Bölcsészek vagy közgazdászok?

Timkó Balázs olvasóm (huh, de fellengzős! :)) érdekes kérdést tett fel e-mailen:

[…]Bölcsész (kommunikáció-esztétika szak), pályakezdő munkakeresőként folyamatosan ütközök abba a falba, hogy a hazai marketing és PR-ügynökségek nem igazán akarják kiaknázni a bölcsészettudományból (az egyén és a társadalom működési mechanizmusaira szakosodott tudományok) adódó többlet lehetőségeket, inkább választják a gazdasági képzésen résztvevőket. Nem kamatoztathatna a szakma többet más, esetleg multidiszciplináris felkészültséggel rendelkező kollégákkal?

A rövid válasz: dehogynem. Persze mint minden, ez is bonyolultabb, és a magyarázat részben (nagy részben) a rossz beidegződésekben keresendő.

Előrebocsátanám — és ez nem púder —, hogy például a Noguchinál elég sok különböző hátterű kolléga dolgozik, mi több, a közgazdászok kifejezetten kisebbségben vannak, vagyunk. Éppen azért, mert a vállalati kultúra része, hogy ne “szakbarbárok” dolgozzanak az ügyfeleknek, hogy a szakértők képzettsége, háttere ne korlátozza a gondolkozást, ötleteket. Sőt, megkockáztatom, hogy ez eléggé elterjedt gyakorlat.

(Persze ennek is megvannak a hátrányai, nem mindenki fektet egyforma, elegendő hangsúlyt a munka üzleti, főként pénzügyi részére. Persze ez nem a munkában, inkább a cég működésében lehet probléma. A PR-ben gyakori személyiségtípusokról egyébként Morgan McLintic írt a közelmúltban, s már ajánlottam is a napi linkek között.)

No de vissza a témához.

Maga a probléma valószínűleg elsősorban az ügyfélkapcsolati területen jellemző, és hát valljuk be: ez a legvonzóbb, egyben a legtöbb ügynökségnél vélhetőleg humánerőforrás-szempontból a legnagyobb is. Fontos szempont, hogy ügyféloldalon is döntő többségükben közgazdászok ülnek, így az ő gondolkozásmódjuknak (is) kell megfelelni. Aztán ott a szakma öndefiníciója: a marketing-iparág üzleti szolgáltatásokat nyújt, és végeredményben az értékesítést akarja növelni. Vagyis gyakorlatias, gazdasági megoldásokra, így ilyen képzettségű szakemberekre van szükség.

Itt kezdődik a csőlátás, különösen a hazai oktatás színvonalát ismerve. Sokan még mindig azt feltételezik, hogy aki szakirányú végzettséggel rendelkezik, jobb szakember lesz, mint aki nem.

Márpedig — bár első kézből nem nagyon tudok más területekről nyilatkozni — az biztos, hogy a magyar PR-oktatás semmilyen formában nem készíti fel a hallgatókat a valódi (ügynökségi) munkára. Ugyan az elmúlt évben már látni némi fejlődést, a főiskolák igyekeznek több gyakorlati feladatot adni, és nyilván a kötelező szakmai gyakorlat is fontos (sőt!), de a frissen végzett munkakeresőknek rengeteg tanulnivalójuk van.

Ebből a szempontból tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy valaki (szak)közgazdász vagy bölcsész, mindenképpen elméleti szakember, akit be kell tanítani. Viszont a legtöbb ügynökségnél, legyen akár PR, akár reklám, elsősorban gyakorlott, tapasztalt kollégákat keresnek.

Ilyenkor vonzóbb lehet, ha valaki legalább elméletben tudja, hogy néz ki egy médialista, vagy mi kell egy sajtótájékoztatóhoz.

Persze a döntő úgyis a személyiség, ami csak egy állásinterjún mérhető fel. A gond az, hogy odáig el kell jutni valahogy. Ehhez hadd adjak pár tippet. Egy ügynökségi vezető jobban odafigyel azokra az önéletrajzokra, amiket egy-egy munkatársától kap. Nyilván mindenki próbálkozik a barátain keresztül, tapasztalataim szerint talán ez a leghatékonyabb módszer. Aztán ott vannak a szakmai médiumok: érdemes publikálni. S végül a legfrissebb, egyelőre még a fehér holló kategóriába tartozó: tessék blogolni. Nem baj, ha kevesen olvassák. Ha egy ügynökségi vezető vagy HR-es rátalál, többet érhet, mint akármelyik tuti önéletrajz.

Megjegyzem, sokszor előfordul, hogy a munkakereső a hibás: irreális elvárásokkal indul. (Természetesen tisztelet a kivételnek.) Magyarul komoly kezdő fizetést és sokszor további juttatásokat akar. Ez nem szűkíthető le képzési típusokra, ugyanúgy láttam-hallottam közgazdászt és bölcsészt szórakoztató számokkal dobálózni. Tudomásul kell venni, hogy ma már nem osztogatnak nettó többszázezres kezdő fizetéseket, céges autót meg pláne.

Az elején le kell nyelni a békát, és inkább úgy kell hozzáállni: két-három év alatt tanulhatsz annyit, hogy a következő állásod már sokkal jobb lesz. Akár ott, ahol a karriered kezdted, akár a konkurenciánál.

Facebook hozzászólások:

8 hozzászólás to Bölcsészek vagy közgazdászok?

  1. Ha reklámügynökséghez akarsz jelentkezni, és úgy érzed, hogy hátrány, hogy bölcsész vagy, akkor ne mismásold el a tényt, hanem inkább kezeld! Írj egy motivációs levelet, ami úgy kezdődik, hogy:

    “5 ok, amiért egy reklámügynökségnek ma égető szüksége van egy bölcsészre”

  2. Igazából nem csupán (persze akinek szüksége van egy tehetséges bölcsészre csak szóljon) a saját munkaerőpiaci pozícióm itt a kérdés, hanem azt, hogy a modern marketing, a PR pedig még inkább nem lehet meg a bölcsészettudományok nélkül. A minket körlevevő fogalmi háló (nevezzük kultúrának), az emberi természet (beleértve természetesen a személyközi-, társas-, tömegkommunikációt és pszichológiát is), valamint az a társadalmi közeg melyben élünk mély és tudományosan feltérképezett ismerete nélkül a biznisz maga mit sem ér. A gazdasági képzésben résztvevők mindezt néhány óra keretében, míg egy bölcsész gyakorlatilag 5 éven keresztül tanulja. Tehát szerintem sokkal inkább arról van szó, hogy a két diszciplína kiegészíti egymást, míg a gazdasági képzés a hardware, addig a bölcsészettudomány a software, vagy legalábbis így kéne lennie. 5 ok helyett talán találóbb egy kérdés: “žVajon ismered-e eléggé az embereket és a társadalmat aminek valamit el akarsz adni?”

  3. Abszolút igazad van, csak a megbízó fejében ez élesen különválik… A fogyasztó megértéséhez szükséges adatokat a piackutatótól várja, aztán azt továbbadja a reklám-, és néha (túl ritkán) a PR-ügynökségének.

    Ezt próbálja néhány éve idehaza is a szakma a “stratégiai tervező” pozícióval áthidalni, vagy éppen “lenyúlni.” Nekem úgy tűnik, a reklámügynökségeknél ez ugyanolyan kapcsolt áru, másodlagos bevételnövelő szolgáltatás, mint a “PR-divíziónak” nevezett valami.

    Aztán ott van az a szomorú tény is, hogy a PR-t még mindig a sajtókapcsolatokkal azonosítják (noha természetesen sokkal több annál), így sokan nem is gondolják, hogy az ügynökségüktől ilyesmire lenne szükségük.

    Mondom, jobb esetben odaadják a kutatást, és az alapján dolgozhatunk. Ha meg nem, hát kénytelenek vagyunk az ösztöneinkre hagyatkozni. Itt jön be a képbe előnyként a heterogén háttér, úgyhogy vissza is kanyarodtunk a kérdésedhez. 🙂

  4. “Bölcsész (kommunikáció-esztétika szak), pályakezdő munkakeresőként folyamatosan ütközök abba a falba…”

    Szép kis bölcsészaz, aki nem hallott még az ikes igékről. Lehet, hogy sima inkompetencia miatt nincs munkád? 🙂

  5. A megbízó fejében a két féltekéje válik élesen ketté! 🙂

    Software-hardware felosztás helyett (vagy mellett) a két agyfélteke analógiájával is lehet játszani a bölcsész-közgazdász párosításban: a kreatív jobb félteke szárnyaljon, a szigorú és pontos bal félteke meg mérjen, mérjen, mérjen, és értékeljen. Egy jó csapatban legyen bölcsész is és közgazdász is - vagy egyetlen gerilla-akcióhős, akinek mindkét féltekéje ugyanolyan turbó 🙂 A Left-Brain/Right-Brain analógia egyébként itt: http://slant.avenuea-razorfish.com/0606_slant/leftbrainrightbrain.pdf

  6. Kedves Balázs, (persze itt most mindenki elgondolkodhat azon, hogy kit is lehet ebben a postban így megszólítani :)) Szóval, Timkó úr! miért feltételezed, hogy a vállalatok ezt nem használják? Azért, mert téged nem alkalmaztak? A helyzet az, hogy én egyre kevésbé szívesen dolgozom olyan kollégákkal, akik 5 éven keresztül csak bölcsésznek tanultak, éspedig azért, mert számukra az üzleti gondolkodás teljes mértékben ismeretlen (legalábbis nagyon gyakran). Például ismeretlen a profit-maximalizálás alapelve, amely nem egyike a cégtulajdonosok mozgatórugójának, hanem az elsődleges szempont. Erről pedig a bölcsészkaron nemcsak hogy keveset tanítanak, de van egy elég erős antikapitalista alapállás a képzőhelyek zömében, így ennek éppen ellentéte tapasztalható. Márpedig ideológiai vitákra nagyon nem szívesen pazarlom a cég életét olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint pl egyik vagy másik vezetői döntés etikus-e a világ folyásával kapcsolatban.

    Egyébiránt ne aggódj - a sikeres cégek ismerik eléggé a piacot és az azt körülvevő világot.

  7. Tisztelt bülbül Úr, Lehet, hogy én tévedek, de a világgal és a célcsoporttal szembeni etikus hozzáállás sokkal kifizetőtőbb marketingstratégia, mint a profit-maximalizálás (de ez már egy másik kérdéskör).

Trackbacks/Pingbacks

  1. Mi van a bölcsészekkel? at doransky

Leave a Comment

Your email address will not be published.