáció-esztétika szak), pályakezdő munkakeresőként folyamatosan ütközök abba a falba, hogy a hazai marketing és PR-ügynökségek nem igazán akarják kiaknázni a bölcsészettudományból (az egyén és a társadalom működési mechanizmusaira szakosodott tudományok) adódó többlet lehetőségeket, inkább választják a gazdasági képzésen résztvevőket. Nem kamatoztathatna a szakma többet más, esetleg multidiszciplináris felkészültséggel rendelkező kollégákkal?

A rövid válasz: dehogynem. Persze mint minden, ez is bonyolultabb, és a magyarázat részben (nagy részben) a rossz beidegződésekben keresendő. (tovább…)

Elindult hát a GoldenBlog-szavazás, s bár őszintén megtiszteltetésnek érzem, hogy felkerültem a shortlistre (a Praktikák kategóriába), az esélytelenek nyugalmával várom a végeredményt. 😀 Verseny- vagy vetélytársaim többek között Konrad, Wolf Gábor és, komolyan mondom, a Tékozló Homár.

Szóval sok az ismerős név — talán túlságosan is! Konrád és Hannibal Lektűr már megírta, ami nekem is elsőre szemet szúrt: a (jó értelemben véve) lelkes amatőrök és a category killer profik között kell dönteni. Sajnos (vagy nem sajnos) úgy tűnik, a közönségszavazáson az Index-blogbirodalommal szemben nem igazán rúgunk labdába. Persze nem csak a köz dönt, a zsűri csinálhat még királyokat.

Érdekes adalék, hogy a jelölés egyelőre nem hozott hatalmas forgalmat — legalábbis nálam. Tegnap összesen tizenöten jöttek a GoldenBlogról (igaz, ez az átlag napi látogatottságom harmada), ma eleddig hárman. Továbbra is figyelem, hány olvasót hoz a versengés, és beszámolok.

Lehet, hogy most komoly PR-munkát ások alá (ha nem, elég baj!), de hát nem tudom magamban tartani.

Most jövök a Zwacktól. A megbeszélés előtt a recepción várakozva egyszer csak azt látom: jön maga Zwack úr, és mögötte egy tévéstáb, az élén Michael Palinnel. Annyira meglepődtem, hogy még fotózni is elfelejtettem. Pláne autogrammot kérni.

Na ez az igazi Unicum!

Itthon is divatba jött a word of mouth-ról, szájreklámról, suttogó propagandáról áradozni ““ vagy éppen aggódnia miatta. Legutóbb a Figyelőben jelent meg egy írás Hermann Irén tollából, ami szerintem tökéletesen összezavarja az olvasót, lévén elsősorban nem a WoM-ról, hanem a stealth marketingről szól. Vagyis arról, amikor felbérelt, fizetett statiszták ajnároznak egy-egy terméket, és a szó legszorosabb értelmében átverik a fogyasztót. Nem kérdés, hogy ez etikátlan, és hatalmasat lehet bukni rajta.

Csakhogy ez nem word of mouth.

Mert mi a WoM? Nem újdonság, hogy a fogyasztók termékekről, szolgáltatásokról beszélgetnek egymással, ajánlják, ami bevált, és szólnak, ha valami nem. (Érdekes háttérinfó itt.) A Procter & Gamble néhány éve hihetetlenül izgalmas WoM programokat indított a szájreklám strukturálására, irányítására, tervezhetővé és mérhetővé tételére. (Irén erről csak annyit ír: “žEgy civil szervezet azért emelte fel a hangját, mert tudomása szerint a Procter & Gamble közel 250 ezer amerikai tinédzsert alkalmaz arra, hogy vigyék termékei jó hírét családjuk, barátaik körében.”)

(tovább…)

Viszont az elkövető abszolút jó szándékkal tette, majd le is írta, miért és hogyan.

This is an incredibly small blog that”™s intended to: redirect you to Guy”™s new feed, show Guy (and others) the reason why they don”™t want to just let their Feedburner feeds get deleted, and gently inform Feedburner, Bloglines and others of a little problem that needs to be fixed.

Mi történt volna, ha mondjuk egy spammer teszi ezt a te feededdel?

A múlt héten a Porter Novelli regionális konferenciáján voltam (már készül egy ehhez kapcsolódó bejegyzés), úgyhogy még mindig próbálom utolérni magamat. Ráadásul (szerencsére) rengeteg a munka, s persze az adminisztráció is. Főként ezért ilyen elhagyatott a blog.

De: ha már, akkor tegyünk egy próbát! Alább egy kis szavazás a Quimble (divatos cucc) használatával, érdeklődve várom a véleményedet. Elvileg saját választ is felvehetsz, ha a három közül egyikkel sem értesz egyet…

Már rég meg akartam írni: megjelent a PR Week 2006. évi Marketing Management Survey, tele érdekes (és izgalmas!) szakmai adatokkal. Meglepő, hogy a válaszadók jelentős része — kicsit (?) ellentétben a hazai gyakorlattal — egyre inkább használ PR-t, és a reklám szerepe már nem csak a szakirodalomban, de a valós marketing mixben is folyamatosan csökken.

A PR Week és az MS&L összesen 266 marketingvezetőt (CMO-k, marketingért felelős alelnökök illetve marketingigazgatók) kérdezett egy rakás témában, köztük az integrált marketingkommunikációról és az új média használatáról. A teljes riport megvásárolható 150 dollárért, összefoglaló itt, az ugrás után.

(tovább…)

Kiküldés előtt ellenőrizd a sajtóközleményed! Ellenkező esetben úgy jársz, mint a Greenpeace: a szerkesztő benne felejtette az egyik utasítását. A Philadelphia Inquirer meg megtalálta, és persze megírta.

“In the twenty years since the Chernobyl tragedy, the world’s worst nuclear accident, there have been nearly [FILL IN ALARMIST AND ARMAGEDDONIST FACTOID HERE].” (Kiemelés tőlem - a szerk.)

Vagyis: “ide jön az ijesztő, elrettentő, világvége-hangulatú adat.” Mindig is tudtam, hogy a Greenpeace a legmegbízhatóbb, leghitelesebb, legőszintébb zöld szervezet. Nyilván a többi anyagukban is nagyjából ennyi az őszinteség — és az igazság.

Megjegyzem, tudtommal eddig még nem sikerült reagálniuk a figyelmetlenségből elkövetett szakmai öngyilkosságra.

Via: The Bad Pitch Blog, PR Week