Szóval az iWiW captcha-val védi az ismerősök e-mail címét. Ez önmagában nem is olyan nagy hír, a motiváció érthető, ahogy bizonyos szempontból a felhasználók szarkasztikus beletörődése vagy éppen felháborodása és a kiskapuk is. Arról viszont nem nagyon beszél senki, hogy a jog szerint kinek az adatairól beszélünk?
Mert bizony az ismerőseid adatai nem a te adataid. Nem is az iWiW-é, de nem a tiéd. Ha valakié, hát az ismerősödé.
Nézzünk körül a témában, vegyük például a néhány hete pusztító Scoble kontra Facebook mémet.
Röviden: Scoble egy új (konkurens) szolgáltatás tesztelése során úgy döntött, ráereszt egy adatgyűjtő programot a Facebook-ismerősei listájára. Ez a Facebooknak nem tetszett, úgyhogy kitiltották, de végül megrettentek a blogger haragjától.
Nos, az ötezer ismerős nem örült felhőtlenül, hogy adataik az engedélyük nélkül átkerültek egy másik szolgáltatásba. Persze mondhatnók, hogy a kölcsönös “ismerlek” okán engedélyezték Scoble-nak, hogy hozzáférjen az adataikhoz, illetve kezelje azokat. Ő pedig “csupán” a nevüket, e-mail címüket és születési dátumukat emelte át (ismétlem, az engedélyük nélkül) máshova.
A baj az, hogy — ahogy Thomas Otter szépen összeszedte — tulajdonképpen a hatályos uniós jogszabályok értelmében sérültek az érintettek személyiségi jogai.
Ez, sajnos, szigorúan értelmezve a hazai adatvédelmi törvényt, az iWiW esetében is igaz. Félreértés ne essék, Benjámin és Benedek hackjei nem csak elegánsak, praktikusak is. De az, hogy valaki ismerősnek jelölt/visszaigazolt, kielégíti-e a sasszemű adatvédelmi biztos, vagy legalábbis a törvény követelményeit?
“3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha
a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy
b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.”illetve
“8. § (1) Az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni az ugyanazon adatkezelő, valamint az állami és az önkormányzati szervek által kezelt adatok összekapcsolására is.”
(Kiemelés tőlem.)
Ha valaki az ismerősöd, hozzájárult-e ahhoz, hogy az adatait átadd másnak? Én személy szerint mindig meg szoktam kérdezni, elküldhetem-e az ismerősöm telefonszámát, e-mail címét egy másik ismerősömnek — pláne egy idegennek, még inkább egy szervezetnek.
Vehetjük úgy is, az iWiW csupán jóhiszeműen, sőt, a mi személyes adataink védelmében jár el. (Érdekes, hogy ezt a kézenfekvő érvet nem használják.) Akinek ez nem tetszik, tesz ellene, a többséget meg baromira nem érdekli.
Még egy adalék, talán a jövőre nézve: ahogy a törvény ismerete sem mentesít azok betartása, illetve a szankciók alól, úgy egy jogellenes szerződés aláírásával sem mondasz/mondhatsz le jogodról. Vagyis attól, hogy a tizenhat képernyőnyi szöveg elolvasása nélkül rákattintottál az “Elfogadom” gombra, még vannak jogaid, például az adataid védelméhez.
Persze az adott szolgáltatás használatát megtagadhatják, teljes joggal.
9 hozzászólás
t3Ch - 2008. január 14. hétfő 16:49
Szerintem meg az sem lenne rossz, ha a kis piros lakatokat használnák a emberek. Aki nem ismer, ne láthasson belőle, csak azt amit én akarok. Aki ismer azt láthassa, szintén amit én akarok, de az már lehet kicsit több is, mert hasznáéltam a lakatokat. Amit meg nem akarom, hogy tudjanak, azt nem adom meg. Ez szerintem ilyen egyszerű lehetne. És adatvédelmi kérdéseket sem vetne fel, ha Iwiw belevenné a szabályzatba ezt, vagy csak egyszerűen felhívná rá a figyelmet!
Konrad - 2008. január 14. hétfő 19:21
Másrészt ha tényleg a spam-ek szűrésére megy a játék, akkor lehetne egy official kapcsolatok lemetése funkció… Egyébként símán meg lehetne oldani, hogy ne legyen publikus az e-mail cím, és mindenkinek újra be kelljen állítania, hogy akarja-e publikálni. Az Index a fórumon (még preIndaikus időkben) ezt símán megcsinálta (a fórumváltáskor).
Végül: az egészben az a legrosszabb, hogy egész egyszerűen nem kommunikált semmit a T-Online. Ennek vajon mi lehet az oka?
Balázs - 2008. január 15. kedd 09:10
Tibi, a szofisztikáltabbja használja, a többség meg szerintem nem is tud róla, érdektelen és/vagy magas neki… Persze lehetne magyarázni, akár hivatkozva a Subbás horrorsztorikra, de épp azokon látszik, kik nem foglalkoznak vele.
Konrad, hogy miért nem kommunikálnak, azt csak ők tudják. Ha spekulálhatok: mert csak néhány nörd sír, akik (bevallottan, már) amúgy sem aktív iWiWezők, esetleg adblockert is használnak, valamint nem egyeznek az igényeik (vagy azok hiánya) a tömegpiaccal…
Persze én lereagáltam volna, de valószínű, hogy — mivel szemlátomást, és az ő szempontjukból érthető okokból — nem akarnak exportot, csak a süketek párbeszéde indulna el. Bármit mondanának, lenne rá javaslat, hogy mit lehetne mégis.
Az iWiW egész egyszerűen már nem nekünk szól. Azt hiszem, lassan kénytelenek leszünk elfogadni.
(És most direkt nem utalok a Facebook Translations appra/vaporware-re :), bár talán egyszer annak is eljön az ideje. De az már egy másik történet lesz.)
Benjamin - 2008. január 15. kedd 10:29
Erdekes megkozelites.
A baj az h. az alapadatok privacy-je nem beallithato, de mennyi ido lenne ezt megcsinalni (kevesebb mint a kepgeneralas es a captcha)?
A jogszabalyi dolgokat nem a felhasznaloknak kellene ismerniuk, itt az ismerosom, ott vannak az adatai, latom, hasznalom oket. Ezt minden ilyen esetben a “szolgaltatonak” kellene biztositani. Nincs egyebkent erre a felhasznalasi feltetelekben v. valahol leiras h. az “ismerosnek jeloles” egyben azt is jelenti h. elerhetove teszem nekik az adataimat?
A peldad szerintem hibas, mert itt nem arrol van szo, hogy mondjuk egy ceg alkalmazottakat keres es megadnam neki az en ismeroseim adatait, hanem EN akarok az ISMEROSEIM adataihoz hozzaferni. Sok felhasznalo van akik >2000 feletti ismerossel rendelkeznek, ezek nagyresze sztem kizart h. valos felhasznalo vagy minden embert bejelol akivel talalkozott.
A masik h. felhasznalok neve melletti szam: “Joska [234]” egy ideig jol mukodott h. ongerjesztoen novelje a felhasznaloi kapcsolatok szamat h. “megtobb ismerosuk” legyen, de mostanra szerintem atfordult a masik iranyba…. Lehet h. egyszeruen le kellene venni.
Vegul: en sem ertem miert nincs kommunikacio a gephazban november 16.-i az utolso bejegyzes 🙁
Persze konnyu igy kivulrol okoskodni 🙂
Balázs - 2008. január 15. kedd 11:55
Hát, a fejlesztési roadmap (ha van olyan) illetve tempó nyilván nem vitapont. 🙂
Én épp fordítva (sarkítva?) nézem, azért hoztam fel a továbbadós példát is, mert gyakorlatilag a személyes adataikat valahova importálod. Ha az offline címjegyzékedbe, nyilván semmi gond. Ha viszont mondjuk egy másik közösségi hálózatba, akkor az harmadik fél, aki vélhetőleg profitorientált. Vagyis az ismerőseid adatait (engedélyükkel vagy anélkül) átviszed egy másik szolgáltatásba, amelyik üzleti célból kezeli őket.
Az nem kérdés, hogy az export a felhasználónak nagy érték — végülis sok munkája van benne. A probléma ott lehet, hogy mit kezdesz vele? Azt is engedélyezte-e az ismerősöd, hogy a személyes adatait, amiket megosztott veled, te utána megosszad mással, mondjuk a példa kedvéért a Facebook-kal?
(Ez azért jó példa, mert a FB policy bizony nyíltan azt mondja: ami adatot beviszel, az már az övék…)
Nehéz, mert végülis az általad gyűjtött adatokat akarod további felhasználásra lementeni. Ehhez szerintem elvileg jogod van, felfoghajtuk backupként is. Az iWiW ezt nyilván üzleti okból nem engedi, nem lenne nagy fejlesztés — vagy simán csak megköszönhetnék a közösség munkáját. 😉
Mondom, az adatvédelmi gond ott lehet, hogy utána hova teszed az ismerőseid adatait? Akarnak-e másik közösségi hálózatban is szerepelni, amikor már így is információs overloaddal (erre mi a magyar kifejezés? :)) küzdenek? Atyám például két nappal azután töröltette magát a Facebookról, hogy meghívtam.
A szám engem személy szerint nem motivál, de nem is zavar. Nyilván három sor kóddal opcionálissá lehetne tenni — de van rá tömeges igény? (Mondjuk megkérdezhetnék.)
Még akartam linkelni Stephen Fry múltheti Guardian-cikkét is, remekül megfogja, hogy MAGUNKTÓL visszamentünk a CompuServe/AOL zárt kiskertekhez. Ahol ugye nem az a cél, hogy jó legyen, hanem hogy ott, illetve ellegyünk. Mert túl sok idő, energia elmenni. Ezért olyan, amilyen, és talán ezért nem mondanak vagy kérdeznek sokat.
Nyilván nekik sem könnyű, monetizálni kell, vissza kell hozni a vételárat, vagy a tízszeresét. Azt meg csak a többséggel lehet, aki egyre inkább attól tartok, Sas-kabarét meg Irigy Mirigyet néz, Blikket olvas (ha egyáltalán), és nem tudja, ki a Parlament elnöke.
Olyan, mint a magyar média, a reklám, a tömegtermékek meg a szolgáltatóipar nagy része: vidékre ez is jó lesz. És az a baj, hogy tényleg jó, legalábbis elég.
Balázs - 2008. január 15. kedd 12:10
Még valami, egy kérdés vagy problémafelvetés: létezik-e ma egyáltalán olyan, hogy titkos adat, érdemes-e privacy-ről beszélni, vagy fogadjuk el, hogy úgyis mindenki mindent tud rólunk? Érdemes egyáltalán azon görcsölni, hogy védjük bármilyen adatunkat, legyen akár egy e-mail cím a sok közül vagy a születési dátumunk?
Tervez(t)em, hogy írok arról, hogyan küldtük ki a céges karácsonyi e-cardokat. Ijesztő volt látni, a “másik oldal” mi mindent tud a címzett reakciójáról…
Pingback: Turulcsirip - Simon Benjamin
t3Ch - 2008. január 16. szerda 18:07
A Web 2.0-ás szájtok adatkezelő kérdése szerintem már ombudsmani de inkább EU parlament kérdéskör. Hiszen nyíltan publikussá ( a szájton, szolgáltatáson belül) teszi a felhasználó az adatait. Nem tudom tiltja-e jogszabály, hogy saját (személyes -nem céges, és pénzszerzésre) felhasználásra exportáld valahova. Szerintem ezt az Iwiw tiltja, de nem a magyar törvények. Ehhez egy jogász kolega kéne valószínűleg.
Arról meg, hogy sz*r az iwiw, felesleges bárkinek is írni. Mert nézőpont kérdése. A twitteres geek társadalomnak szar, mert ők a legújabb dolgokkal utaznak, de annak a felhasználónak aki egy nem WEB sznob (beleértve magamat is) annak bőven elég, hogy naponta megnézi ki milyen új képet rakott fel. Nem akar más élményeket. Ezt ne feljtsük el. Ebben nagyon igaza van Balázsnak. Nekem jó lenne egy két dolog bele, de a többségnek nem kell..egyenlőre. A trendek lassabban érnek ide. Ne felejtsük el, ez Kelet közép Európa…
Amúgy meg én a tudatos social network kerülő vagyok. Az iwiwen is nehéz megtalálni, mert nem szeretem amikor cégek kihasználják. Majdnem minden cég azt csinálja, hogy mielőtt bemész pl állásinterjúra megnézi a profilodat az iwiw-en stb. Érdemes fent lenni rajta, de ne feledjük, hogy van egy real life is, a weben kívűl.
Pingback: Turulcsirip - Kaczur Tibor