Persze ez így nem pontos, hiszen nem csak a közleményben használtuk a kifejezést.
Nagy vitát váltott ki az, hogy a BizBlogot és témáit a Web 2.0 névvel illettük. Nem is csak a kommentekben: megtisztelő, hogy eszpee a sesblogon egy bejegyzésben említett bennünket Om Malikkal, aki azért egész más (úgy hat nagyságrenddel nagyobb) pályán játszik nálunk. (Külön élmény volt látni, hogy ha a kezdést talán nem mindenben, azért a sajtókapcsolatokat elég jól csináltuk. :))
Mert itt van a (péeres) kutya elásva: tudatosan használtuk a Web 2.0 elnevezést, nem (csak) azért, mert divatos hívószó, hanem azért is, mert elég nehéz röviden összefoglalni, mit is jelent (legalábbis szerintem) ez az egész blogos, podcastos, újmédiás cirkusz. Szóval a Web 2.0 egy mankó, átmeneti fogalom, amíg akad egy találóbb elnevezés. (Van, aki szerint tökéletes lenne egyszerűen az: a Web.)
De hogy a PR-nél maradjak, az üzenet, a megfogalmazás és az időzítés úgy tűnik, most elég jó összhangban volt. Beszélnek, beszélünk rólunk, a céljainkról, terveinkről, és ez jó. Nem csak az egómnak—hátha lesz belőle valami.
Közben olvasom, hogy a Web 2.0 fő guruja, Tim O’Reilly azzal nyugtatja a Berkeley végzőseit: mindaz, amit péntek este a BizBlogon leírtam (és amit ő két éve hirdet, vagy fordítva), hiú ábránd. Úgyis kialakulnak az új monopóliumok, csak az a kérdés, mihez kezdenek a hatalmukkal.
Vagyis vihar a biliben, minden marad a régiben. Vagy nem. Azért addig még rendez pár konferenciát.
Én meg próbálom bebizonyítani, hogy nincs visszaút. Hogy a revolúciót átaludtuk, mert evolúció volt.