Hogy végre legyen egy kis PR-es téma is: íme egy gyorselemzés arról, mit rontottam el tegnap (illetve előtte). Mert a legelemibb, klasszikus hibákat követtem el, amikre több tucat médiatréningen hívtam fel az ügyfelek figyelmét. Hátha tanulsz belőle, nekem mindenesetre terápia.

Az első és legfontosabb, hogy készületlen voltam. Igen, rohanás, sok munka, kevés idő, fáradtság, időjárás, minden. És? Mind nem számított volna, ha rendesen utánakérdezek, mennyi időm lesz (az hittem, két-három perc), miről beszéljünk, mire készüljek.

Aztán: két dologtól rettegtem, hogy nem jut eszemben mindenkinek a neve, és hogy megint magyarázkodni kell, mi a különbség a fórumok és a blogok között. (Ez utóbbi azt hiszem, végül aránylag sikerült.) Vittem-e magammal listát? Persze, hogy nem.

(tovább…)

Épp most jöttem el a radiocafétól — félórás beszélgetés, szinte folyamatos égés. (Majdnem BBC-s volt.) Persze, hogy adásban nem jutottak eszembe frappáns, értelmes modatok. Szégyen, de még nevek sem. Az érintettektől elnézést.

Mindegy, a lényeg, hogy a technoMÁNIA műsorban voltam, a BizBlog képviseletében (ha a többieknek van egy kis eszük, utoljára). Öröm az ürömben, hogy a műsor podcastként is elérhető—l. a prominens linket a honlapon—, így még évekig röhöghetsz rajtam. 🙂

Ez most kicsit más, és talán többeket hoz lázba, mint az eddigiek: a hét podcastja a Manager Tools (iTunes link).

Michael Auzenne és Mark Horstman valamelyest értenek a menedzsment tudományához: együtt jártak a West Point-ra, együtt szolgáltak (tisztként) a hadseregben, aztán később is dolgoztak együtt néhány nagyobbacska (értsd: Fortune 500) vállalatnál vezetőként. Michael néhány éve visszavonult, és ma már “csak” néhány éttermet vezet. Mark viszont egy, a hatékony menedzsmentet oktató, tanácsadó-vállalkozást vezet, olyan ügyfelekkel, mint az AT&T, az Intel, a Cornell Egyetem vagy a Microsoft.

Szóval miről szól a podcast? Röviden arról, hogyan lehetsz hatékonyabb vezető.

Szándékosan nem “menedzsert” írtam: a heti adásokban rengeteg olyan azonnal felhasználható, gyakorlati tanács, tipp és ötlet hangzik el, amiket szinte bárki, bárhol felhasználhat, ha bármiféle csapattal, közösséggel van dolga. Motiváció, személyes kommunikáció, hatékony mítingek, legutóbb időtervezés (“time management,” haha), alapozó kurzus a fejvadászok kezeléséhez—néhol kicsit túl amerikai, de azért mind-mind igazi kincs. Bónuszként a Manager Tools blogon letölthető rengeteg kiegészítő anyag, kérdőív, dokumentumminta.

Ráadásul ha hozzávesszük, egy tanácsadó vagy tréner mennyit kérne érte…

Persze ez így nem pontos, hiszen nem csak a közleményben használtuk a kifejezést.

Nagy vitát váltott ki az, hogy a BizBlogot és témáit a Web 2.0 névvel illettük. Nem is csak a kommentekben: megtisztelő, hogy eszpee a sesblogon egy bejegyzésben említett bennünket Om Malikkal, aki azért egész más (úgy hat nagyságrenddel nagyobb) pályán játszik nálunk. (Külön élmény volt látni, hogy ha a kezdést talán nem mindenben, azért a sajtókapcsolatokat elég jól csináltuk. :))

Mert itt van a (péeres) kutya elásva: tudatosan használtuk a Web 2.0 elnevezést, nem (csak) azért, mert divatos hívószó, hanem azért is, mert elég nehéz röviden összefoglalni, mit is jelent (legalábbis szerintem) ez az egész blogos, podcastos, újmédiás cirkusz. Szóval a Web 2.0 egy mankó, átmeneti fogalom, amíg akad egy találóbb elnevezés. (Van, aki szerint tökéletes lenne egyszerűen az: a Web.)

De hogy a PR-nél maradjak, az üzenet, a megfogalmazás és az időzítés úgy tűnik, most elég jó összhangban volt. Beszélnek, beszélünk rólunk, a céljainkról, terveinkről, és ez jó. Nem csak az egómnak—hátha lesz belőle valami.

Közben olvasom, hogy a Web 2.0 fő guruja, Tim O’Reilly azzal nyugtatja a Berkeley végzőseit: mindaz, amit péntek este a BizBlogon leírtam (és amit ő két éve hirdet, vagy fordítva), hiú ábránd. Úgyis kialakulnak az új monopóliumok, csak az a kérdés, mihez kezdenek a hatalmukkal.

Vagyis vihar a biliben, minden marad a régiben. Vagy nem. Azért addig még rendez pár konferenciát.

Én meg próbálom bebizonyítani, hogy nincs visszaút. Hogy a revolúciót átaludtuk, mert evolúció volt.

Pollner már megírta: hivatalosan is elindult a BizBlog Fórum, egy blogisztikai (blogológiai?) “észosztó” kezdeményezés. November óta fődögélt, most feltálaljuk minden, az üzleti blogok és a blogüzlet iránt érdeklődő szakmabeli és laikus számára. Barczi Blumi Imre (blog.hu, sztahanov.hu), Berényi Konrád (Onlinemarketing.hu, Online marketing blog), Dr. Bőgel György tanár úr (CEU, IT Lábjegyzet), Dobó Doransky Mátyás (Blogter, Doransky), Novák Péter (Kirowski), Pécsi Pollner Ferenc (Dotkommentár, HVG Médiablog), Schneider Henrik (BME, Hungarian Accent, Vészi veszig Gábor (things.done.hu) és jómagam igyekszünk megmagyarázni az üzeti élet képviselőinek, mi és mire jó a blog, RSS, podcast, vidcast, Web 2.0, del.icio.us, flickr, Technorati, és a többi

Illusztris névsor, még ha magam mondom is.

A második ajánlott podcast a dél-afrikai származású Joseph Jaffe elsősorban az “új marketinggel” (nem csak online!) és reklámmal foglalkozó Across the Soundja (iTunes link). Jaffe valaha reklámos volt, végülis ma is az, csak nem nagy ügynökségnél dolgozik. Írt egy érdekes könyvet “Life After the 30-Second Spot” címen, néhány részlet erről itt.

Valaha Steve Rubel-lel indították, aztán amióta Steve néhány hónapja idő hiányában kiszállt, Joseph minden héten új vendéget hív, akivel megvitatják a friss híreket, trendeket, és persze a hét győzteseit, veszteseit. Ez utóbbi egyébként az podcast egyik legjobb rovatja, a másik, amikor a hét vendégének 60 másodpercben kell bemutatkozni és meggyőzni a hallgatókat (és Jaffe-t), hogy érdemes visszahívni.

A legjobb adás egyébként a múlt heti volt: összeállt a For Immediate Release (lásd alább) stábjával, és a nagyon élvezetes beszélgetés mellett a két podcast állandó rovatain is osztoztak. Érdemes legalább azt az egyet meghallgatni.

Közben továbbra is várnám a magyar podcastok jelölését. Nem igaz, hogy nincsenek?!