Országimázs, avagy az első benyomás

Spanyolországban telelünk két hétig. Nem dicsekvésből mondom, hanem mert a beutazás ország- (vállalati) imázs vonatkázásáról írnék.

A reptéren ugyanis volt egy kis afférunk a biztonsági őrökkel. Végülis a mi hibánk volt, de mutathattak volna némi rugalmasságot, elvégre a turizmusból élnek, vagy mi.

Lényeg a lényeg, pár perces parázs vita után üvöltözsbe és lökdösődésbe torkollott a dolog, és amikor meg mertem kérdezni, vajon kötelező-e spanyolul beszélnem, és az én hibám-e, ha nem értem, mit hadovál, a biztonsági őr tört angolsággal közölte: “This is Spain, learn speak Spanish.”

Ez volt az első benyomásunk az országról. (Ugyan nem volt olyan nagyon nagy meglepetés, hisz jártunk már errefelé—annak ellenére, hogy a lakosság jelentős része félig rezidens angol, és mintegy 60 km bizonyos Gibraltár nevű brit gyarmat, unikumnak számít, ha valaki beszél idegen nyelvet.)

Node: amit mondani akartam, hogy a reptéri biztonsági őr gyakorlatilag az első helyi személy, aki fogadja az utazót, az angol (vállalati kontextusban) ezt customer facing employee-nak hívja. Milliószor hallhattuk, hogy az első benyomás a döntő—vállalatoknál ez a recepció, a telefonoskisasszony, vagy a keresekdő. (Bocs, ügyfélszolgálati képviselő!)

Elsősorban őket kellene tréningelni, akár az egészoldalas hirdetések rovására. Mert az ország- vagy vállalati imázs nem ott kezdődik.

Egyébként amióta megjöttünk, permanensen felhős az ég, most épp esik is—de még így is durván 20 fokkal melegebb van, mint otthon.

Ennek ellenére remekül érezzük magunkat, bár hiányzik az Internet. (A legközelebbi Intraweb-forrás ez a kis kávézó, ahol vagyok éppen.) Az eredeti szállodánkban lett volna Internet, de emberi hiba folytán egy másikba foglaltak nekünk szobát.

A biztonsági őr után már meg sem lepődtünk..

Facebook hozzászólások:

Leave a Comment

Your email address will not be published.