Noha messze nem ez az egyetlen feladata (erről majd máskor), ha a PR-ről van szó, a legtöbben a sajtókapcsolatokra gondolnak. Nem véletlenül: a szerkesztőségi cikk a fogyasztó szemében háromszor hitelesebb forrás, mint a reklám. Ám természetesen az újságírók is tudják ezt, s felelősségük tudatában—ritkábban azzal visszaélve—nem egyszerű közvetítőként (vagyis médiumként), hanem szűrőként, kapuőrként viselkednek. Így a sajtó (különösen a futótűzként terjedő bulvárosodás folytán) nem csak tükrözi, de egyre inkább alakítja is a nézők-olvasók, a fogyasztók érdeklődését.

Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a számunkra, vállalatunk számára releváns médiumokkal hosszú távú, bizalmi viszonyt alakítsunk ki. Hogyan? Egyszerű:

  1. Ismerd az eszközöket, tanuld meg, mikor melyik a leghatékonyabb!
  2. Ismerd az újságírókat, igényeiket, elvárásaikat!
  3. Ne feledd: az újságíró is fogyasztó, s ő a legfontosabb ügyfeled!

Media Relations 101

Talán a leggyakrabban használt sajtókommunikációs eszközünk a sajtóközlemény—olyannyira, hogy ha az újságírókat kérdezzük, a legtöbb vállalat már túl- vagy elhasználta. A legtöbb közlemény ugyanis sem a műfaj formai, sem a tartalmi követelményeinek nem felel meg. Itt látszik leginkább, hogy sokan a PR-t, a sajtókapcsolatokat nem tekintik másnak, mint a reklám egy ingyenes formájának. Ebből következik az is, hogy a gyakran reklámszövegnek is durva írott anyagot a lehető legszélesebb sajtólistára küldik, küldetik ki—hiszen a hirdetés is így működik: jó esetben minden két-háromszázadik üzenet célba ér.

Hogy miért nem helyes ez a gyakorlat, holott egy-egy e-mail jóformán nem kerül semmibe, s ha bárki kérdezi, elmondhatjuk, hogy minden releváns médiumhoz elküldtük az anyagot?

Igen ám, de hol jelent meg? Ilyen formában a legtöbb sajtóközlemény semmivel sem hatékonyabb, mint a hirdetés, sőt. Pedig a hatékony sajtóközleménynek csupán két kritériuma van: legyen hírértékű, és csak annak küldjük el, akiről tudjuk, hogy érdekelni fogja. Miképp az életben a legtöbb egyszerű dolgot, ezt a kettőt évekig kell tanulni”¦

Mert az újságíró is ember: határidői, feladatai vannak, s nem veszi jó néven, ha holmi vadonatúj csappantyú-karmantyúval kapcsolatos sajtóközleményekkel zaklatjuk munka közben—pláne, ha mondjuk egy női magazinnál dolgozik… A tizedik érdektelen sajtóközlemény után olvasatlanul dobja a kukába az összeset, még azokat is, amikkel pedig szívesen foglalkozna. Ami pedig a follow-upot illeti”¦ Hát, maradjunk annyiban, ha egy újságírót soha nem sikerül elérni, az nem azt jelenti, hogy másnak sem ér rá!

A sajtókapcsolatok második—sok esetben túlontúl gyakran, más vállalatoknál túl ritkán—használt eszköze a sajtótájékoztató. Célja egyértelmű: a vállalat fontos, hírértékű bejelentést tesz, ami ideális esetben az újságírókat is érdekli—olyannyira, hogy a bejelentés, előadás, prezentáció után az esemény szerves része a szervezett kérdezz-felelek. Miért van az, hogy a legtöbb sajtótájékoztató mégis mindkét fél számára csalódás, már ha az újságírók egyáltalán megjelennek?

A harmadik elem, a sajtóreggeli (netán ebéd, vacsora, tízórai vagy uzsonna) elsősorban a hosszú távú kapcsolatépítést, egy-egy vezető szakértőként, iparági szószólóként való pozícionálását szolgálja. Fontos jellemzője, hogy mindkét fél—a vezető és az újságíró is—tisztában van vele: az elhangzottak nem a másnapi újságban jelennek meg, ha egyáltalán. A kötetlen beszélgetés két célt szolgál: meg akarjuk mutatni, hogy értünk a szakmánkhoz, ismerjük az iparágat, ugyanakkor ki szeretnénk puhatolni, hogy az újságírót mely témák érdeklik.

Márpedig ha értünk egy témához, ami őt is érdekli, és még a névjegyünket is sikerült átpasszolni, biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb nem csak társalgás miatt jelentkezik, hanem azért, mert egy készülő írásához konkrét kérdéseket szeretne feltenni. S bár egy ilyen interjúszituációban nem illik kizárólag magunkat, vállalatunkat reklámozni, azért van, ami belefér.

Ez a bejegyzés látszólag a Sony DRM fiaskóról szól. Részben tényleg.

Röviden: mint az elmúlt hetekben Mark Russinovich bejegyzése alapján az egész blogszférában, majd a hagyományos médiában is elterjedt, a Sony BMG hónapok óta olyan másolásvédelmet használ hanghordozóin (mert ezek nem CD-k…), ami a vírusoknál és más rosszindulatú kódoknál használatos rootkit technikát alkalmazza, vagyis a ctrl-alt-del segítségével sem lehet kilőni—hiszen nem is látszik. Ráadásul rendszeresen lejelenti, milyen zenét hallgatsz. Sőt, ami még rosszabb: tekintve, hogy bénán programozták le (egyébként törölni sem lehet egykönnyen), ezt a rejtőzködési lehetőséget gyakorlatilag minden vírusírónak könnyen-gyorsan elérhetővé teszi!

(Hosszabban: Wired: Real Story of the Rogue Rootkit)

Jómagam inkább a média és a (válság)kommunikációs oldaláról fognám meg: nem azért lett botrány és válság, nem azért visszakozott végül nagy nehezen a Sony, mert néhány (száz? ezer?) blogbejegyzés ostorozta őket, hanem azért, mert a hagyományos média foglalkozott a témával.

Senki ne értsen félre, nem azt akarom mondani, hogy a blogok nem fontosak (visszatérő szabadkozásom, új mém netán?), vagy nem játszottak szerepet az ügy kipattanásában. De ha a hagyományos média—és itt most nem csak a nyomtatott és elektronikus sajtót, hanem, az online-t is értem, bocs—nem foglalkozik vele, vajon a Sony BMG visszavonja a CD-ket? Röviden: nem hinném.

(Zárójeles megjegyzés: én már régóta nem vásárolok olyan hanghordozót, amin rajta a matrica, hogy megnyomorították. Ugye te sem?)

Úgy tűnik, 20 millió blog még nem elég ahhoz, hogy egy multit presszionáljunk—ott még nem tartunk. De a média figyel.

Technorati logo Technorati tags: , , , ,

A Google legújabb meglepetése: Google Analytics. Ingyenes Web-statisztikai alkalmazás csicsa grafikonokkal, AdWords-integrációval, a néhai Urchin(Wayback Machine archív site) használatával.

Kicsit kezd ijesztő lenni, mi mindent kínál, és főként mi mindent tud rólunk a Google. Remélem, betartják a mottójukat

Technorati logo Technorati tags: , , , ,

Akit érint/érdekel: elérkezettnek láttam az időt, hogy szóljak, Hermann Irén felkérésére előadok a Kreatív Reggeli Gondolatok következő rendezvényén, vagyis 23-án reggel. A téma a hatékony sajtókapcsolatok ápolása, egészen pontosan “Sajtókommunikáció: hogyan lehet elérni, hogy a sajtóban a céges hírek megjelenjenek?” Előadó- és beszélgetőtársam Mong Attila, a Manager Magazin főszerkesztője lesz.

Technorati logo Technorati tags: ,

Érdekes podcast az O’Reilly-től: kerekasztal-beszélgetés 17-18 éves tinikkel az októberi Web 2.0 konferencia keretében. Szórakoztató és tanulságos: megjegyzik például, hogy mobil csengőhangra elköltenek 2,5 dollárt (mert muszáj), de zenét, tévéműsorokat, filmeket nem vesznek—arra ott a BitTorrent.

What Teens Want(Start: 15:30, Duration: 2:40)
The teen demographic uses the Web constantly and in very sophisticated ways. They don’t want to pay for very much, but if you can find something they will pay for (like ring tones), they tend to spend a lot. Safa Rashtchy, managing director of Piper Jaffray, interviewed five seventeen- and eighteen-year-olds about their relationships with technology. This was a high point of the conference.

Link: O’Reilly Network: Web 2.0 Day Three

Technorati logo Technorati tags: , , ,

Bár amerikai, de azért szerepel a listában néhány olyan trend is, ami kis hazánkban is érezhető, vagy hamarosan az lesz. A legfontosabbak (legalábbis szerintem), csökkenő sorrendben:

  • konszolidáció a médiában
  • üzleti nehézségek (a kettő nyilván összefügg, n’est-ce pas?)
  • a celebrity weekly magazinok növekvő szerepe
  • a hagyományos média digitalizációja
  • átláthatóság, hitelesség
  • ami a PR- és marketing-szakembereket talán a leginkább érinti (mármint üzleti szempontból): mérhetőség és mérési módszerek
  • blogok (ezzel nem azt akarom mondani, hogy érdektelenek ill. nem fontosak, csak hogy a tömegpiac még odébb van! Viszont jó pár szektorban és iparágban hatékonyabbak a hagyományos médiánál.)

Olvasd el magad: PR Week: 10 media trends to watch

Technorati logo Technorati tags: ,

Szóval van új , nem a mitikus iPod video, de azért mégis. Vékonyabb, nagyobb az LCD, sőt, a klasszikus fehér mellett feketében is kapható, á la .

De nem ez a lényeg. Valami egész másról van itt szó.

Egyrész adott az új iMac, ami most már fizikailag is megtestesíti a digital hub koncepciót. (Megint a régi nóta: “Számítógépet a nappaliba!”) Két igazán érdekes tulajdonsága van: a beépített (mondjuk együtt: ) és a távirányító/ kombináció (l. elébb).

De még ez sem a lényeg.

Technorati logo Technorati tags: , , , , , , , ,

A lényeg, hogy az Apple mentőövet dobott a TV-nek. Ugyanazt kínálja, mint a (time shifting, semmi reklám), csak a stúdió is kereshet rajta. Biztonságos, de felhasználóbarát aftermarket disztribúciós mechanizmus a korában—és ellenében.

Oké, még k-európai kis hazánkban is kaphatók TV DVD-k (ellentétben a TiVo-val, bár DVD-író/HDD recorder kombók azért akadnak, minden hozzáadott érték nélkül), és közismert, hogy a -t is ez a médium mentette meg. De a pár (vagy sok) ezer forintos ár és az egy év várakozás, plusz az illegális másolás (BitTorrent és/vagy rippelés) helyett az áhított epizód már másnap a miénk lehet—kettő dollárért.

Igen, az Apple-é is zárt rendszer. Mégis olyan, mint a többi termékük: kényelmes, tisztességes és emberi.

Alább olvasható a legújabb köremail, amit kapnom sikeredett. Teintsünk el attól, hogy igaz-e vagy sem, hogy mivel foglalkozik az illető cég, hogy mindez megtörtént-e, így történt-e? (Nem lepődnék meg, ha igaz lenne, de nem tudhatom, nem nézem a történetben szereplő műsort, nem ismerem a szereplőket…)

Tehát. A tanulság:

  1. Mielőtt nyilatkoznánk, gyűjtsünk össze minden lehetséges információt a médiumról, műsorról/rovatról, a témáról — és mindezt lehetőleg írásban kérjük be. Magyarán: ne nyilatkozzunk ész nélkül mindenkinek.
  2. A Magyar Köztásaság sajtótörvénye (1986/II. tv., 11. § 1-3 bekezdés) értelmében az újságíró “a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni, a tényeket, eseményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni;“ valamint “köteles a nyilvános közlésre készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek - kérelmére - bemutatni; azt nem közölheti, ha ehhez a nyilatkozatot adó személy azért nem járul hozzá, mert nyilatkozatát az újságíró megváltoztatta;“, illetve “Ha a szerkesztő az újságíró által nyilvános közlésre átadott anyag tartalmát lényegesen megváltoztatja, az újságíró hozzájárulása szükséges a neve alatt történő közléshez. A nyilatkozatot adó személynek az (1) bekezdés d) pontjában előírt hozzájárulását ilyen esetben ismételten be kell szerezni.“
  3. Magyarán: ha már nyilatkoztunk, jogunk van a kész anyagot bekérni (írásban!), majd az elolvasása, megtekintése, meghallgatása után a nyialtkozat közlését — megintcsak írásban — megtagadhatjuk. Az újságíró ezt soha nem fogja magától felajánlani, úgyhogy nekünk kell ragaszkodni hozzá!

“Kedves Barátom, Kedves Rendezvényszervező!

Mindig is tudtam, hogy ami a kereskedelmi TV-kből folyik, annak egy része hazugság, de nem gondoltam, hogy a saját -és cégünk- bőrén kell majd mindezt komolyan is megtapasztalnom! Az alábbiakat tulajdonképpen viccesen is felfoghatjuk, hiszen a történet az, ám azon kívül, hogy személy szerint engem és munkatársaimat nagyon kellemetlen helyzetbe hozott, valahol a rendezvényszervező szakma megcsúfolásának is érzem. Az alábbi történt.

A TV2-től (ahogy előzetesen elmondták, az Aktív c. műsornak forgatnak olyan rendezvényszervezőkről, akik céges rendezvényeket szerveznek) kinnt jártak nálunk az irodában riportot készíteni. Így is történt, tényleg arról kérdeztek, hogy milyen rendezvényeket szervezünk, kiknek, milyen cégek veszik igénybe a szolgáltatásainkat, stb. Sok-sok egyéb mellett kérdésként elhangzott, hogy hostesseket és hostokat is közvetítünk-e? Ha már itt tartunk, mi a követelmény velük szemben, mennyit kapnak a munkáért, mi mennyiért tudjuk őket eladni, stb., de a riport nem erről szólt, a kedves kis hölgyike (tényleg az volt) végig a rendezvényszervezésről kérdezgetett (igaz, bődületes marhaságokat).

Tegnap került adásba a következő. (Az adást követően többen felhívtak, és elmesélték mit láttak - érdekes, hogy mindenki azt a következtetést vonta le a látottakból, hogy a mi cégünk fiúkat közvetít nem éppen rendezvényekre…) A riport elején elmondják, hogy a XIII. kerületben volt egy szórakozóhely, ahol korábban chippendale műsorok voltak, és hostokat is lehetett igényelni személykísérésre. A házat már lebontották - hangzik a narráció- helyette egy új épületben egy rendezvényügynökség foglalkozik fiúk közvetítésével. (Kép a Kleopátra házról, amelyben van ugye az irodánk…) (Bocsánat, a történeti hűség kedvéért: itt azelőtt egy gyárépület állt, nem kocsma…) Megjelenek én, alul persze kiírva, hogy Marik Péter irodavezető, és elmondom, hogy ha az ügyfél úgy kívánja meg, a hostnak nyelveket is kell beszélnie, (vágás) és azt mondom, hogy extra szolgáltatásokat is igénybe lehet venni. Snitt, képek következnek hiányos öltözetű, kigyúrt testű táncosfiúkról, és rejtett kamerás felvétel egy modellügynökség irodájában (a riporter hölgy elmondta, hová mentek még rajtunk kívül forgatni más “rendezvényszervező” irodákba, így sejtem, hol készült a felvétel). Itt a hölgyek a rejtett kamerás felvételen azt mondják, hogy ha egy host nem csak kísér, hanem extra szolgáltatást is nyújt, a tarifa 180e Ft is lehet. Na? Mivel foglalkozik tehát a Sherlock Event? Igen, szegény néző is egyből így rakja össze.

Hogy is zajlott ez a riportkészítés során? Riporter: kérdés kérdés hátán, majd a többi között: “Hostesseket és hostokat is közvetítetek?” Marik: “Igen, bla bla bla.” 5 perc múlva riporter: “És egy ilyen rendezvényen milyen extra szolgáltatásokat lehet igénybe venni?”

Válaszoltam, leállított, azt mondja, az ő kérdése nem hasznos, válaszoljak egész mondattal! Kimondtam, amit akart, (extra szolgáltatások) és oda vágta, ahol félreérthetetlenül a szexet érti alatta a néző. Ezt követően a képeken chippendale fiúk markolásszák a töküket (…) egy szál leopárdmintás tangában, és úgy nyilatkoznak, hogy igen, a legextrémebb az volt, amikor egy öregek otthonába, egy 80 éves hölgy születésnapjára kellett menniük… Az anyag készítője 3 különböző témában forgatott riportot vágott össze úgy, hogy abból egy kerek történet jöjjön ki, melynék én vagyok az “arca”, aki vállalja, amit csinál. Emellett az irodában készült felvételeken látszanak kolléganőim is, egyikük ma egy ismerősétől kapott e-mailt követően elsírta magát…

Most éppen azt nem tudom, hol lehet fogást találni egy milliárdos bizniszt űző cégen, ami ugyebár nem más, mint a TV2, ahol a nézettség a legfőbb úr, és ahol a nézettségért képesek bármit megtenni. Képesek egy kis botrányszagú anyagért becsületes cégek, emberek jó hírnevét vásárra vinni. Holnap nem a riporter, vagy szerkesztő hölgy megy ki komoly, többmilliós karácsonyi rendezvényekről tárgyalni, nem ő száll be a liftbe a szomszéddal, aki nyilván ugyanúgy azt gondolja - itt a strici, aki még a házunkat is megmutatja a tévében, hogy lám, itt lehet fiúkhoz jutni… Amennyi szexista riport elhangzik a kereskedelmi televíziókban, annyi szexista riportalany és botrányos ügy nincs a világon. Hány és hány normális ember riportját vághatják így össze nap mint nap, hányan járhatnak -járhattak így? Meg kell nézni az Aktív honlapját, az ott lévő anyagok fele a szexről szól, és a másik fele botrányszagú.

Mennyit ér így egy rendezvényszervező szakmai hitele, ha egy riport azt állítja róla, hogy törvénytelen dolgokkal foglalkozik? A TV2 ezt ki ugyan nem mondja, hogy ne lehessen beléjük kötni, de a hatás és a sztori kedvéért ezt sugallja. A riportot 3 külön részre bontva 3 külön dologról szólt, és tényleg. Ám így, együtt arról, hogy egy rendezvényszervező cég a XIII. kerületben férfi prostituáltakat közvetít (akik főállásban az általunk foglalkoztatott chippendale-ek) hölgyeknek, akár 180 ezer forintért. Amúgy még sohasem kértek még tőlünk chippendale műsort, de ezt csak mi tudjuk, a néző pedig azt tudja, amit megmutatnak neki…

(A TV2 nyilván úgy védekezne, hogy nem mondtam semmi szexre utalót, nem másították meg az általam elmondottakat - és valóban nem, én a tv-ben is azt és úgy mondtam, amit a kamera rögzített, csak “picit” össze lett vágva. Csak az nem mindegy, hogy előtte, utána férfiak által nyújtott szexuális szolgáltatások kiközvetítéséről van-e szó, vagy céges rendezvényekről, amiről a riport során kérdeztek engem. A dolognak megoldása nincs, szélmalmok ellen kár felvenni a boxkesztyűt. A dolognak csupán tanulsága van, amely mindenkinek más és más…)

Marik Péter sk.
ügyvezető
Sherlock Event Rendezvényügynökség Kft.
1133 Budapest, Ipoly utca 8.
web: www.sherlock.hu
e-mail: [email protected]“

Az ugye nem nagy cucc, hogy az ember a Westend mozi előtt látja Aerobik Norbit és kőfejű, izé, kőnevű nejét. Na de ha az autós újságírás egyik ámokfutójával, Bazsó Gáborral, alias Nínó Karottával találkozik (kétszer is) a Media Marktban, na az azért már valami.

A gond az, hogy nehéz mivel megszólítani… Elég rosszul hangzik, hogy “helyes az a mosógép, amit néztél, a barátnőmnek is tetszik,” meg az is, hogy “Karotta, ne tedd vissza a Gran Turismo 3-at, tetszeni fog.” Kérdezhettem volna, hogy “mondd, mit szóltak a Mazdások, hogy úgy széthajtottátok azt a szegény RX-8-ast?,” vagy (és ez komolyan érdekelt volna!) “tényleg annyira bejött az az IS200-as?”

De a legrosszabb az lett volna, hogy “húúú, hatalmas rajongód vagyok, imádom a szájtot meg a tévéműsort is!”

Na azt tudja meg a rendőrség!