Talán az egész “Web 2.0” (akármi is legyen az) legabszurdabb jelensége a “Snakes on a Plane” című film, illetve a körülötte kialakult kultusz.

A történet röviden: a rend hős őre (Samuel L. “Mace Windu” Jackson) egy szemtanút szállít, akit a csúnya gonoszok bérgyilkossal akarnak eltetetni láb alól. E szakértő a legjobb módszernek azt találja, hogy mérges kígyókat enged szabadon egy transzkontinentális repülőjáraton. (Igen. Mindenki más is hangosan röhögött.)

A közröhejből hamarosan camp kultusz lett, amit lassan a készítők is felismertek. Amikor a komolyabbnak tűnő “121-es járat”-ra változtatták volna a címet, Jackson azzal fenyegetőzött, kilép—hiszen épp a cím miatt vállalta el a szerepet. Lol. A “rajongók” visszajelzései alapján tavasszal több jelenetet újraforgattak, s nemrégiben pályázatot hirdettek a TagWorld közösségi oldalon: a zenészek dalaikkal nevezhetnek, a felhasználók pedig szavazhatnak, melyik legyen a film betétdala. Itt egyébként a remekbe szabott előzetes reklámfilm is megtekinthető.

Most a Media Orchard azt írja, a nagy légitársaságok egy napilapban voltak kénytelenek válaszolni arra a körkérdésre, szállítanak-e kígyókat?!

A tanulság, már ha fogalmazhatok így. jó ideje mondom mindenkinek, aki (vesztére) meghallgat: lehet, hogy nem mindenki olvas ma blogokat, de a sajtó igen, s az érdekes vagy jól eladható témák előbb-utóbb a hagyományos médiába is bekerülnek.

Tényleg, vajon Malév-járatra vihetnék fel kígyót?