Figyelem

Kedvenc RSS hírolvasóm, a NetNewsWire (csak Macre, 25 dollár) legfrissebb bétaverziójában érdekes új lehetőséget kínál: a hírcsatornákat “figyelem” alapján rendezi. (L. itt)

Minél gyakrabban nyitom meg az egy-egy csatornában megjelenő híreket, linkeket, minél gyakrabban jelölöm meg őket a “később elolvasnám” kis piros zászlócskájával, annál több figyelmet fordítok rá. Így a szoftver nem (csak) azt veszi figyelembe, melyik csatornákat jelöltem meg kedvencemként. Tehát abban segít, hogy prioritizálni tudjak, hogy a legértékesebb erőforrásomat, a figyelmemet hatékonyabban használhassam fel.

S hogy mi köze ennek a kommunikációhoz?

Ha jól tudom, Linda Stone használta először a continuous partial attention (azaz “folyamatos részleges figyelem”) világméretű népbetegség fogalmát. Egész nap milliófelé “figyelünk,” a reklámzaj, a munkahelyi és személyes/személyi technológia (e-mail, SMS, Blackberry, RSS, stb.)—ami eredetileg egyszerűbbé volt hivatott tenni életünket—folyamatos kapkodáshoz, túlhajszoltsághoz, felületességhez vezet.

Ezért mondom, hogy a legértékesebb erőforrásunk nem az idő vagy a pénz, hanem a folyamatos, teljes, megszakítás nélküli figyelem—még ha csak néhány másodpercre is.

Márpedig leginkább arra figyelek, ami érdekel—és a figyelmem véges. Tehát aki el akar adni nekem (terméket, szolgáltatást vagy magát), olyan üzenetet kell megfogalmazzon, amelyik engem érdekel. Nem az “átlagfogyasztót.” Nem a “mikroszegmenst.”

Engem.

Ha valakire odafigyelek (és nem csak időt töltök vele), az a legnagyobb érték, s végzetes lehet visszaélni vele. Mert aki egyszer a figyelmemet vesztegette, azzal többé valószínűleg nem foglalkozom.

És csak pár kattintás a konkurencia.

Na ez a legnagyobb baj a hagyományos marketingkommunikációval.

[Update 2006-04-09: Stowe Boyd a figyelemről, illetve annak hiányáról.]

Have your say

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .