Mint 2001. óta minden évben, a BusinessWeek magazin és az Interbrand az idén is összeállította a világ száz legértékesebb márkájának listáját. Bár a lista elvileg csak a BusinessWeek magazin jövő heti, augusztus 1-i számában jelenik meg, már elérhető az Interneten. Ahogy az elmúlt években folyamatosan, 2006-ban is a Coca-Cola végzett az első helyen. (Full disclosure: a Coca-Cola Magyarország a Noguchi ügyfele.) Dobogós még a Microsoft és az IBM, a negyedik helyen a GE, az ötödiken az Intel végzett.

Az idei lista már a hatodik. A tavalyi évhez képest nem változott a hat legértékesebb márka rangsora, a lista élén idén is a Coca-Cola áll. Az Interbrand szakértői az üdítőital-gyártó márkájának értékét mintegy 67 milliárd dollárra becsülték. Az év legnagyobb nyertesei a Google, a Starbucks, az Ebay, a Motorola és a Hyundai voltak. A legtöbbet a Gap, a Ford, a Kodak, a Heinz és az Intel márkája veszített értékéből.

Az Interbrand szakértői a márkák értékelése során számos különböző szempontot vesznek figyelembe. A listára felkerülni sem egyszerű: csak azoknak a márkáknak lehet esélyük,  amelyek árbevételük legalább egyharmadát a nemzetközi piacokon realizálják. Fontos, hogy széles körben ismertek legyenek, illetve hogy ““ a márkaérték pontos felméréséhez ““ nyilvánosságra hozzák pénzügyi és marketing adataikat. A szigorú zsűri ilyen okokból diszkvalifikált például a Visa, a Wal-Mart, a Mars vagy a CNN márkáját.

A BusinessWeek  azért az Interbrand a nyolcvanas években kidolgozott, és azóta folyamatosan frissített, pontosított metodikáját alkalmazza, mert az a tőkepiaci elemzők módszereihez nagyon hasonló, objektív kritériumok alapján értékeli a márkákat. Az elemzők kiszámítják a márka várható eredményességének mai reálértékét, s ez a szám kerül végül a listába.

A teljes lista (és bőséges elemzés meg némi multimédia) elérhető a BusinessWeek magazin illetve az Interbrand honlapján.

Konrád remek mémet indított, íme az én voksaim az idei GoldenBlogon:

  • Fotóblogok: Photoblog.hu. Sokat vacilláltam, nagyon tetszett a Három a magyar és a Randomstreet koncepciója is, de végül Ervin mellett tettem le a garast. Eklektikusabb, de valahogy mégis személyesebb. Pedig:
  • Személyes: mivel általában nem olvasom őket, és ki vagyok én, hogy megmondam, melyik énblog a legjobb, passzoltam.
  • Közéleti: Cavinton, talán megszokásból.
  • Gasztroblog: nem az én világom, passz.
  • Képregény: dettó, bár lehet, hogy mostantól jobban odafigyelek rájuk.
  • Megmondós: már csak a zseniális újjászületés miatt is a Kispad.
  • Szórakozás: végül a Comment:com, de szoros volt, a Sorozatjunkie és a Filmbuzi is dobogós
  • Tech-tudomány: Worldshots, csak. Rabbitnek és Benedeknek respekt.
  • A hely szelleme: ez is szoros volt, végül a Délkelet-Ázsiára szavaztam.
  • Praktikák: az első pillanattól tudtam, hogy Konrád. (Egy ismerősöm az online média területén szeretne elhelyezkedni, és valamiért engem javasoltak, mint “szakértőt”, akivel érdemes konzultálnia. Gyakorlatilag minden második mondatomat úgy fejeztem be: “…de ezt nézd meg/ellenőrizd le az onlinemarketing.blog.hu-n!”)
  • Legjobb újblog: Firkász, mert tetszett.

Hát ennyi, ez az én teljesen szubjektív, és nyilván végtelenül elfogult listám. Megnézném a tiéd is!

Timkó Balázs olvasóm (huh, de fellengzős! :)) érdekes kérdést tett fel e-mailen:

[…]Bölcsész (kommunikáció-esztétika szak), pályakezdő munkakeresőként folyamatosan ütközök abba a falba, hogy a hazai marketing és PR-ügynökségek nem igazán akarják kiaknázni a bölcsészettudományból (az egyén és a társadalom működési mechanizmusaira szakosodott tudományok) adódó többlet lehetőségeket, inkább választják a gazdasági képzésen résztvevőket. Nem kamatoztathatna a szakma többet más, esetleg multidiszciplináris felkészültséggel rendelkező kollégákkal?

A rövid válasz: dehogynem. Persze mint minden, ez is bonyolultabb, és a magyarázat részben (nagy részben) a rossz beidegződésekben keresendő. (tovább…)

Elindult hát a GoldenBlog-szavazás, s bár őszintén megtiszteltetésnek érzem, hogy felkerültem a shortlistre (a Praktikák kategóriába), az esélytelenek nyugalmával várom a végeredményt. 😀 Verseny- vagy vetélytársaim többek között Konrad, Wolf Gábor és, komolyan mondom, a Tékozló Homár.

Szóval sok az ismerős név — talán túlságosan is! Konrád és Hannibal Lektűr már megírta, ami nekem is elsőre szemet szúrt: a (jó értelemben véve) lelkes amatőrök és a category killer profik között kell dönteni. Sajnos (vagy nem sajnos) úgy tűnik, a közönségszavazáson az Index-blogbirodalommal szemben nem igazán rúgunk labdába. Persze nem csak a köz dönt, a zsűri csinálhat még királyokat.

Érdekes adalék, hogy a jelölés egyelőre nem hozott hatalmas forgalmat — legalábbis nálam. Tegnap összesen tizenöten jöttek a GoldenBlogról (igaz, ez az átlag napi látogatottságom harmada), ma eleddig hárman. Továbbra is figyelem, hány olvasót hoz a versengés, és beszámolok.

Lehet, hogy most komoly PR-munkát ások alá (ha nem, elég baj!), de hát nem tudom magamban tartani.

Most jövök a Zwacktól. A megbeszélés előtt a recepción várakozva egyszer csak azt látom: jön maga Zwack úr, és mögötte egy tévéstáb, az élén Michael Palinnel. Annyira meglepődtem, hogy még fotózni is elfelejtettem. Pláne autogrammot kérni.

Na ez az igazi Unicum!

Itthon is divatba jött a word of mouth-ról, szájreklámról, suttogó propagandáról áradozni ““ vagy éppen aggódnia miatta. Legutóbb a Figyelőben jelent meg egy írás Hermann Irén tollából, ami szerintem tökéletesen összezavarja az olvasót, lévén elsősorban nem a WoM-ról, hanem a stealth marketingről szól. Vagyis arról, amikor felbérelt, fizetett statiszták ajnároznak egy-egy terméket, és a szó legszorosabb értelmében átverik a fogyasztót. Nem kérdés, hogy ez etikátlan, és hatalmasat lehet bukni rajta.

Csakhogy ez nem word of mouth.

Mert mi a WoM? Nem újdonság, hogy a fogyasztók termékekről, szolgáltatásokról beszélgetnek egymással, ajánlják, ami bevált, és szólnak, ha valami nem. (Érdekes háttérinfó itt.) A Procter & Gamble néhány éve hihetetlenül izgalmas WoM programokat indított a szájreklám strukturálására, irányítására, tervezhetővé és mérhetővé tételére. (Irén erről csak annyit ír: “žEgy civil szervezet azért emelte fel a hangját, mert tudomása szerint a Procter & Gamble közel 250 ezer amerikai tinédzsert alkalmaz arra, hogy vigyék termékei jó hírét családjuk, barátaik körében.”)

(tovább…)