Peter Caputa remekül összefoglalta, mivel (is) foglalkoztam az elmúlt két hétben.

Régen december közepe-végétől január végéig általában viszonylag nyugis időszak várt ránk—idén nem. Legyen elég annyi: teljesen crazy hónap volt a január. Ezért a súlyos lemaradás, amit igyekszem bepótolni.

Kezdetnek néhány apróság:

  • Az üzleti tanácsadócégek (ángliusul professional services, l. Amazon) guruja, David Maister ingyenes podcasttal igyekszik terjeszteni az igét: a tanácsadó is vállalat, amit illik—és kifizetődő—professzionálisan vezetni.
  • Szupermárkák találkozása: Bono, az American Express, a Converse, a Gap és Giorgio Armani szociálisan érzékeny megabrandet alapított Red néven, a bevétel/nyereség egy részét az afrikai AIDS-válság elleni harcra költik. Az igazi hír: a Financial Times címlapon hozta, a magyar (nyomtatott) sajtó meg sehol. Hja, nem sportszponzoráció. Talán ezért kevés kis hazánkban a cause related marketingkampány…
  • Zseniális podcastok, humor kategória: The Al Franken Show (vigyázat, liberális amerikai humorista!), French Maid TV, The Ricky Gervais Show (Karl hihetetlen), Tiki Bar TV.
  • A video podcastok (vodcastok?) tekintetében a tanulság: sex sells.

If you arrived here from Constantin’s blog, greetings—and an explanation is in order.

Unless you’re one of the (many) Hungarian expats, you will doubtless stare uncomprehendingly at most of the content on this page. This is normal, do not adjust your set. My goal with this blog is very specific: I want to collect and comment on news, opinions and other writing on and—dare I say it—educate Hungarian professionals, be they on the agency or client side, about PR and our new tools.

Alas, my hands are tied: there are hundreds (thousands?) of English-language PR blogs, but—as far as I know—only this one in Hungarian. That’s kind of my USP, so I’ll have to stick to it.

Again, thanks to Constantin for the mention!

Érdekes állatfaj a Newsvine (mától privát béta): a hagyományos és social médiát ötvözi a digg-féle közösségi szerkesztőelvvel, ráadásul még fizet is a (közösségi) szerzőknek.

Newsvine képernyőkép

Egyik oldalról (“Wire”) az AP, másikról (“Vine”) a felhasználók hírei olvashatók. A sorrendet az olvasók szavazatai határozzák meg, tehát elvileg a legérdekesebbek jelennek meg szem előtt, a hír-tőke (azaz a news vine) tövénél. A szavazáson kívül persze lehet hozzászólni is.

Mindenesetre a legérdekesebb jellemzője, hogy bárki indíthat “rovatot,” és a saját rovata bevételének legalább 90%-át megtarthatja. Az üzemeltetők szerint a 150-200% sem kizárt: piramisjáték-jelleggel a szerző által meghívott felhasználók bevételéből is kap 10-10%-ot (innen a 90%).

Némi sneak peek a “tovább” linken túl.

(tovább…)

Nem tudom, enyhe túlzás—és a folyamat végtelen, felszínes, már-már bulváros leegyszerűsítése—, hogy pont az elnöki blog vezetett volna a Sun újrafelvirágozásához (felkeléséhez?)… Mindenestre az biztos, hogy mindshare-ben sokat segített. Mindig mondom, hogy ma még sokszor nem is az igazi cél, a fogyasztóval való párbeszéd miatt kell blogolni, hanem mert a média vevő rá.

“In an interview for the Bacon’s Navigator, Sally Falkow writes that Jonathan Schwartz, President and COO of Sun Microsystems said that blogging had played a major role in the revitalization of Sun’s reputation. Sun has gone from the 99th to the 6th most popular server company, largely because it has embraced authenticity and transparency in its communication initiatives, according to the piece.”

Link: Micro Persuasion

A hét eleje óta Paul Holmes, a mértékadó Holmes Report alapító-szerkesztője is blogol. Már talált is egy csomó érdekes témát, például:

“…he looked into a future of supplying lawn mowers and snow blowers to Wal-Mart and saw a whirlpool of lower prices, collapsing profitability, offshore manufacturing, and the gradual but irresistible corrosion of the very qualities for which Snapper was known. Jim Wier looked into the future and saw a death spiral.”

“So Wier said no to Wal-Mart. He admits he sometimes second-guesses that decision: “I could go to my grave, and my tombstone could say, ‘Here lies the dumbest CEO ever to live. He chose not to sell to Wal-Mart.’”

Ma egy olyan nagyvállalatnál jártunk prezentálni, amelyik általában igen erős érzelmeket ébreszt az bloggerekben. (Nem, nem árulom el, melyiknél.) A javaslataink között szerepelt céges (iparági vagy termékközpontú) blogok indítása, illetve a blogok médiumként, a bloggerek újságíróként kezelése.

Két—jogos—kérdésük volt:

  1. Ki írja, ki válaszol a hozzászólásokra, mások bejegyzéseire?
  2. Mi a garancia, hogy az egész blog nem üt vissza, hogy nem csak egy újabb felület lesz az ellenzőik számára?

Az elsőre viszonylag egyszerűnek tűnik a válasz: a termékmenedzserek, termékszakértők. Igen ám, de mi van, ha egyrészt nincs rá idejük vagy legalábbis azt mondják—, másrészt nem tudnak (jól) írni? Hiszen nem az a munkájuk…

A második sokkal nehezebb. Hiszen ha nem engedélyezzük a hozzászólást, hol a dialógus, amiért az egészet elkezdtük? Ha meg engedélyezzük, ki és hogyan szűri ki a nyilvánvaló offtopic flame-eket, illetve mit szól az olvasó ahhoz, hogy a vállalat “cenzúrázza” a hozzászólásokat?

Nem tudom a választ, pedig szívem szerint azt mondanám, hogy igenis megéri beszállni az online párbeszédbe. Ha előre ki(be-)jelentjük, hogy a hozzászólásokat moderáljuk (nem cenzúrázzuk!), és csak a témába vágó, értelmes vélemények jelenhetnek meg, az író-olvasók megértik és elfogadják.

Persze akkor meg ott az elviselhetetlen mennyiségű adminisztráció.

Mit gondoltok? Mit javasolnátok?

Először is: megkésve bár, de boldog új évet!

A TypePad problémái miatt (ezzel már sokan foglalkoztak) kénytelen voltam szolgáltatót váltani, és ha már új szolgáltató, hát új blogmotor is.

A karácsonyi downtime szezon jó alkalomnak tűnt, és a processz viszonylag egyszerűnek látszott. (Már csak emiatt is gyanakodnom kellett volna!) Még akadnak problémák, a váltás minden, csak nem fájdalommentes. Dave Winer-nek nagyon igaza van.