Szájreklám ““ ha anyu mondja”¦
Itthon is divatba jött a word of mouth-ról, szájreklámról, suttogó propagandáról áradozni ““ vagy éppen aggódnia miatta. Legutóbb a Figyelőben jelent meg egy írás Hermann Irén tollából, ami szerintem tökéletesen összezavarja az olvasót, lévén elsősorban nem a WoM-ról, hanem a stealth marketingről szól. Vagyis arról, amikor felbérelt, fizetett statiszták ajnároznak egy-egy terméket, és a szó legszorosabb értelmében átverik a fogyasztót. Nem kérdés, hogy ez etikátlan, és hatalmasat lehet bukni rajta.
Csakhogy ez nem word of mouth.
Mert mi a WoM? Nem újdonság, hogy a fogyasztók termékekről, szolgáltatásokról beszélgetnek egymással, ajánlják, ami bevált, és szólnak, ha valami nem. (Érdekes háttérinfó itt.) A Procter & Gamble néhány éve hihetetlenül izgalmas WoM programokat indított a szájreklám strukturálására, irányítására, tervezhetővé és mérhetővé tételére. (Irén erről csak annyit ír: “žEgy civil szervezet azért emelte fel a hangját, mert tudomása szerint a Procter & Gamble közel 250 ezer amerikai tinédzsert alkalmaz arra, hogy vigyék termékei jó hírét családjuk, barátaik körében.”)
Tremor és VocalPoint
Az egész még 2001-ben kezdődött. A P&G kétszázezer befolyásos, széles baráti körrel rendelkező fiatalt toborzott Tremor nevű programjába. A legrégibb “žtrükköt” alkalmazták: exkluzivitást, mindenki más előtt hozzáférést kínáltak új termékekhez. Cserébe csak annyit várnak a ma már negyedmillió tinitől, hogy rendszeresen mondják el a véleményüket a cég kérdezőbiztosainak, próbáljanak ki új termékmintákat. És persze ha tetszik a cucc, nyugodtan ajánlják a barátaiknak.
Csak egy a bökkenő: a P&G termékportfoliójának nagy része nem a tiniknek szól, hanem a szüleiknek. Ezért az időközben önálló cégbe szervezett Tremor más gyártók termékeivel is foglalkozik, fő profilja a célközönségből adódóan az FMCG mellett elsősorban a filmek és a zene.
Aztán az idén indult a második projekt, a VocalPoint, aminek hatszázezer amerikai anyuka a tagja. A módszer ugyanaz: az online toborzott anyukák kapnak egy heti hírlevelet, benne hírekkel, újdonságokkal, kérdőívekre mutató linkekkel. Rendszeresen kapnak termékmintákat és az odakint a hazainál néhány nagyságrenddel gyakrabban használt, kedvezményre jogosító kuponokat, amiket továbbadhatnak. Ha valami megtetszik, nyilván mesélnek róla az átlagnál szélesebb, sokszor több száz anyukából álló kapcsolati hálójuknak.
A Business Week cikke szerint a P&G ““ érthető és dicséretes módon ““ sokszor egészen más terméküzeneteket fogalmaz meg a Tremor-tiniknek és VocalPoint-mamiknak, mint a hagyományos marketingben. A céljuk világos és PR-es fejjel kézenfekvő: mivel sokkal többet tudnak a panelről, mint az átlag fogyasztóról, célzott, újszerű, és főként virulens, gyorsan terjeszthető üzeneteket dolgoznak ki. A Dawn Direct Foam mosogatószwernél például a hagyományos reklámüzenet a milliószor látott “žminden eddiginél hatékonyabb zsíroldó” volt.
Az anyukák viszont a termékmintával kaptak tizenkét kupont, egy gyermeklábat formázó szivacsot, és egy kis füzetet. Ebből megtudhatták, hogy ez a mosogatószer annyira “žfun,” hogy a gyerekek örömmel mosogatnak anyu helyett. Melyik anyuka ne ugrana erre? Ki ne beszélgetne a barátnőivel arról, hogy a mai gyerekek nem végeznek elég házimunkát?
Etikus?
Az elején írtam, hogy a stealth marketing minden, csak nem etikus. A P&G programja nekem tetszik, de persze van, akinek nem. Például a WoM szakmai szervezetének, a WOMMA-nak.
Ugyanis az anyukáknak nem kötelező elmondaniuk, hogy a cég önkéntes ügynökei. Bár fizetést nem kapnak, mégis a cég helyett, a P&G üzenetei alapján, a termék forgalmának növelése érdekében végzik a marketingmunkát.
A Procter & Gamble azt mondja: ők nem akarnak semmit a fogyasztó szájába rágni, nem akarják semmire utasítani. Ha meg akarja mondani, hogy részt vesz a programban, megteheti. Ha nem, nem muszáj. Maguk az anyukák úgy vélik: még ha egyszer-egyszer nem is vallják be (bár persze mindenki mindig előre szól, ugye), a kiosztott kuponokon úgyis rajta van a cég és a márka neve.
A legtöbbször elhisszük, amit anyu mond. Ha nem mond el mindent, nem csak a “žmegbízó” válik hiteltelenné, hanem az anyuka is. Ezt vélhetőleg minden VocalPoint-tag tudja. Mivel fizetést, bonuszt (tudtommal) nem kapnak, semmi nem motiválja őket, hogy minden hülyeséget szájreklámozzanak. Azzal pedig, hogy megkeressük, meghallgatjuk őket és kipróbálhatnak egy-egy terméket, nem vétünk semmiféle norma ellen.
A PR-szakma jó pár évtizede ezt teszi, csak az újságírókkal. Nekik sem fizetünk, csak igyekszünk eléjük tenni olyan híreket, amik érdeklik őket. Talán csak nem baj, hogy a P&G egyszerűen kihagyta, pontosabban lecserélte a sajtót?
További bejegyzések a VocalPoint-ról a Strategic Public Relations és a Voce Nation blogokon.
Tetszett? Add tovább!
Rendszeresen olvasnál?
Iratkozz fel az RSS-feedre vagy az e-mail hírlevélre!




Ha már itt emlegeted a Tremort, akkor szerintem szólni kellene a legnagyobb riválisáról is, a BzzAgent-ről. Szinte teljesen olyan cég, mint a Tremor, csak nem P&G.
Igazad van, viszont engem jobban érdekel/izgat az, hogy a VocalPoint nem a menő tinikre épít, hanem az anyukákra.
Ráadásul a BzzAgent nekem etikailag inkább kérdéses, hiszen pontokkal jutalmazzák a résztvevőket, és nem “csak” exkluzivitást, a bleeding edge/early adopter fílinget kínálnak. A marketinges szemével lehet, hogy ez jobb, hiszen motiválhatja az ügynököket. Ugyanakkor szerintem ez épp olyan etikátlan (lehet), mint mondjuk a PayPerPost.
Ez utóbbit pedig a legtöbben úgy fogadták, “remélem, mielőbb csődbe megy!” Az meg külön vicces, hogy úgy reklámozzák: “As seen in BusinessWeek,” amikor a BW cikkének már a címe is az volt: Polluting the Blogosphere.
Wom-mal a wom-ért…
Wom - azaz word of mouth, vagyis szóbeszéd marketing. Én is írtam párszor róla, mert hasznos és érdekes eszköz. Hasznos, érdekes, de új, és sokan nem ismerik. Vagy félreismerik. Esetleg féligazságokat gondolnak róla. Vagy le is írják …
Ami nekem ebben igazán elgondolkodtató az a piaméret és a méretarányosság kérdése: Ezt a projektet itthon nem nagyon lehet megcsinálni, mert ha elegendő számú - mármint mérésre is alkalmas, de hatással is lévő - fogyasztót szeretne szervezni bármely hirdető, akkor közel a teljes népességet el kellene érnie - ami a hazai marzsok mellett nem nagyon lenne rentábilis. Persze az már egy más kérdés, hogyha nem az WOM mérése, hanem a EA érzésre való rájátszás a cél (értsd: exkluzivitás), akkor vajon hány fiatalra is kellene becsülni valami hasonlót. Szerintem egy 15-30 ezres csoport már elég erős lenne, csak éppen nincs ennyi relatíve homogén (mármint hasonló értékrenddel, világnézettel bíró) csoport. Márpedig itthon a nagy világcégeknek is a legnagyobb gondjuk, hogy szinte csak a mainstream üzeneteket merhetik vállalni, mert minden egyéb olyan kevés fogyasztót fog elérni.