Spin Doctor

Ki nem szenvedett végig még dögunalmas előadásokat? Ki nem próbálta még kibogarászni a kivetített dián szereplő apróbetűs (12 pontos…) mondatokat?

Ki nem tartott még rossz prezentációt túlbonyolított, teleírt, sírva áromba szenderítő PowerPointtal? Ki nem osztotta és/vagy élte túl (hajszál híján) a PowerPoint-halált?

Épp elégszer álltam/ültem mindkét oldalon, hogy tudatosan változtatni próbáljak a szokásaimon (és slide-jaimon) — bármennyi időbe is telljen. Változtass te is, ehhez ajánlok két más-más szempontból zseniális könyvet. (FYI, a képek és linkek az Amazonra vezetnek, affiliate linkkel. Nyilvánvaló, hogy ezzel akarom betegre keresni magam.)

Zen és a prezentáció művészete

Garr Reynolds “Presentation Zen” című kötete épp olyan, mint azonos nevű blogja — és ez jó! Az évtizedek óta Japánban élő, eredetileg amerikai szerző nem csak oktatja, műveli is (avagy vice versa) az emlékezetes prezentáció-készítés művészetét.

Noha jó pár minta és gyakorlati (design illetve layout) tanács, példa is előfordul, a Presentation Zen inkább elméleti, mondhatni filozófiai értekezés. Reynolds anekdotázik, tanmeséket idéz, a nyilvános beszéd és az azt támogató, erősítő vizuális kommunikáció zen-mestere. Érdekes, elgondolkodtató, jó szakkönyv, akár magában is.

Ám van itt egy másik kötet is, ami jó fél éve izgalomban tart, s ma végre megérkezett. Legyen elég annyi:

szép, hasznos, gyakorlatias, letehetetlen

Olvasd tovább »

Esztétánknak tetszik

Szóval azt még nem tudom, kijutok-e a Szigetre idén, de elindult (és esküszöm még ma frissül) a Coca-Cola csak a Szigeten kapható, fiatal magyar grafikus tervezte alumínium palackos különkiadását népszerűsíteni hivatott blog, hogy elkerüljem a többszörösen alárendelt, germanizmusoktól hemzsegő körmondatokat. (Legalább szenvedő szerkezet nem lett beleír… francba!)

Van itt minden: sok szöveg, sok szép kép (a fotókért kösz Glázer Attilának), egy vicces videó (köszönet az Estiskolának), hamarost felkerülnek a pályaművek és az alkotók adatai.

Annak a néhány kollégának pedig, aki még nem unja, egy-két héten belül részletesen leírom a programot, az ötlettől az eredményekig.

A Porter Novelli új “thought leadership platformja” (magyarul a szakmai hozzáértést igazolni hivatott ismeretterjesztő-oktató megnyilvánulásainak, kiadványainak összessége) az ” Intelligent Influence” nevet kapta.

Vonatkoztassunk el a marketing-rizsától, és koncentráljunk a két — egyébként tényleg érdekes — konkrét tanulmányra. Az első az amerikai hitalpiaci válság össztársadalmi hatásairól szól:

Intelligent Influence: Prime Angst - tanulmány az amerikai hitelpiaci válság hatásairól

A második érdekesebb, ugyanis igazi nemzetközi, hogy azt ne mondjam globális, együttműködés keretében született. (Egy picit én is hozzátettem, idéznek, de fotóra már nem futotta.) Ráadásul a téma is izgalmas: a “millenniumi,” más néven Y-generációról szól.

Intelligent Influence: Millennials - tanulmány az Y-generációról

Mindkettő hasznos olvasmány.

A május 15-i Figyelőben címlapsztori volt, a közelmúltban pedig az Indexen hirdették takeoverrel (és egyébként remek kreatívval), hogy az adóelkerülés bezony nem szép dolog. Mi eközben bő egy-másfél hónapig állásinterjúztattunk, így talán időszerű az ügynökségek hr- és pénzügyeivel foglalkozni.

Kezdjük az elején, nem egészen pontos, de érzékletes példával: kinek mennyi 100 Ft bruttó munkabér? Olvasd tovább »

Mea culpa, messze nem írok eleget és elég gyakran — Pollner teljes joggal értetlenkedett (bár a lehető legpozitívabb, a lelkiismeretfurdalást csak növelő szavakkal), miért kerültem be én is az ominózus tucatba.

Persze kifogással tele a padlás.

Sokat gondolkoztam, miért — időt még többé-kevésbé tudnék szorítani, bár azért az nagyban függ a napi/heti terheléstől. Arra, jutottam, az egészségesnél súlyosabb perfekcionizmus lehet a valódi ok. Túl sokat görcsölök egy-egy bejegyzésen, hogy legyen értelme, üzenete, íve, értéke. Hogy — amennyire képességeim lehetővé teszik — maradandó legyen.

A péeres élete talán különösen nehéz: ritkán tudunk rámutatni valami kézzelfoghatóra, s azt mondani: ezt én alkottam. Ha jól végezzük a munkánkat, vagy nem látszik semmi, amit nem akartunk, hogy megjelenjen, vagy látszik, de más neve alatt. Persze láttam már újságcikket, amit tulajdonképpen én írtam (ctrl-c, ctrl-v, ugye), de ez nem az a kategória, amire büszke lehetnék.

Tökéleteset alkotni nehéz, gyomorszorító, rettentő dolog. Én meg, úgy fest, nem vagyok elég bátor, vagy kitartó, vagy elszánt. Legfeljebb ritkán. Az a baj, én vagyok a mérce, s a mérce csal.

Helyettem kis virág

Ellenben ha az ember néhány perc tökéletességre vágyik, elég megnézni a Weezer legújabb, “Pork and Beans” című klipjét — és persze a hozzá tartozó linkeket.

A banda úgy gondolta, tiszteleg a YouTube nagyjai előtt. Annyi humor, kedvesség, emberség van ebben a videóban — még az olyan világszerte körberöhögött, megalázott tizenötpercesek, mint a tehetségtelen fekete nindzsa vagy Chris Crocker is kaptak egy lehetőséget, hogy… Nem, nem hogy visszavágjanak, inkább hogy kiköszörüljék a csorbát, némi öniróniával visszanyerhessék az önbecsülésüket.

Már ha egyáltalán elvesztették, tekintve, hogy a refrén, és a dal, utolsó sora így szól: “I don’t give a hoot about what you think.”

Álláshirdetés alant, tapasztalt péeresek, bombázzátok önéletrajzaitokkal a karrier KUKAC noguchi PONT hu-t!

Magyarország piacvezető kommunikációs tanácsadó ügynöksége, a Noguchi Porter Novelli bővülő csapatába, a több mint féltucatnyi idei új ügyfél kihívás feldolgozására key account directorokat keres.

Elvárások:

• Minimum 3 éves, folyamatos tapasztalat pr-ügynökségnél
• stratégiai látásmód, önálló, precíz munkavégzés
• vezetői tapasztalatok
• jó szóbeli és írásos kommunikáció
• kiváló angol nyelvtudás

Amit kínálunk:

• izgalmas, változatos, kihívásokkal teli munka
• ügyfeleink Magyarország vezető vállalatai
• szakmai átlag fölötti jövedelem és juttatások
• nemzetközi karrierlehetőség

Gyönyörű, zseniális viral/pr ötlet!

Dr Pepper Will Give Everyone^* in America a Free Soda If Axl Rose Releases New Guns N’ Roses Album, Chinese Democracy, In 2008

^* Guitarists Slash and Buckethead Will Not Be Eligible For Free Soda

Tökös marketingesek, le a kalappal. Tiszta, logikus üzenet (l. a 3. bekezdést), hírérték, minden benne van. Mi történhet? A legrosszabb esetben, papíron 300 milliójukba kerül (dollárban!) — persze valójában ennyibe biztosan nem. (A gyártó éves árbevétele egyébként 6 milliárd dollár.) Cserébe, már ha egyáltalán megjelenik, Axl lemezéről mindenkinek a Dr. Pepper jut majd eszébe.

Mondom, zseniális.

Rövid ajánló, mondhatni szakmai kötelesség: június 9-10-én tartják az idei IPRA csúcstalálkozót Londonban. A részvételi díj borsos, de ha valaki szereti az ilyesmit, csak ajánlani tudom.

A témák is érdekesnek tűnnek, bár én idén szeretnék kevesebbet utazni. (Eddig úgy fest, ez nem sikerül.)

Érdekes dolog a lojalitás. Kétirányú utca, csakis egyfajta ár-érték elemzés alapján működhet. Adok-kapok, s nem árt, ha a kettő legalább egyensúlyban van.

Vegyünk egy véletlenszerű terméket. Hűséges maradsz-e egy csokoládéhoz vagy mondjuk gyorsétteremhez, ha konzekvensen ugyanazt a minőséget, ízt, élményt kapod, amit egyrészt megszoktál, másrészt amivel elégedett vagy, netán szereted? Nyilván. Egy ideig az sem probléma, ha emelkedik az ára.

Ár alatt nem feltétlenül és kizárólag materiális ellenértéket, forintot/eurót/dollárt értek. Inkább időt, energiát, homályos és megfoghatatlan, szubjektív dolgokat. Egy személy, szervezet esetében még érzelmeket, és azok ellentételezését is.

Az ember hűséges lehet egy (vagy több) személyhez, szervezethez, ideához, hogy azt ne mondjam, ideálhoz. Feltételezi, hogy az illető nem, vagy előnyére változik, hogy a serpenyő hozzávetőleges egyensúlyban marad. Annyit kapok, amennyit adok. Van egy pont, ameddig megéri, azon túl már hiába.

A változás nem mindig jó, ellenben általában ijesztő. Járt utat járatlanért, ugye.

Mondják: csak azt érdemes csinálni, amitől halálosan rettegsz. Úgy legyen!

(A félreértések elkerülése végett: ez igenis szakmai jellegű bejegyzés, nem válunk, nem költözöm, nem keresek állást. )

Ugyan jobbra a del.icio.us dobozban már ment, de annyira jó, hogy nem tudom megállni: a világtörténelem legjobb feltételes módú sajtóközleményéről olvastam.

“Expect a press release late Wednesday night regarding a new laptop case to ship this Friday if Steve Jobs announces a new laptop at Macworld tomorrow.”

Vagyis: hétfőn bejelentették, hogy ha kedden Steve Jobs új notebookot jelent be (megtette, ezt), akkor szerdán bejelentik a hozzá tartozó táskát, ami péntektől már kapható is lesz. Ha.

Gyönyörű. Vajh miért utálják az újságírók a péereseket?

Via Macworld.