Szóval úgy tűnik, a lapkiadóknak nagy nehezen sikerült megállapodást kicsikarni a médiafigyelő vállalkozásokból.

Régi történet, röviden a lényege az, hogy  a vezető (napi)lapok kiadói tavaly közölték: ejnye, nincs ez így jól, hogy a PR-ügynökségek, megbízók ahelyett, hogy pár száz példányban megvennék az újságot, médiafigyelő cégeket bíznak meg. Sőt, a róluk szóló cikkeket még köröztetik is, hogy minél több vezető, alkalmazott elolvashassa. Bizony. És hát ez az oka annak, hogy rohamosan csökkennek a példányszámok, hogy szegény napilapok kénytelenek bulvárosodni (bár az sem látszik működni), és a kiadóknak konkrétan évi félmilliárdos káruk/elmaradt hasznuk van.

Vagyis a magyar sajtó minden problémájára gyógyír, hogy az eddig ingyenélő médiafigyelők fizessenek, mint a katonatiszt. Hát, most majd fizetnek—illetve dehogyis:

“[A] szemlézőcégnek a kiadók összesen akár több millió forintos havi pluszdíjat számláznának ki, legalizálva írásaik felhasználását. Mivel a médiafigyelő cégek nem tudnának ekkora többletköltségeket “lenyelni” (eddig lényegében egy fillért sem fizettek a kiadóknak), az ostor alighanem a megrendelőkön csattan majd. Ezeknek egy része nem is tud a várható drámai árnövekedésről.” (Magyar Hírlap)

Kérek engedélyt rosszul lenni.

Tehát lássuk. A kiadók “akár cikkenként hatvan-száz forintot is kapnak majd a sajtószemlézést, sajtófigyelést végző cégekkel idén megkötött szerződések eredményeként,” cserébe elektronikus formában adják át a teljes szöveget a médiafigyelőknek, így azoknak nem kell szkenneléssel, újragépeléssel bajmolódniuk. Nagyszerű.

Csakhogy szegények, noha gyakorlatilag a munka 90%-át, a teljes humánerőforrás-költséget megspórolták (hadd legyek kicsit demagóg, tudom, hogy ez az egyezség “csak” a legnagyobb lapokra vonatkozik), képtelenek felvállalni a többletköltséget, így a megrendelők felé továbbítják azt.

A megrendelő (megbízó, ügynökség, stb.) mostantól nagyjából ugyanazt kapja, amit eddig (illetve nem, hiszen a legtöbbjüket sajnos elsősorban a centik, a fotó és az írás nagysága érdekli), csak pár százezerrel-millióval többet fizet a médiafigyelőjének, aki aztán tejel a kiadóknak. És ne legyünk naivak: mennyi idő kell ahhoz, hogy a többi kiadó is kierőszakolja ugyanezeket a feltételeket?

Akkor most kit is szívattak meg?

Mindegy, legalább nyugodtabban alhatunk: megmenekült a magyar sajtó, kis magyar Robin Hoodként jól kitolt az ingyenélő gazdagokkal. Most már csak a “szegényeknek” (gy.k. itt) kellene továbbadni a lét, vagy legalább egy részét. Via pollner