állás, PR

Péeresek, jelentkezzetek!

Balázs

Álláshirdetés alant, tapasztalt péeresek, bombázzátok önéletrajzaitokkal a karrier KUKAC noguchi PONT hu-t!

Magyarország piacvezető kommunikációs tanácsadó ügynöksége, a Noguchi Porter Novelli bővülő csapatába, a több mint féltucatnyi idei új ügyfél kihívás feldolgozására key account directorokat keres.

Elvárások:

  • Minimum 3 éves, folyamatos tapasztalat pr-ügynökségnél
  • stratégiai látásmód, önálló, precíz munkavégzés
  • vezetői tapasztalatok
  • jó szóbeli és írásos kommunikáció
  • kiváló angol nyelvtudás

Amit kínálunk:

  • izgalmas, változatos, kihívásokkal teli munka
  • ügyfeleink Magyarország vezető vállalatai
  • szakmai átlag fölötti jövedelem és juttatások
  • nemzetközi karrierlehetőség
Marketing, PR

Bréking: ingyen Dr. Pepper G’n’R albumért

Balázs

Gyönyörű, zseniális viral/pr ötlet!

Dr Pepper Will Give Everyone* in America a Free Soda If Axl Rose Releases New Guns N’ Roses Album, Chinese Democracy, In 2008

* Guitarists Slash and Buckethead Will Not Be Eligible For Free Soda

Tökös marketingesek, le a kalappal. Tiszta, logikus üzenet (l. a 3. bekezdést), hírérték, minden benne van. Mi történhet? A legrosszabb esetben, papíron 300 milliójukba kerül (dollárban!) — persze valójában ennyibe biztosan nem. (A gyártó éves árbevétele egyébként 6 milliárd dollár.) Cserébe, már ha egyáltalán megjelenik, Axl lemezéről mindenkinek a Dr. Pepper jut majd eszébe.

Mondom, zseniális.

Ego, Marketing, PR

A hűség természetéről

Balázs

Filozófiai elmélkedés a lojalitásról

Érdekes dolog a lojalitás. Kétirányú utca, csakis egyfajta ár-érték elemzés alapján működhet. Adok-kapok, s nem árt, ha a kettő legalább egyensúlyban van.

Vegyünk egy véletlenszerű terméket. Hűséges maradsz-e egy csokoládéhoz vagy mondjuk gyorsétteremhez, ha konzekvensen ugyanazt a minőséget, ízt, élményt kapod, amit egyrészt megszoktál, másrészt amivel elégedett vagy, netán szereted? Nyilván. Egy ideig az sem probléma, ha emelkedik az ára.

Ár alatt nem feltétlenül és kizárólag materiális ellenértéket, forintot/eurót/dollárt értek. Inkább időt, energiát, homályos és megfoghatatlan, szubjektív dolgokat. Egy személy, szervezet esetében még érzelmeket, és azok ellentételezését is.

Az ember hűséges lehet egy (vagy több) személyhez, szervezethez, ideához, hogy azt ne mondjam, ideálhoz. Feltételezi, hogy az illető nem, vagy előnyére változik, hogy a serpenyő hozzávetőleges egyensúlyban marad. Annyit kapok, amennyit adok. Van egy pont, ameddig megéri, azon túl már hiába.

A változás nem mindig jó, ellenben általában ijesztő. Járt utat járatlanért, ugye.

Mondják: csak azt érdemes csinálni, amitől halálosan rettegsz. Úgy legyen!

(A félreértések elkerülése végett: ez igenis szakmai jellegű bejegyzés, nem válunk, nem költözöm, nem keresek állást. 😉 )

Móka, kacagás, PR

A jövő sajtóközleménye, ma!

Balázs

Ugyan jobbra a del.icio.us dobozban már ment, de annyira jó, hogy nem tudom megállni: a világtörténelem legjobb feltételes módú sajtóközleményéről olvastam.

“Expect a press release late Wednesday night regarding a new laptop case to ship this Friday if Steve Jobs announces a new laptop at Macworld tomorrow.”

Vagyis: hétfőn bejelentették, hogy ha kedden Steve Jobs új notebookot jelent be (megtette, ezt), akkor szerdán bejelentik a hozzá tartozó táskát, ami péntektől már kapható is lesz. Ha.

Gyönyörű. Vajh miért utálják az újságírók a péereseket?

Via Macworld.

Stb., Web/Tech

Kinek az adatai?

Balázs

Szóval az iWiW captcha-val védi az ismerősök e-mail címét. Ez önmagában nem is olyan nagy hír, a motiváció érthető, ahogy bizonyos szempontból a felhasználók szarkasztikus beletörődése vagy éppen felháborodása és a kiskapuk is. Arról viszont nem nagyon beszél senki, hogy a jog szerint kinek az adatairól beszélünk?

Mert bizony az ismerőseid adatai nem a te adataid. Nem is az iWiW-é, de nem a tiéd. Ha valakié, hát az ismerősödé.

Nézzünk körül a témában, vegyük például a néhány hete pusztító Scoble kontra Facebook mémet.

Röviden: Scoble egy új (konkurens) szolgáltatás tesztelése során úgy döntött, ráereszt egy adatgyűjtő programot a Facebook-ismerősei listájára. Ez a Facebooknak nem tetszett, úgyhogy kitiltották, de végül megrettentek a blogger haragjától.

Nos, az ötezer ismerős nem örült felhőtlenül, hogy adataik az engedélyük nélkül átkerültek egy másik szolgáltatásba. Persze mondhatnók, hogy a kölcsönös “ismerlek” okán engedélyezték Scoble-nak, hogy hozzáférjen az adataikhoz, illetve kezelje azokat. Ő pedig “csupán” a nevüket, e-mail címüket és születési dátumukat emelte át (ismétlem, az engedélyük nélkül) máshova.

A baj az, hogy — ahogy Thomas Otter szépen összeszedte — tulajdonképpen a hatályos uniós jogszabályok értelmében sérültek az érintettek személyiségi jogai.

Ez, sajnos, szigorúan értelmezve a hazai adatvédelmi törvényt, az iWiW esetében is igaz. Félreértés ne essék, Benjámin és Benedek hackjei nem csak elegánsak, praktikusak is. De az, hogy valaki ismerősnek jelölt/visszaigazolt, kielégíti-e a sasszemű adatvédelmi biztos, vagy legalábbis a törvény követelményeit? (tovább…)

píár

A Tesco és a környezetvédelem

Balázs

Nagyon felhúztam magam, úgyhogy. Történt ugyanis, hogy december vége felé gondoltam, visszaviszem a pár hónap alatt vendéglátásból visszamaradt boros-sörös üvegrengeteget (szám szerint mintegy tizenötöt) a Fogarasi úti Tescóba, ha már úgyis vásárolni kell Szilveszterre.

(Ne aggódj, nem énblog, lesz tanulság is.)

A személyzet azonban épp nem volt ott, de azért üzent: az ablakban egy kézzel írott, “rögtön jövök” feliratú tábla.

Úgyhogy vártam.

Tíz perc után meguntam és hazamentem.

Sebaj, jön még kutyára dér, illetve, ahogy a reklámban mondták, enni kell, megyek én még az ő utcájukba. Csakhogy a következő alkalommal ugyanez a tábla fogadott mosolygó személyzet helyett.

(tovább…)

Ego

Új év, új szokások (?)

Balázs

Már-már hagyományosan megújultunk vizualice, meg kéne valahogy összegeznem az óévet is.

2007 mozgalmas év volt. Ez már abból is látszik, hogy nagyon keveset írtam — legalábbis ide.

Tanítottam, megnősültem, aztán június végétől egy országos, sőt, nemzetközi üggyel voltam elfoglalva. Ez utóbbiról már csak személyes érintettségem miatt sem akartam írni, pedig érdekes lett volna.

Azért közben (változó intenzitással) csiripeltem is.

Mondanám, hogy idén majd, meg újévi fogadalom, de nem. De igyekszem, és hamarosan meglátjuk, megy-e?

Szóval boldog új évet, és ha van olyan téma, amivel szeretnéd, hogy foglalkozzak, javasold kommentben vagy e-mailben!

PR

Most akkor működik-e a pr? (Igen)

Balázs

Margie Zable Fisher, a PRSite bloggere érdekes listát közölt Guy Kawasaki blogján. Jól összefoglalta, mitől nem működik a pr, már amikor:

  1. Az ügyfél nem érti a folyamatot — vagyis nem magyaráztuk el (elég) világosan, mi kell ahhoz, hogy a Népszabi címlapjára kerüljön.
  2. Az ügyfél és a tanácsadó nem egyeztette előre, mit vár el a másiktól, mire sázmíthat (klasszikus hiba).
  3. Az ügyfél kihagyta a médiatréninget, nem tudja, hogyan kell(ett volna) bánni a sajtóval.
  4. A tanácsadó/ügynökség és az ügyfél nem kompatibilis egymással. Itt sokszor a pr-es a hibás, mert nem mond rögtön az elején nemet.
  5. Mivel nem kapott gyors, látványos eredményt, az ügyfél túl korán kirúgja a tanácsadót.
  6. A pr-es nem magyarázza el jó előre, milyen megjelenésekre számíthat az ügyfél. (Lásd még: profil kontra piaci körkép.)
  7. Az ügyfél nem tudja, hogy nem a megjelenés a fontos, hanem az, mit kezd vele. (Tehát mikor, kinek, milyen kommentárral mutatja meg a cikkgyűjteményt.)
  8. Az ügyfél nem elég rugalmas a “mesével” kapcsolatban, nem hagyja, hogy a tanácsadó módosítsa az anyagot, üzenetet.
  9. Az ügyfél kiakad, ha a megjelenések nem 110 %-ig pontosak/pozitívak, vagy nem a számára legkedvesebb médiumban jöttek le.
  10. Az ügyfél nem hajlandó a sajtó kedvéért módosítani a napirendjén.

Vagyis — legalábbis a lista szerint — általában az ügyfél a hibás… vegy mégsem? Andrew Lark például nem ért egyet ezzel a feltételezéssel, legalábbis ami a képzettebb megbízókat illeti. (Ő csak tudja, hiszen korában többek között a Sun kommunikációs igazgatója volt.) Éppen azt írta össze, mikor és mitől működik:

  1. Ha az ügynökség rászánja az időt, és megérti a megbízó iparágát.
  2. Ha mindkét fél megfelelő emberekre (tehát nem kezdőkre, juniorokra) bízza a feladatot.
  3. Ha pontosan tudják, ki a célközönség és hogyan érhetik el — adott esetben (jaj!) a sajtó megkerülésével.
  4. Ha konkrét céllal kezdik a munkát, és folyamatosan mérik az eredményeket.
  5. Ha az ügyfél tudja, mi a fontos — és ha az ügynökség is a fontos dolgokra koncentrál, nem arra, hogy a lehető legtöbb óradíjat tudja kiszámlázni…
  6. Végül: a pr akkor működik igazán, ha mindkét fél azt keresi, mi az, ami jó a kapcsolatukban.

Avagy pont úgy, mint egy párkapcsolatban, kettőn áll a vásár. Ráadásul egymással is kell(ene) kommunikálni, nem csak a célcsoporttal. A cipész pedig készíten a gyermekeinek is lábbelit!

Napi linkek

Napi linkek 2007-04-20

Balázs
Napi linkek

Napi linkek 2007-04-19

Balázs
Napi linkek

Napi linkek 2007-04-16

Balázs