Hogyan ne nyilatkozzunk élőben?

Hogy végre legyen egy kis PR-es téma is: íme egy gyorselemzés arról, mit rontottam el tegnap (illetve előtte). Mert a legelemibb, klasszikus hibákat követtem el, amikre több tucat médiatréningen hívtam fel az ügyfelek figyelmét. Hátha tanulsz belőle, nekem mindenesetre terápia.

Az első és legfontosabb, hogy készületlen voltam. Igen, rohanás, sok munka, kevés idő, fáradtság, időjárás, minden. És? Mind nem számított volna, ha rendesen utánakérdezek, mennyi időm lesz (az hittem, két-három perc), miről beszéljünk, mire készüljek.

Aztán: két dologtól rettegtem, hogy nem jut eszemben mindenkinek a neve, és hogy megint magyarázkodni kell, mi a különbség a fórumok és a blogok között. (Ez utóbbi azt hiszem, végül aránylag sikerült.) Vittem-e magammal listát? Persze, hogy nem.

Az is bennem volt, hogy csináltam ezt már eleget, mit nekem élő adás, majd csak lesz valahogy, rögtönzök. Nem volt tervem, nem volt meg a (legfeljebb) három kulcsüzenetem, nem készültem fel arra, mit akarok feltétlenül átvinni. Rábíztam magam a műsorvezetőkre.

Ez utóbbival egyébként hatalmas szerencsém voltam, a fiúk végig próbáltak segíteni, kivágni a gordiuszi körmondatokból, helyettem értelmesen kimondani, mit akarok. Még egyszer köszönöm.

Szóval tippek legközelebbre és a nálam okosabbaknak:

  1. Készülj fel a műsorból. Kérdezd meg, mennyi az adásidő, miről kérdeznek, miről szeretnék, hogy beszélj. Előre. Ne ott.
  2. Készíts egy listát arról, mit akarsz elmondani. Valószínűleg legfeljebb három kulcsüzenetet tudsz átvinni, azokat dolgozd ki, gyakorold be.
  3. Tervezd el, miről szeretnél beszélni. Nyilván nem csak a kulcsüzenetek ismételgetéséből áll a műsor, úgyhogy nem árt, ha van egy rövid vázlatod a sztorikról, példákról.
  4. Érezni fogod, mi az a két-három dolog, amit nem szeretnél, hogy megkérdezzenek, vagy hogy bekövetkezzen. Ezekre készülj fel a leginkább. Lehet “csalni:” a rádióban nem látszik a jegyzetpapír, csak ne zörögj vele.
  5. Ne gondold, hogy “majd csak lesz valahogy,” ne úgy állj hozzá, hogy majd improvizálsz és kivágod magad. Színészben és újságíróban is viszonylag kevés, aki jól rögtönöz. Úgyhogy elég nagy az esélye, hogy úgy jársz, mint én: ha hasalsz, elhasalsz.

2 hozzászólás

  1. Tóth Benedek - 2006. május 20. szombat 10:24

    És ami (szerintem) a legfontosabb: Ha lehetőség van rá, beszéld át a műsorvezetővel már jó előre a témát: mit akarsz mondani, szerinted mi lényeges és mi nem…

    Ő is tudja, hogy te sokkal jobban értesz a témához (hiszen ezért hívtak meg) és ő sem akar buta kérdéssekkel hülyét csinálni magából. Ha legalább nagyjából előre átbeszéled vele a dolgokat, az egész sokkal könnyebben fog menni. (Ez persze nyilvánvalóan időigényes sport… de szerintem megtérül. Nem voltam sokat rádióban/tévében de ha jól sikerült a dolog azt mindig ennek köszönhettem, ha meg nem azt meg ennek a hiányának.)

    Válasz
  2. bülbül - 2006. június 9. péntek 09:41

    Azért az újságíróval való átbeszélésnek és nem vagyok a híve, mert ez meg elég kényszeredett ‘beszélgetést’ szül - ha nem 2-3 perced van. Persze ha nincs több, akkor érdemes előtte egyeztetni, de ha 30-60 percig vagy valahol, akkor óhatatlanul az eredménye az lesz az előre egyeztetett dolgoknak, hogy ‘alákérdezős’ érzése lesz a hallgatónak.

    Válasz

Have your say

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .