Nyári influenza és terrorizmus

Valahol mélyen jellemző rám, hogy amikor elmegyek egy hétre nyaralni, négy nap után elkapok valami makacs, influenza-szerű gyilkos kórt. Aztán azt hiszem, vitaminnal ki lehet nyírni. Nem lehet, a fülemre is ráment, ezért a csend. (Ha tetszik, én sem hallottam semmit.) Meg aztán wifi sem volt a szállodában, illetve csak igen borsos áron (9 euró per 2 óra vagy 150MB letöltés, ebből már ki is következtethetted, hogy Európában jártam, középkategóriás szállodában).

Épp ezért írok ilyen nagy fáziskéséssel az állítólagos londoni terrortervről. Viszonylag kevesen foglalkoztak (a közelmúltig, hiszen a Ryanair jól ráugrott) azzal a problémával, hogy tuladonképpen ma már nem is kell robbantani, elég “tervezni”, és mindenki összetojja magát. Vagyis a “londoni terv” majdhogynem szeptember 11-nél is hatékonyabb volt, hiszen nem került szinte semmibe, a “tervezők” valószínűleg nem kapnk életfogytot (igaz, mártírok sem lettek), mégis nagyot szólt.

Talán rosszízű tréfa, de ezt hívjuk gerillamarketingnek. Akár a tervezők (akik, ha minden igaz, független de lelkes amatőrök voltak), akár a brit és amerikai kormányok (olyan meglepő lenne?) indították ezt az akciót, célt értek, hiszen mindenki retteg(ett), ha tetszik, terrorizáltatott. Szóval nem mi nyertünk.

A reakciót meg hagyjuk is, a legjobban Paul Holmes foglalta össze, milyen remek választ kínál az angolszász biztonsági apparátus a cseppet sem új folyékony robbanószerek okozta veszélyre.

Mindenesetre akit mélyebben is érdekel a téma, vagyis a félelem gazdasági-társadalmi szükségessége és kommunikációs hatása, így a nyár vége felé olvasson Crichton-t, a State of Fear című legutóbbi regényét.

Blogkeresés, magyarul

Nálam gyorsabban megírták már páran, hogy a Wish elindította a második magyar blogkeresőt, a miner.hu-t. Egyrészt úgy tűnik, nem csak hasznos, de pontos is lesz — amint bővül a bloglista. Másrészt ez volt az első igazi pitch (vagyis proaktív témafelvetés), amit kaptam.

(Titokban volt egy másik is, amit BizBlog-alapítóként kaptam. Régóta tervezem, hogy azt megfelelő formában feldolgozom, egyelőre még nem sikerült.)

Bártházi András igazi good pitch-et küldött a GMail-emre, ezért is tartottam fontosnak, hogy megírjam. (Meg persze azért is, mert még nem találtam tökéletes blogkeresőt, csak elfogadhatót.) Jól célzott, érdekes, releváns, rövid, személyes e-mailt küldött, amit ezúton is köszönök!

Miért félnek a magyar nagyvállalatok a social médiától?

Olvasom, hogy a mitikus M0-s északi hídjának elnevezésére kiírt szavazást a “Chuck Norris” és a “Hofi Géza” javaslatok vezetik. (Via)

Hát ezért.

Vajon volt-e szavazás kiírása előtt a közelben tanácsadó, aki valamelyest konyít az Internethez, közelebbről a mai magyar online közösséghez? Vagy eleve nem gondolták komolyan?