A hálózati ügynökségek egyik előnye, hogy a külföldi irodák segítségével az ember beszerezhet menő, Magyarországon még (jó pár hónapig) nem megvásárolható cuccokat. A new york-i Porter Novelli digitális csapatának hatékony (bár a vártnál némiképp időigényesebb, azaz lassabb) közreműködésével csütörtök délelőtt végre kézbe vehettem a saját, külön bejáratú iPademet. Röviden leírom, mit gondolok nagyjából 72 óra használat után.

Az iPad gyakorlati haszna

Az iPad számomra elsősorban a médiafogyasztást elősegítő, hogy azt ne mondjam, élvezetesebbé tevő eszköz. A kütyü megérkezése előtt (hetekkel”¦) felkészültem, beszereztem vagy frissítettem a legszükségesebb szoftvereket (Instapaper, iBooks, Kindle, Twitterriffic, stb.), magazinokat, a klasszikus, az Apple oldalán is ajánlott demó-appok egy részét. Azt vettem észre, hogy kifejezetten médiafogyasztára (online és appok) többet használom, mint a MacBookot, bár lehet, ez még az újdonság varázsa.

A hardver

A kijelző gyönyörű, a méretétől függetlenül is sokkal szebb, mint az iPhone-é, de még tán a MacBook Pro LCD-jét is veri. Nagyon jól olvasható, fényes (talán túlzottan is), hihetetlen felbontású. Az üveggel járó csillogás engem — eddig még — nem zavart, az ujjlenyomatok annál inkább. Használat közben, szemből nem olyan rémisztő, oldalról már inkább, kikapcsolt kijelzőnél egészen. Ajánlatos kéznél tartani egy mikroszálas törlőkendőt.

Méretre, súlyra kellemes, Vili szerint kicsit nehéz (szerintem nem). Az akku tényleg impozáns, az első 24 óra alatt, bekapcsolt WiFi-vel és intenzív használat mellett sem sikerült lemerítenünk. Ellenben a WiFi probléma azt hiszem, előjött párszor, bár talán csak parázom.

Az iTunes-szinkronizálás nem a leggyorsabb, ami lehet a MacBook Pro hibája, pár here amúgy is tartok tőle, hogy valami szoftver-gond van vele. (Tudom, minek minden francot rátelepíteni?)

Amúgy maga az iPad gyors, mint a fene.

Multimédia

A hobbifotós mindig a fényképekkel kezdi, és nem csalódtam. A színek, a felbontás, a képarány, minden remek, élvezet fotókat nézegetni és mutogatni. Szép.

Videót csak teszt gyanánt néztem rajta, előzetes várakozásaimmal ellentétben még szélesvásznú tartalomnál sem annyira zavaró a letterbox (fekete csík alul és felül). érdekes, hogy az iPhone-nal ellentétben nem lehet az iPadről közvetlenül videót törölni, legalábbis nekem nem sikerült.

A zene- és podcast-hallgatás épp olyan, mint egy iPhone-on vagy iPodon, persze az interfész kicsit más, félúton van a korábbi mobileszközök és az asztali iTunes között.

Web

Van benne valami, hogy egész más puszta érintéssel böngészni. A Safari gyors, általában minden jól működik, csak a nagyon túlbonyolított JavaScriptek — és persze a Flash — akasztják meg. Viszont a YouTube videók kiválóan mennek, még a (WebKitet használó) alkalmazásokban is.

Szóval böngészni jó, sikerült hatékony hír-, illetve RSS-olvasó workflow-t kialakítanom, most épp elsősorban az iPadet használom erre. A részletekről mindjárt, külön posztban.

Magazin helyett?

Nem állítom, hogy ez a sajtó jövője, az mindenesetre biztos, hogy — mivel a kijelző kb. akkora, mint a női lapok nyári kiadásai — számomra elég jól kiválthatná/kiválthatja a nyomtatott magazinokat. Több izgalmas kezdeményezést is kipróbáltam (ezekről majd külön posztban is beszámolok), és úgy tűnik, az egymástól többé-kevésbé függetlenül fejlesztett digitális magazinok már most is egységesen használnak több UI konvenciót.

Már csak az kell, hogy egyszerűen, elérhető áron és nem utolsósorban legálisan hozzáférjünk hozzájuk.