Snakes on a Plane fan poszter

Talán az egész “Web 2.0” (akármi is legyen az) legabszurdabb jelensége a “Snakes on a Plane” című film, illetve a körülötte kialakult kultusz.

A történet röviden: a rend hős őre (Samuel L. “Mace Windu” Jackson) egy szemtanút szállít, akit a csúnya gonoszok bérgyilkossal akarnak eltetetni láb alól. E szakértő a legjobb módszernek azt találja, hogy mérges kígyókat enged szabadon egy transzkontinentális repülőjáraton. (Igen. Mindenki más is hangosan röhögött.)

A közröhejből hamarosan camp kultusz lett, amit lassan a készítők is felismertek. Amikor a komolyabbnak tűnő “121-es járat”-ra változtatták volna a címet, Jackson azzal fenyegetőzött, kilép—hiszen épp a cím miatt vállalta el a szerepet. Lol. A “rajongók” visszajelzései alapján tavasszal több jelenetet újraforgattak, s nemrégiben pályázatot hirdettek a TagWorld közösségi oldalon: a zenészek dalaikkal nevezhetnek, a felhasználók pedig szavazhatnak, melyik legyen a film betétdala. Itt egyébként a remekbe szabott előzetes reklámfilm is megtekinthető.

Most a Media Orchard azt írja, a nagy légitársaságok egy napilapban voltak kénytelenek válaszolni arra a körkérdésre, szállítanak-e kígyókat?!

A tanulság, már ha fogalmazhatok így. jó ideje mondom mindenkinek, aki (vesztére) meghallgat: lehet, hogy nem mindenki olvas ma blogokat, de a sajtó igen, s az érdekes vagy jól eladható témák előbb-utóbb a hagyományos médiába is bekerülnek.

Tényleg, vajon Malév-járatra vihetnék fel kígyót?

Pollner kezdeményezését továbbgondolva, adaptálva (“A jó művész másol, a kiváló lop” és a többi), ünnepélyesen heti rendszerességű rovatot indítok. Szeretnék minden kedden (legalább) egy podcastot a figyelmetekbe ajánlani. Témájukat tekintve általában üzleti és marketingkommunikációs jellegűek lesznek, de azért nem kizárólag.

Szóval az első nyertesünk a “For Immediate Release: The Hobson and Holtz Report” (iTunes link), a kaliforniai illetőségű Shel Holtz és az Amszterdamban élő Neville Hobson podcastja. Mindketten kommunikációs tanácsadók, több szakmai szervezet alapítói vagy tagjai, számos kötet és publikáció szerzői, most éppen közösen írnak podcasting-kézikönyvet.

Mi több, Shel “Public Relations on the Net” című kötete volt valaha a szakdolgozatom [téma: válságkommunikáció az Interneten] elsődleges nyomtatott forrása. Neville pedig az Onalytica elemzőcég kutatása alapján az üzleti blogok első számú, legbefolyásosabb egyéni szaktekintélye (a nagy médiumokat nem számítva, ugye)—de legalábbis a legtöbbet hivatkozott.

Hihetetlen, de több mint egy éve heti két egyórás adást tesznek közzé “a vállalati kommunikáció és a technológia metszéspontjából,” és minden egyes podcastjukat érdemes letölteni, meghallgatni. Akit érdekel a PR, a vállalati kommunikáció, különösen az online változata, annak kötelező, de legalábbis erősen ajánlott.

Eközben itthon

Azért megemlíteném kis hazánk egyik legjobbját, az Almalap “Macazin” heti podcastját (iTunes link) is. Ferenczy Gábor nagy lelkesedéssel, odaadással, és tényleg hétről-hétre (még) jobban vezeti a magyar Macintosh-barát közönség kedvenc online műsorát—pont, mint a lapot.

És Gábor: nem kell szebb hangú hírolvasó, így jó, ahogy van!

Ajánlj te is

Összeszámoltam: épp negyven podcastra iratkoztam fel, ebből—írd és mondd—egy darab magyar. Úgyhogy nagy örömmel fogadom a javaslataitokat, még ha külföldiek is. De azért jobb lenne, ha minden hétre jutna némi hazai is, úgyhogy e-mailre, kommentre fel!

Pollner a podcastingról ír, s megemlíti a Forrester Research elemzője, Charlene Li a közelmúltban szélsebesen körbejárt, (szándékosan?) provokatív véleményét, miszerint “senki nem hallgatja a podcastokat.”

A kérdésben mértékadó Leo Laporte és barátai (köztük a kattant, de most viszonylag értelmesen viselkedő John C. Dvorak, illetve az isteni Scoble) az eheti TWiT-ben jól kiosztják Li-t és úgy egyáltalán a kétkedőket.

Ja, és közben (a valamiért egyre idegesítőbb) Eric Schwartzman a két nagy öreggel, Harold Burson-nel (szülinapi blog itt) és Al Golin-nal beszélget.

Jól eltűntem, de legalább okkal. Néhány érdekes új (és régi) ügyfélnél szokatlanul (?) felpörgött a munka, nekem jócskán is kijutott belőle. Nagyon érdekes, ámde bizalmas (és időigényes) feladatok ezek, részletek majd egyszer…

Viszont épp az új ügyfeleink egyike vetett fel egy érdekes problémát: hogyan monitoroljuk a magyar blogokat, van-e kiforrott, bizonyított technológia?

Röviden: a) a legtöbben nem nagyon, b) sajnos (tudtommal) nincs.

Persze ez azért nem egy konstruktív válasz, úgyhogy kutatni kezdtem. Egyszerű, tökéletes automatizált módszert nem találtam, de azért van remény.

A közelmúltban egyébként Doransky is foglalkozott a témával, igaz, kicsit más szemszögből. Arról pedig, miért érdemes, sőt, kell figyelni a blogoszférát, ajánlom a Washington Post írását (via Shel Holtz).

(tovább…)